Ho-ho-hóváró

De jó az az 1930-as kép!  
Te pontosan tudod, de azért ide teszem, most így néz ki az a környék, csak a másik irányból nézve (2025.08.24). 

Ez most komoly? Édes Istenem!  Karácsony lassan Szentestéje van, és mégis taposni kell tovább ezt hülye politikai árokásás generálta, minden alapos elméleti és legfőképpen gyakorlati!!! szakmai tudás nélkül, másoktól átvett demagóg dogmák mókuskerekét?
Nincs itt a fórumon épp elég idióta és tejesen parttalan acsarkodás abszolút marhaságokon, ahelyett, hogy pl. Csokito18 jó példáját követve valódi, egyéni és mégis szakmai esélylatolgatásokat olvasgatnánk? Pro és contra, tök mindegy. Csak legyen szakmai alapja! 
A meteorológia is tudomány, nem üveggömb bambulás!
"Kufárok a templomban" című halkutató, aki környezetvédelmi miniszter akar lenni a hülyére vett rajongó táborával, és a lebukott manipulált tarvágás fotókkal...meg a jógaoktató...
Mintha Nyulit én akarnám fizikára oktatni, vagy pl. elmagyarázni neki, mint villamosmérnöknek (ha jól tudom az az alap végzettsége, de majd kijavít),  hogy szar hangfalakat épít, mert azt olvastam Gipsz Jakab villamosmérnök gyűlölő kertészmérnök blogjában, hogy azokba ilyen, meg olyan kondenzátor és ellenállás kell.     
Tényleg utoljára próbálok erdő és erdőgazdálkodás ügyben világosságot gyújtani a fejekben, mert elvesztettem a türelmem és a kedvem is és egy sort nem
fogok erdőről írni, se beszélgetni tovább, mert a vége állandóan a sárdobálók megjelenése....
Sajnálom azokat, akik érdeklődők és nyitottak és szívesen és értelemmel kérdeznek és megértik a válaszokat, nem csak szajkóznak valamit, és akiket valóban a valóság érdekel, a tudás, a tapasztalat, ami nem tévedhetetlen, de mégis szaktudás...és gondolkodnak!  
Úgy, hogy hajrá sárdobáló fiúk-lányok vegyétek át az erdőkezelést, gazdálkodást és lássuk mire mentek..nincs itt nagy baj, menni fog ez...irány a Dél-Alföld Cassanonál, ott lehet máris kezdeni...lesz feladat rogyásig.
Csak az a baj, hogy akkor aztán végleg reszeltek az erdőknek 20-30 éven belül, aztán lehet sírdogálni...a másik baj, hogy az erdész esküt tesz, amit a többsége igyekszik betartani...
Térülj-fordulj egy elfeledett WWF-es projekt erdőterületen, a Kőszegi-hegységben, és nézz körül, hogyan szakad össze a klímaváltozás és a gazdálkodás hiánya miatt (erdész oda be nem mehet rendet tenni) az egész és hogyan tör utat benne a bálványfa és ezerféle invazív nyavaja..
A másik bajom, nekem hülyének, hogy nyílt a fórum és a sötét hülyeségek tömege mint a vírus, úgy terjed...de ez globális jelenség, mint itt is látjuk a példáit, nap mint nap... 
Baráz Csaba, patológiásan erdész és erdőgazdálkodás ellenes földrajz-rajz szakos tanár saját blogja, aki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság  Természetismereti és Oktatási Osztály (!!!) osztályvezetője volt, amíg ki nem rúgták, mert már tarthatatlan volt, amit művelt..pedig Dudás György igazgató-helyettes aztán igazán nagy haverja volt.
Érdekes, hogy amíg 15 éven át a BNPI legendásan ismert és elismert igazgatója, Duska József erdőmérnök volt, addig végezte a munkáját, amihez értett.
Hol voltak akkor, amikor Jóskát, miután 10 évnyi kitartó pereskedés után a Heves-Borsodi-sík Tájvédelmi Körzetben szó szerint a fokozottan védett területeken tájromboló olasz vadászbérlőt nagy nehezen kitessékelte...meg is lett a jutalma, ki is rúgták, miután az olasz barátunk még a határ előtt megeresztett egy telefont, ahova kellett...nem emlékszem petíciógyűjtésre, sem arra, hogy Baráz Csaba tüntetéseket és erdőfekvéseket szervezett volna. Egy egyébként jó környezeti nevelő volt, de mint autentikus erdészeti szakirodalom? Röhej. Földrajz tanárként is szégyellem magam helyette..

A legjobb barátjával, Kiss Gabival, aki Vácon lakik, hetente fociztunk együtt évekig a Piarista Gimnázium műfüves pályáján, csupa erdész között. Ő vele legalább lehetett értelmesen beszélgetni, elmagyarázni alap dolgokat, amiket nem értett. Valamikor KVVM-es  osztályvezető volt. Szintén földrajz tanár. Tehát kolléga. Igaz, ő nem utasította el, ha pl. az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészete felkérte, hogy modernizálja az általa létesített erdészeti tanösvényt. Ebből élt mint vállalkozó, többek között. A Naturpark kialakítások mellett. Egyébként jól csinálta, csinálja mindkettőt.

Ezeknek az embereknek az a legnagyobb baja, hogy a KVVM-ben, mely nyelte a végtelen pályázati és adófizetői pénzt, a vidám, fülig tejszínhab, habzsi-dőzsi életük, annak megszűnése után köddé vált. Annak alapja volt, hogy a fentről kapott TV dogmákat gondolkodás nélkül el kell hinni. Pl. az erdész= erdőgyilkos. És kész. Ennyi.  

