Rengeteg olyan barackfajta van a szõlõhegyeken még mindig, magonc barack, amik nemesítve iszonyat jó fajták lennének, ráadásul mivel évtizedek óta ott tenyésznek a szõlõhegyeken, permetszert nem kaptak, és emellett teremnek és virulnak, tehát ellenálló fajták. Csak nincsenek metszve, így kicsi a gyümölcsük, nemesítve viszont marhajók lennének.
Csak össze kellene gyûjteni õket.

Ahol most a csörnyeföldi fügefák vannak, annak a területnek az alsóbb fele kicsit homokosabb talajú, és ott 15 évvel ezelõtt 15-16 kg-os dinnyék teremtek, olyan finomak voltak hogy ájulat.
Fólia, öntözés és minden egyéb nélkül.
Van egy jó viccem pl. arról, hogy miért az alföldi, gyümölcsösnek nem épp a legjobb körülmények között termesztenek barackot: Megy egy ember az utcán, látja ám, hogy valaki valamit keres az utcai lámpa alatt. Odamegy, megkérdi:
- Mit keresel?
- Elhagytam a kulcsomat.
- Pont a lámpa alatt hagytad el?
- Nem, csak azért ott keresem, mert ott van világos.

Vagyis nagyon sok mindent nagyon nem ott termesztenek, ahol annak a legjobb lenne és abból a legtöbbet ki lehetne hozni, hanem ahogy esett úgy puffant. Mostmeg, mivel hogy ott termesztik már évtizedek óta, úgy gondolják, hogy azért, mert ott lehet csak.
Pedig dehogy.
Olaszországot végigjárva érti csak az ember igazán, hogy mi megy nálunk veszendõbe.
Ugyanilyen dombokon ott minden talpalatnyi helyen gyümölcsültetvény van, itt meg erdõ és dzsungel.
Az olajfa kivételével mindent meg lehetne termelni a mi dombjainkon is, sõt, van amit még jobban, mint ott.