Most voltam a hegyen, öregapámmal felugrottunk borért. Szüret idején szoktunk rajtahagyni érett szõlõfejeket, hogy bármikor felmegyünk a hegyre õsszel, mindig lehessen szemezgetni kicsit.
Sajna ez most nem valósulhat meg, mert a június 16-i jégverés úgy ledarálta a szõlõt, hogy minden egyes szemet le kellett szedni, és így is alig lett 6-7 vödör szõlõ.
Erre öregapám mondja, nézzem meg, érik-e a "szemmárton szõlõ". Értetlenkedésem után elmesélte, hogy az "öregek" Szent Márton szõlõnek a Szent Márton napján (november 11-én) beérõ, új kacsokon lévõ másodtermést nevezik.
Ez két dolgot feltételez: egyrészt addig olyan idõ legyen, hogy meg tudjon érni a másodtermésû szõlõ, másrészt november 11-ig ne legyen erõsebb fagy (a környékemen lévõ fagyzugállomások adataira támaszkodó klímalírásokban ez nem így jelenik meg, hanem szerintük az elsõ fagyok október közepén fordulnak elõ). Amennyiben ez a fogalom ki tudott alakulni, bizonyíték arra, hogy a "globális felmelegedést" megelõzõen is jellemzõen ezeket a feltételeket kielégítõ idõjárás volt.
Harmadrészt, ha elolvasunk több szõlõtermesztésrõl szóló szakkönyvet, akkor Zala megyét a sok csapadék, az alacsony hõösszeg és a kevés napsütés miatt alkalmatlannak nyilvánították a szõlõtermesztésre...közben a másodérésû szõlõ is vígan beérik.