Volt szerencsém egyszer Kis Zoltán volt KVVM-es közigazgatási államtitkárral, ők azok akik operatívan irányítanak egy minisztériumot, beszélgetni, aki marhára csodálkozott, hogy éppen most jövök munkainterjúról az Őrségi Nemzeti Parkból, ahol az Őrségi TVK-át vér-verejtékkel az 1970-es évek végétől megalapító Havas Mártát úgy rakták félre, ahogy kell, amikor igazgatót neveztek ki. Éppen 6 természetvédelmi őr állást hirdettek. Akkor mint frissen végzett ökológus, és minden áron a természetvédelemben dolgozni akaró fiatal szakember elmentem felvételt kérni. Markovics Tibor igazgató sáros bakanccsal lábát lógatva a karfán ült a bőr fotelben és kb. mint egy jeges szar darab beszélt velünk.
A közig. államtitkár azt hitte rosszul hall. Éppen teljes létszámstop volt minden vonalon. Senkit sehova nem lehetett felvenni. Kivéve a természetvédelmi államtitkárság. Az nem tudta. 2008-at írunk. Erre egy hét múlva kit látok a Duna TV-ben, a nemzeti parki őrszolgálat vezető lányát, amint feszít az új egyenruhában mint term. véd őr. Aranyos kiscsaj volt, semmi gond, beszélgettünk is, csak épp nem szakember. Soroljam még, mert hosszú ám a sor? Szóval előbb a gerendákat kellene, aztán jöhetnek a szálkák.  

Az évtizedes ágazat politikai rálátás és ismeret nélkül, kerülni kell ezt a hatalmas ingoványt. Az egész természetvédelem abban határozta meg önmagát, hogy egy ellenségképet keresett, pont azt, ami létrehozta. 1935-ben. Egy Kaán Károly nevű államtitkár., erdőmérnök. 
Az intézményes TV-t, a nemzeti parkokat, az egész rendszert meg szintén egy erdőmérnök, Rakonczay Zoli bácsi, as. Láncos Bölény. Jól ismertem és szerettem. Az MME-től kezdve az egész TV vonalat belülről láthattam, mert ökológus vagyok. De ezeket tapasztalva akkor döntöttem el, hogy nem árkot ásni kell, hanem hidakat építeni, akikkel lehet, mert ebből így egyszer nagy gondok lesznek, ha bajba kerülnek az erdők.
És itt van már a nyakunkba. Homokhátság, Nyírség, Békés megye stb. Mindenhol! 

A két egyenruha színe pedig zöld, mint az erdő, csak az árnyalat más. Csak közben kiderült, hogy a tölgycsillagos oldalról könnyebb, mint a kócsagosról, mert nagyobb a nyitottság és kevesebb a demagógia. 

Ma már szerencsére sok jó hídépítő példa van, mert ezt egyedül senki nem oldja meg, ami ránk szakadt. Vízügy, TV, erdész, ökológus, gazdálkodó, agrármérnök, mindenki kell, aki szakember!    

Szakma:
Köszönöm a reagálást! Jogos. Ja nem.
Nem bükkfákat írtam, hanem bükköst!
Az erdőállományt jelent, nem egyedi faegyedet. Sok fa, nem egy. Apró különbség.
Mivel gondolom profi szakemberrel van dolgom, így erősen csodálkozom, hogy lehet a kettő fogalmat keverni.
És, hogyan kerül a henyei böhönc példaként ide?
A bükkösöket, vagyis a bükkös erdőállományt, amit TV besorolás (gondolom nem kell a terminus technikusokat egy hozzáértőnek lefordítanom) szerint akár természetszerű erdőként, akár természetközeliként nevelnek, nem lehet 150-200 évnél tovább lábon tartani, mert összeomlik. Ilyen a populáció dinamikája. Jelenleg 120 évre emelték a hivatalos vágásérettségi besorolását. 
A szabad állású böhöncök, mivel nem állományt alkotnak, hanem hagyásfák, megélhetik a genetikai életkorukat, ami bükknél akár 700 év is lehet. Nem
300. De ezt magyaráznom se kell, mert minden fafajnál így van.
És a bükk, állományban nem nő lassan.
De most bazidofil vagy acedofil, vagy üde-félnedves vagy nedves, vagy mégis milyen bükkösről beszélsz?
Remekül és gyorsan felújítható, csak éppen ez termőhely és erdészeti szaktudás kérdése. Vagyis mikroklíma, talaj, fény és víz és szakember. Na meg a természetes eredetű szaporítóanyag mennyisége, vagy pl. az ernyős bontóvágások erélye és a felújítási ciklus elnyújtása, vagy léktájolások, és kompetitív
versenytársak visszaszorítása és még néhány egyéb finomság. De hát ez mind kisujj gyakorlat gondolom. A d1,3 és egyéb célátmérők, és társai ennek függvénye, de a hót egyszerű faterméstani táblák és függvények között gondolom simán eligazodsz.

A bükk kalamitások oka meg sokszor a koronavetület és a törzskerület kedvezőtlen aránya, a "vitorlásság", ami a bükkgazdálkodásban egy bizonyos korosztály szerkezetnél elkerülhetetlen jelenleg. Ezt örökölték a mai szakemberek. Illetve és ez megint teljesen alap, hogy a max. vízpotenciál közeli, vagy telített talajon a gyökértányérzat nem éppen előnyös. Kifordul mint  fene. A tölgynek milyen is a gyökere, hogy hívjuk? Nem ér a neten kutakodni, ha szakember vagy, akkor tudni kell. Na az nehezen dől, ellenben tőkorhad. Tömegesen.
De a bükknél nem kezelhetetlen gond a nagyobb tömeges dőlés sem, ha elég magbank alap van a talajban, mert kiválóan újul önvetényüléssel is. Sőt kell is a kalamitás időnként. Ebbe segít bele az erdész nagyon sok termőhelyi szempont és társadalmi, gazdasági igények alapján.
Csak ebbe ugat bele a klímaváltozás, de nagyon meredeken. De legyenek csak akácok és bálványfák a helyükön, szép lesz az is. De akkor a gót katedrális élményt lehet elfelejteni. 

Őserdők: Magyarországon nincs klasszikus őserdő. 1 hektár sem. Ez a nem tudták kitermelni mert meredek viccnek is rossz. Te nem tudnád, de egy 17. századi favágó simán letermelt 100hektárt is, kézi eszközökkel, olyan lejtőszögön, hogy a hajad égnek állna. 1930-as évek, Börzsöny, Szabó kövekről az Oltár-patak völgye, fent  Csóványos. Szép ugye? Na itt aztán van ám meredekség, ha nem jártál erre, kérdezz rá Gábornál. És most nézd meg, hogy néz ki. Érintetlen erdők. Nem maguktól nőttek oda. 

Higgyünk már Bartha Dénesnek, mert, ha ő leírta akkor az úgy van. A 90-es években. A fülszöveg első mondata kimaradt volna, egy alap erdész szakirodalom olvasása mellett?
Link
Az új kutatásokat sem kell gondolom emlegetnem, az új angolszász őserdő kategória hierarchikus kritériumrendszer besorolásokról. Na az a konszenzusos. De gondolom csípőből megy. Hogy is vannak azok?
Akkor frissítsük fel: egyetlen őserdőmaradványunk, vagyis őserdőtöredék besorolású ER van, az a Kékes Észak, de az se éri el a valódi őserdő kategóriát. Azon kívül az összes erdőrezervátumunk felhagyott gazdasági erdő, vagy régen felhagyott gazdasági erdő.
A Vétyemi is az. Változatos szerkezetű, több korosztályos, lékesedő, közel 200 éves, extrazonális bükkös. De csak addig amíg Nanó kedvenc zalai sírós klímája még van. Pl. elég csapadék. El kellene mélyülni az ER szakirodalomban is kissé, főleg az angol publikációk sorában. De a magyar ER kutató ökológusok vagy épp erdőmérnökök is írtak erről eleget. A Fényi-erdő pedig még kutatás alatt áll, nincs hivatalosan kihirdetve mint ER sem.

Fahasználati módok: na ebbe a csúnya végvágásba rejtett tarvágás cirkuszba bele se menjünk. Az akinek gőze nincs az ernyős bontás és  fokozatos felújító vágás közötti szakmai különbségbe, és életében nem újtott fel még fél hektár rdőt sem,  az negatív nulla alapon minősít bármit.
Az NP-ék egyébként 300.000 hektár erdőt kezelnek. Egy rakás végvágásos üzemmóddal.
Több tonnás erdészeti nehézgép. Húú, de jó lenne egy svéd forwarder géppark negyede. Az lenne csak az igazi újulatkímélet. Nem véeltlenül 200-250 millió egy Ponsse. Géptant is kell tanulni ebben a hivatásban.

Azt az erdészt aki egy 60 éves tölgyest letermel, ami még a középkorúság elején van, azt nyugodtan dobni lehet. 20-25-ös d1,3-al? Annak nevelővágások kellenek, kis eréllyel, hogy növőtere legyen. És ez csak tök általános, nincs egyforma két erdőrészlet, mind külön kezelendő.    

Egyben egyetértünk, az állományon belüli böhöncök, ha vannak kíméletre szorulnak. De ez ma már szakmai alap az államerdőben. Addig amíg nem lesz belőlük tömegesen összedőlt fekvő holtfa. Ugyanis jelenleg a legfontosabb szempont a klímaváltozás jól kezelése. Vagyis növelni a karbon elnyelést és a túltartott, öreg erdőállományok faanyagát innovatív technológiákra felhasználni. Pl. CLT panel alapú építkezések és hosszú a sor de ez már faipar. Ha túl sok a holtfa, akkor lassú égés folyik és a korhadékbontók öntik a szenet a légkörbe, ellenben nincs lehetőség az újulatnak, mely sokkal dinamikusabban és sokkal több szenet köt meg, mint az idős, de már nem növő erdő. De ez is egy bonyolult szakmai kérdés, nincsenek általános válaszok, minden hely függő.

És akkor erdő ügyben részemről valóban itt és most vége van. Legyen ez a karácsonyi ajándék. Ha ez kellett...nekem csak könnyebbség....
Ha valakit valami valóban érdekel, kérdése van, az privátban keressen nyugodtan, előbb, utóbb biztosan szívesen válaszolok, ha tudok.  
Elég volt a nulla szakismerettel rendelkező hívők átvett dogmáiból....végezzük a dolgunk...amíg hagynak, utána már nem a mi felelősségünk lesz ha halkutatók fogják irányítani a magyar erdők sorsát...hát csak előre...      

Sajnos nemrég nálunk is tarvágásba kezdtek a Kab-hegyen, a Sárcsi kúthoz vezető műút mentén. Értem, hogy "erdőgazdálkodás" történik éppen, de nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk jól léti szempontokat ne lehetett volna figyelembe venni, tekintve, hogy fél Ajkának ez a 2 km-es, egykori Jókai bánya - Sárcsi kút útvonal jelenti az erdőlátogatást hétvégente. Nem hiszem, hogy csődbe ment volna a Verga, ha hagynak az út mentén egy 100 m-es sávot, ahol nem vágják ki a fákat. Olyan ez nekem, mint amilyen egy pesti számára lenne, ha egy nap a Városligetben megjelennének a nehézgépek, hogy "bocs, eljött az idő". Vagy még olyanabb. Az említett útszakaszhoz vezető szerpentin környékét tavaly vágták, de azt szerencsére csak szálalták, pedig ott jóval idősebb fák vannak, mint a tarra vágott részen voltak.

 Bocs, de muszáj reagálnom: a bükkfák tovább élnek mint 200 év, a henyei-ősbükk pl. 300 év felett  volt. Tekintve, hogy lassan növő fa faj és a törzskörmérete 5,5 m felett volt.
Link
Persze ha a bükköt egyenkorú "kukorica tábla" szerűen ültetik egy nagyobb szélvihar nyilván arat köztük...
Egy jó írás erről:
Link

Őserdők: Białowieża-erdő (Lengyelország-Belorusz) de konszenzusos, hogy a Bükk északi oldalán is van (bükkös). Akármilyen hosszú az emberi történelem, biztos van még pár hektár olyan erdőrészlet hazánkban (pláne Európában) amihez nem nyúltak, és az eredeti erdők vannak ott. Már csak a nehéz  terepviszonyok miatt is (nem hiszem, hogy anno a rómaiak vagy a XVIII. századi erdészek hevedereken lógva termeltek le a meredek részen + a favágó eszköztár is egyszerűbb volt régen.

Mindenesetre nagyon remélem, hogy legalább a nemzeti parkjaink területén felhagynak a több tonnás erdészeti nehézgépekkel végrehajtott tarvágás (véghasználat) gyakorlatával. Több Vétyemi-ősbükkös, meg Fényi-erdő kellene az országban. És ezekkel is csak 1-2%-ot érnénk el az összes erdőterület között, de már ez is haladás lenne. (Nem a fakitermelés ellen vagyok mert pl. akácost, nemesnyarast de akár egy tervezett 60 évest tölgyest is lehet letermelni csak hagyni is kellene valamit a rendszerben - főleg a 120 év feletti korú értékesebb fa fajú erdőrészleteket minimálisan kezelve, faegyed szinten pedig a 150 évnél idősebb példányokat is meg kellene hagyni akármilyen fajú/korú erdörészletben állnak)

Szép a hasonlat, nem is véletlen, hogy az öt levelű, egy éves tölgycsemete a szakma legerősebb és ősi jelképe, ez az erdészcsillag. A legnemesebb fafajunk. (Ez van az erdészeti szakszemélyzeti egyenruhánkon is, stilizálva.)

A bükköt egyébként kb. az egységes államerdészet és állami erdők kialakulásáig (1945-47), az uradalmak sok helyen simán gyomfaként kezelték, és ahol elegyesen volt pl. a kocsánytalan tölggyel, ott minden eszközzel szorították vissza.

Nem akarlak kiábrándítani, de P. Wohlleben könyveit csak "erdész bestsellerként" tartjuk számon. Szépek, szagosak, olvasmányosak, de elsősorban a  laikus nagyközönségnek írt "erdei ponyvaregények" , melyeknek nem sok közük van sok mindenben, az erdő valóságához és pl. az erdőökológiához.
Viszont jól eladható, olyan népszerű állítások tömegével, amelyekre semmi bizonyíték nincs. Annyi előnye van, hogy kicsit népszerűbbé teszi a szakmát.

Ha az őserdőkről (Európában ez szinte értelmezhetetlen fogalom annak szabatos ökológiai definíciója szerint, mert itt olyan nincs. Kontinensünkön minden erdőterületet, még Skandinávia északi részein is, már többször levágtak a kíméletlen erdőkiélések során.)  ezt így írta le, akkor a templom hasonlaton kívül - ami egyébként bármelyik szépen kezelt erdőre igaz szerintem - legyen az egy pusztavacsi homokos árbócakácos is akár - jó nagy hülyeség.

Ha túl sok az öreg, idős vagy kisebb méretű középkorú fa, azok árnyalása, záródása alatt nem marad meg semmi, vagy csak nagyon kevés újulat, cserje, és lágyszárú fajok. A szabad tér a természetes erdőnek nem előnyös, azt az erdészek találták ki és alakították ki az erdőben, társadalmi és elsősorban gazdasági elvárások miatt, törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítések során, hiszen a cél ágtiszta, egyenestörzsű fákból álló állományok kialakítása volt.   
Egy őserdő rendkívül változatos korosztályokból, fajokból és szintekből (a fáktól a cserjékig, lágyszárúakig, moha és gomba, zuzmó fajokig) áll össze, benne keresztül-kasul kidőlt vagy éppen álló holtfákkal és a kidőltek helyén képződött természetes lékekben kefesűrű, áthatolhatatlan újulatfoltokkal. Abban szabad tér nem sok van, az erdő minden élőhelyet kitölt amit csak lehet.

A most mánia Szentélyerdők között pl. a bükki őserdő (inkább erdőrezervátumoknak hívjuk hivatalosan) egy teljesen elegyetlen, erdészek által kialakított, egynemű és korosztályú, 200 év körüli bükkös. Nagyon dekoratív, szépségesen látványos az emberi szemnek, nagy terekkel, oszlopos bükk óriásokkal, valóban mint egy katedrális. De csupán nevében őserdő, és csak azért mert kb. két évszázada itt nem folyik erdőkezelés, vagyis a természetes dinamikai folyamatok maguktól zajlanak és kutathatóak. Ugyanis a bükkös nem nagyon él meg 150-200 évnél többet, utána összeomlik. Kérdés, hogy pl. vajon visszaalakul-e a valódi őserdővé?. De így néz ki...nudum, vagyis üres...rendkívül alacsony a fajgazdagság benne, szinte nulla a diverzitás...(fotó: WWF)

   
Ezzel szemben pl. a Madas László, a Pilisi Parkerdő alapítója által az 1950-es évek végén kis léptékű, kis mértékű erdészeti kezelésekkel, belenyúlásokkal kialakítani kezdett Erdőanya, a Visegrádi-hegységben, sokkal inkább őserdő képet mutat, az egyébként aktív, de okszerűen tervezett kezelés mellett. Laci bácsi nem engedte meg, hogy levágjanak egy vágásérett 120-130 éves tölgy elegyes bükköst és kísérleti területként fenntartotta. De itt aztán minden van...csak szabad tér nem sok. (fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.)

P. Wohlleben helyett inkább, ha már német erdészektől akarunk olvasni, Ulrich Mergner könyvét ajánlom, A lépkő-elmélet címmel. 
Link
Ez pont arról szól, hogyan kell a klímaváltozás drasztikus hatásai ellenére, fajgazdag őserdőkké visszaalakítani, a gazdálkodás megtartása mellett az erre alkalmas erdőállományokat. 

És ha már szabad tér, akkor adjunk teret a továbbiakban az időjárásnak...jöhet az eső...
            

Persze! Egy kocsányos tölgy, vagy egy molyhos tölgynél talán nincs is szebb. A formájuk, “karjai”, mint egy bölcs öregember, majdhogynem elkezdeném kérdezni, hogy mizújság? Mesélj valamit…

Az ilyen erdők is tetszenek, ahol meg- meghagynak egy egy matuzsálemet:
(Börzsöny, Nagybörzsönytől ék-re, Tilalmas erdő - LAM lehet, ismeri is): 
Ezek persze gondolom, inkább kocsánytalan tölgyek:



Akkor a tölgyerdő a román kori templom, nekem azok jobban bejönnek (emberközelibbek). Asszem Peter Wohlleben írta a könyveiben, hogy az őserdők olyanok, mint a templomok a hatalmas nagy (és kisebb) fákkal, ami lehetővé teszi, hogy kisebb legyen az aljnövényzet és több a szabad tér (legalábbis nekem a templom maradt meg utóérzésnek).

Már én is kérdeztem tőle, hogy úgy alszik-e, mint az emberek több száz éve (2-3 alvás egy nap, az éjszaka közepén egy aktív periódussal), amit átvett CR7 is  De most megkaptam a választ.

Ha már szakralitás, még egy gondolat:
Anno tizenévesen, amikor egy kántordiák barátommal jártuk a Börzsönyt, egyszer így fogalmazott (akkor hallottam először, de milyen jó hasonlat) , hogy olyanok ezek a bükkösök, mint egy gótikus templom. 
(egy ködös bükkös meg olyan, mint egy ünnepi tömjénfüstbe burkolózó gótikus templom).

Boldog Karácsonyt minden kedves Metnetesnek és szeretteinek!

Kissé rossz helyre adresszáltad a kérdést, de sebaj, van ilyen. A szleng részét ráadásul elsőre nem is értettem mit jelent. Utána kellett keresnem. Erős lemaradásom van e téren és már marad is. Most írhatnék régi pesti kliséket, a mindenki magából indul ki alapvetésről és társairól, de, ahogy Hofi mondta: "Érted? Nem? Figyelj, akkor neked elmagyarázom."
Vannak akiknek éjjel is kell még dolgozni, hogy néha utolérjék magukat. Részemről evezzük kikapcsolódásnak ezt, mert, erre ilyenkorra marad idő...a család már elcsendesült, a macska alszik, a hivatali dolgaim is félre lehet tenni...
Gábor pl. szerintem gyakran éjjel is programozik, mint informatikus...festőművészek meg festenek, fotográfusok a képeiket bütykölik és az írók, meg írnak, a hivatásos vadászok meg időnként most keverednek be a magaslesről, hogy pár óra múlva reggeli lővilágnál újra kint legyenek, ráadásul ha erdész is, akkor nappal meg mehet a munkája után...és e sok hivatásnak, szakmának köze nincs a kis szintetikus labdacskáidhoz...azt általában a jóléti dögunalom unatkozása szüli...az üres fejűség és lelkűség mellett...már, ha jól értettem mire utalsz...úgy, hogy nyugodj meg... ..és ne az időpontra figyelj, annak nem sok értelme van...
Titok sincs. Tudom, ez így túl szimpla, de ez van. Rögvalóság. 
És csak egy példa: a csillagász vénájúak, alig várják, hogy egész éjjel végre tiszta égboltjuk legyen. És a nem káros szenvedélyüknek éljenek.

Ezt a fenti "képet" az általunk ismert kozmosz pereméről, a Coma-halmazról nem hivatásos csillagász készítette, hanem egy a nyitrai egyetemen nappal adjunktusként tanító, oktató, kutató agrármérnök. Szenvedélyes, jó értelmű megszállottja a mélyűr kutatásnak, teljesen "amatőrként". Szégyenem, de a neve most nem jut eszembe, Rafy biztos ismeri, mert díjnyertes a kép egyébként.
Kb. 350 millió (!!!) fényévre látható kb. 3500 galaxist látsz rajta, amint sodródnak szét. Ez azt jelenti, hogy amikor ez a kép készült, onnan ide nézve a Földre, a karbon kori (!) Földet látták volna. Mi meg a karbon kori Coma-halmazt, csak ez ott értelmezhetetlen földi korskála.
Ez a teljesen szürreális és kissé felfoghatatlan valóság hajtja arra, hogy ún. fotoncsapda kamerával és jó pár más kütyüvel szénné fagyjon több tucat éjszakán keresztül, mert télen lehet jól befogni azt az egy-egy fotont, fényrészecskét, ami onnan 350 millió évvel ezelőtt ide elindult....
Aztán, ha jól emlékszem több száz éjjelt töltött azzal ezért az egy képért, hogy a fotoncsapda által befogott fotonokat képpé alkossa, mindenféle számomra teljesen "kínai" szoftverek segítségével. A részletekről van itt hivatásos, aki többet mondhat el, nekem már magas.
De nem is ez a lényeg. Hanem hogy ez a szenvedélye.
Nappal oktat, kutat, egyetemi adjunktus, éjjel, meg vagy kint tölti a terepen az idejét, vagy görnyed a klaviatúra felett.
Nehéz ezt megérteni, de ha láttad az 1492 című filmet, akkor van a végén egy jelenet Kolombuszról és az új kontinens felfedezésében őt korábban támogató, majd ellene forduló Gabriel Sanchez, aragón királyi főkincstárnokról.
A börtönt megjárt volt, bukott alkirály Kolombusz épp a Salamancai Egyetemen találkozik vele, ahol  összeültek, hogy kiről nevezzék el a kontinenst. Sanchez a találkozáskor csak annyit mond lenézőn: Álmodozó.
Kolombusz elmosolyodik és fejbiccentéssel kimutat az ablakon és megkérdezi: Nézz ki oda, mond mit látsz? 
Sanchez: Tornyokat látok, palotákat látok, templomtornyokat látok, amelyek az égig érnek, civilizációt látok.
Kolombusz: Mindegyiket olyan emberek alkották, mint én. Rövid csend.
Kolombusz folytatja: Nem számít, meddig élsz, Sanchez, van valami, ami soha nem fog megváltozni közöttünk. Én megcsináltam.Te nem. 

Itt megnézheted angolul. 
Ennél többet segíteni nem tudok...de talán megérted.....ha nem, az sem változtat semmit...

  
 
  

Öröm olvasni a beszámolóidat!  Én alföldiként már régen is csak néha néha élhettem át az igazi téli élményeket, így fájó szívvel olvasom, hogy mennyire ritkulnak az ilyen helyzetek. De azért nem is kell oly messzire menni, pontosan két éve ezen a napon olyan élményt adott a Börzsöny, amit soha nem felejtek.  Egy ilyen napon volt szerencsém megjárni a Kóspallag - NHH - Csóványos - NHH - Kóspallag útvonalat, majd este átélni a 40cm-es fagyott friss hó élményét, még ha világítás és áram nélkül is.  Bár másnap csúnya vége lett sajnos. 

Mit is lehet erre mondani?Köszönöm és örülök, ha sikerült átadni, és így átélhetővé tenni a képernyőn keresztül is. De az az igazi adottság, ha Te magad előtt láttad.  A csillog az talán erős túlzás, hiszen nekem ez szakmai ártalom is. A egyik hivatásom (nevezhetnénk munkának is, főleg, mert sokszor elég monoton, késő éjjelekbe nyúló meggebedéssel is jár) ugyanis a "tollforgatás"...(de nem vagyok se író, és főleg nem újságíró)...
A csillogásról viszont eszembe jutott, a vastag hótakaró(!) fagyott csillogása, hogy volt és néha még van zúzmarás fagyott ködpaplan, és ezeknek az alkony kombinációja (na ilyen már nincs)...kb. ugyanez, csak pepitában...mert a Börzsönyben alig 7-8 éve ez volt a teljesen természetes téli táj...mondjuk nem mondom, hogy az alábbi megörökített fényképek alapján ilyet nagyon sűrűn láttam volna......ráadásul ugyanazon a helyen, hegyen, mint a 2025. dec. 18-i...és mivel a természet ilyen értelemben nem ismeri a versengést, az utóbbi ugyanolyan gyönyörű élmény volt, mint most az előbbi...na jó, mondjuk azért nem mindegy 35-40 cm hóban utat törni...vagy a sárban cuppogni...ez tény...ugyanakkor meg anno dacum ragyogó napsütés volt 400 méteren és nem a monoton semmiből tűnt elő a rétegfelhőzet páratlan látványa...  
Így a karácsony kapujában kicsit révedjünk vissza a havas múltba...kikerestem a képeket az akkori "Varázshegyről"...az is egy "hétköznap délutáni menjünk fel szétnézni hátha lesz valami "menet volt ...hát volt mit nézni....kissé más díszletekkel..majd éppen 8 éve már...
2017.12.02. alkonya....

Az üzemi út...tolólapos LKT-vel kellett járhatóvá tenni... 

Az ott az úton, az a fagyott tócsa, egy örök dagonya nyoma. Ott jobb felezőbe tenni a szoláglati terepjárót ha sár van, mert mély lekvár az alja, be volt padlóig fagyva és kis se látszik a hóból..az erdőkép meg magáért beszél.. 

Ez nem valami HDR utántolt agymenés...egy sima Nikon D7000-es fotója...nagyon minimális belenyúlással, mert ez ilyen volt...(jól be is égett a nap, ahogy kell ügyesen)...a kép bal felén már ott fagyos ködpaplan...kb. 400 méteren van a teteje... 

És akkor a téli kiadás....a távoli kódhorizonton a Gerecse-tető is kilátszik...na meg a ködtakaró alatt vastagon zúzmarás erdő...de érdekes módon fent is fagyott..olvadásnak nyoma se volt...a színek pedig!!  

És egy kis közeli a végére...mint valami másik bolygón egy szigettenger...vagy csúnya földrajzos nevén archiopelagus... 

Egyelőre azt kell mondanom, boldog békeidők..de mi még legalább láttunk ilyet...az kérdéses bennem, hogy lesznek e még ilyen téli együttállások december elején...novemberben nem kérdés, hogy nagyobb az esélye...    

Szeretem olvasni az írásaidat. Üde színfolt vagy a metneten. Egy ikon. Pozitív értelemben. 
Panel kockában élek 15 éve, de van lehetőségem kiszakadni őshöz vidékre, de közel sem olyan menő mint egy erdőben (dolgozni vagy szabadidőben) lenni és élvezni annak változatosságát és javait.  

Nagyon szívesen....
Ebben a hivatásban kivételes adomány, hogy a terepen, erdőn-mezőn mozogva, dolgozva, jártunkban-keltünkben sose tudni, hogy a következő 5 percben milyen természeti csodába futunk bele...főleg, ha nem terepjárón vágtatunk az egyik erdőrészletből a másikba...mondjuk nekem nem kell, mert nem vezénylek le 2000 hektáron egyszerre 5 különböző helyen kitermelést, kiközelítést, szállítást, és hosszú a dandár sora...
Ráadásul a virtigli erdészek, ha át és meg is élik mindezeket, nem azok a mesélős, beszédes fajták, főleg nem nagyobb "publikum" előtt..persze vannak kivételek....megtartják maguknak...ráadásul a többsége félti ezeket a helyeket, nem véletlenül..(én is vettem fel a arról a szintezési kőről egy áprlisi alkonyon 50 tavaszi héricsből fűzött kis fejéket, koszorút, amit odatettek dísznek, s ami a leszedés után kb. tíz perc alatt hervadt el, mert a turgornyomás a vadon növő lágyszárúaknál már csak ilyen... )  

A lényeg mégis csak az, hogy itt a Börzsöny hegylábán (de lehetne ez a Pilisben, vagy a Bakonyban, vagy épp nálad a Velencei-hegységben) megélni három hét szürke ködmonotonitást, az nagyon-nagyon más, mint pl. ha a pesti Havanna-lakótelep 30.000 lakásos "betonkocka sivatagában" (és ez most nem lenéző degradálás, csak a szociológiai valóság) kellene, mondjuk 60 négyzetméteren, két gyerekkel és három műszakos munkarenddel küzdve a szalag mellett, a Karácsonyra készülődni (mondom ezt úgy, hogy lakótelepen nőttem fel a XIII-ban, igaz, hogy a Duna partján és szemben volt a Margitsziget)....és higgyük el ott is sokan vágynának egy szimpla csütörtök délután átélni ilyen ködhatár csodákat...
Ez az a földrajzi helyzetből is eredő, de nem természetes kiváltság, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy nem jár és nem természetes...annak se aki egyébként "csak" ilyen helyen lakik és nekünk se akiknek (részben) zöld irodája is van...
Ezt itt pár embernek nem ártana a fejébe vésni egy-egy komment beírása előtt, miközben hiperkonzumens módon él...és, mondjuk az erdő nyeli el egyedül az egekig törő jóléti karbonlábnyomát...(na erre az ökológus dumára mennyi lájk lesz?!)      
S ha van pár ember itt a háttérben, aki csak olvas, de nem ír, vagy rendszeres fórumlakó. de soha nem fog talán hasonlót sem átélni, mert a nem rajta múló körülmények egyszerűen nem engedik meg, és a megosztott élmény egy kicsit jobbá teszi pl. egy szürkén ködös napkezdést, akkor már megérte egy-két órát eltölteni ezzel késő éjjel, kora hajnalban, amikor erre nekem is akad valami szabad kapacitásom...    
Bár a rövid, velős, de magvas utolsó sorod olvasva, végül is egy mondatban is tökéletesen össze lehet ezt foglalni. Csak hát, aki grafomán mániákus ismeretterjesztő, az így jár...de ez a szép ebben...többek között...

Hát ezt köszönjük!
A képek és írásod hangulatából most valahogy ez jut eszembe így Karácsony előtt:
A természet maga a szakralitás is egyben.

Azért a írói vénád ebben a leírásban is csillog, szinte magamelőtt láttam amit Te ott  a  ködhatáron  átéltél, tetszik gratulálok a második részhez is!

Régóta figyelem a hozzászólásaid időpontját. Hogy lehet ilyen szövegeket, ilyen lehetetlen időpontokban írni? Mi a titkod? Nyugtass meg, hogy nem szinkó... 

Adventi mese, második rész. A cselekmény.

Mottó: "Amilyen jó menni, ugyanolyan jó jönni is. És minél messzebbre megy az ember, visszafelé jövet annál nagyobb lesz a hazája." (Rockenbauer Pál: Csipetnyi Antarktisz)

Lassan háromnegyed négy is elmúlt. Mit tehet az ember ilyenkor? Bezárult a ködfelhőzet és slussz.. Valahol a fejem felett nem messze lehet a határa, mert fúj a délkeleti szél a kitett hegytetőn cefetül. A hegycsúcs szintezési alappontjának  (régen, az egymásra látó hegycsúcsokról, ún. trigonometriai hátrametszéssel végezték el a geodéták, térképészek a magasságméréseket) öreg andezit kövére kirakja -  a kissé hiábavalónak tűnő rohanás után - a termoszait, s megebédel.
De előtte be kell öltözni nincs mese, mert itt a hőérzet nem viccel. Elő a tartalék polár, sapka kerül a nemez erdész kalap alá (kissé különös viselet így, de hatékony) , és a csősálat is állig kell húzni. A fém falú termoszokhoz kesztyű nélkül pedig kb. nettó odafagyás veszély hozzányúlni.
Táplálkozás. A szél zúgásán kívül végtelen a "csend", a táj nyomokban sem tartalmaz embert, s a vad is meghúzza magát, ahol lehet, semmi mozgás. Települések távol, a zajuk ide nem ér fel. A látótávolság a fénnyel arányosan csökken. Majd egyszer csak, két kanalazás közben felpillant az ember és lassan leteszi a termoszt maga mellé...mi a fene történik odafenn?...Egy kis ablak nyílik a homogén semmi közepén....

A hegytető ún. őskopár....a paleorbotanikusok szerint legalább a jégkor vége óta, ezt egyébként a gerincét borító szirti gyöngyvessző cserjése és a szilikátgyep is alátámasztja ...itt nem állt erdő, még a galagonyák is csak lejjebb kapaszkodnak, a szél és a déli fekvés miatti nyári forróság, erős benapozottság nem engedi a beverődő cser vagy más csemetéket, hogy szárba szökkenjenek.. az biztos, hogy a harcias kvád és markomann germánok, a római limes erődrendszerét innen és a környék hasonló kopárairól figyelték...nézték a dunakanyari őrjáratok mozgását...erről maradtak fenn latin feljegyzések is...
A déli oldal menedékesebb, ún. lejtősztyepprét. Vagyis olyan mintha valahol a Kunságban lennénk, csak ez hegyen van. Messziről a hegy teteje leginkább egy emberi homlokra hasonlít, innen ered a régi népies elnevezése is.  A  teljesen szabad rálátás az alant fekvő tájra kb. 270 fok keletről északnyugatnak...

Ideje a termoszokat lezárni gyorsan. Az a kis szakadás a ködfüggönyön nem nyugszik. Sőt, komolyan gondolja, hogy mégis csak lesz ebből valami. A szél is egyre erősebb lökésekkel fúj. És akkor egyszer csak behullámzik a rétegfelhőzet és kinyílik az égbolt egy darabja...hihetetlen... 

S innentől a "varázshegyen", ilyenkor már nem szokott megállás lenni, az erős délkeleti alkonyati szél szinte lesöpri a hegytetőről a ködtakarót...s feltárulnak az alkony visszfényei és a ködóceán hullámokat vető felszíne...igen, ez az a mesevilág..a ködhatár...!! 

S egyre gyorsabban kibontakozik, mint valami megelevenedett festmény...szinte nem e világi ilyenkor a látvány...csak ül az ember és azon kívül, hogy a telefonnal küzd, nehezen hiszi el amit lát, akkor is ha már volt szerencséje hasonló élményhez ugyanitt...mert ez itt nem az Alpok, vagy a Kárpátok..egy mezei kis 550-es hegykúp egy középhegységben... 

Innentől felesleges a szöveg...beszéljenek a képek...folyton változik, hullámzik, kavarog, tornyosul miközben az alkonyati színek és a lehetetlenül kék ég pazar hátteret alkot...alig 5 perce a szürke semmiben ültem egy hideg kövön... 

Ha valamikor kézzel fogjható a Természet végtelen ereje és szépsége, azok talán ezek a pillanatok...tudjuk a tudományt mögötte, mi és hogyan, miért zajlik, de az egész igazából csak háttérzörej, semmi más, ebben a színjátékban...az ember itt parányi megfigyelő nem több...ha nincs itt senki akkor is minden pont ugyanígy zajlik le..

Aztán lassan kigyulladnak a horizont alá süllyedt nap utolsó színei az éppen jó helyen lévő magasszintű felhőzeten..biztos jele, hogy a színjáték nem sokáig enged bepillantást tovább...záródni fog az az ablak, ahol belepillanthattunk...visszatér a stratus, de ezt festői módon teszi... 
.

A szél ereje nem csökken, újra felkorbácsolja a rétegfelhőzet tetejét, simán 100 méter szinteket liftezik fel és le....majd egyetlen perc alatt rám borul újra az egynemű szürkeség...

Ennyi volt...élmény? sokkal több annál...nehéz lenne leírni, látni és átélni kell...ahol és ahogy tudja az ember....

S mikor újra visszatér a kis mindennapi termoszihoz az ember, s már negyedórája a szószban lassan a kései ebéd végére ér, egyszer csak jön a nagy finálé, minden előjel nélkül...

  
Így és itt ért véget ez az adventi mese...valahol a Börzsönyben, valahol a ködhatáron...

Valahol a Börzsönyben, valahol a ködfelhőzet szinte végtelen óceánként hullámzó ködhatárán, naplemente után, alkonyi fényekben és metszően hideg délkeleti szélben...rövid ízelítő képben és mozgóképben, egy hétköznap délutáni történetből...további részletekkel, képekkel holnap...
(A videót csak HD-ben érdemes nézni!)