Meteorológiai társalgó

Én egyszer egy üstökös becsapódását szeretném átélni, az fantasztikus látvány lehet, ahogy végigszáguld az égen és bummm!
Mondjuk abban az esetben megijednék, ha egy havazás és hideg miatt pont akkor lenne összeomlóban a közlekedés
Lelki szemeimmel látom, ahogy mindenki nyavalyogna, hogy a becsapódás hõje és lökéshulláma eltüntetné a havat!

Így van. Tél elõtt ez mindig így szokott lenni.

Vannak az életnek olyan területei, ahol nem vagyok ennyire óvatos. Túlságosan józan lettem? Lehet. Ennyi álmodozó közt belefér. Te viszont egy kicsit szentimentális.

Én is szeretem a havat, de akkor már régen sok a jóból, meg a hóból, ha ettõl a mindennapi életünk válik élhetetlenné."

Ejnye, ejnye. Nem szabad ilyen kimérten nekifutni az életnek.
Az ember életében az átélt élmények válnak emlékké, az emlékek egy idõ után a múltunkká, a múltunk pedig valójában a saját életünk.
Egy átlagos hétköznapi napra, és hogy aznap mi történt veled, már egy hónap múlva sem emlékszel. De például az a bizonyos 1987-es januári vasárnap, vagy 2003 október 23., vagy éppen 2013. március 15-e sokunk számára emlékezetes marad. És nem csak a hóesésre emlékszünk, hanem arra is, hogy éppen mit csináltunk azon a napon. Kérdezd meg Thermometert, aki március 15-én egész éjszaka az autójában dekkolt, kihagyná-e ezt az élményt az életébõl. De a többiek, akik ott voltak a hó fogságában és utálják a havat, azok is emlegetni fogják egész életükben azt az élményt.
A katonaság önmagában véve egy szar dolog. De kérdezd meg a társaságból azokat, akik voltak katonák, mennyi történetet tudnak mesélni a katonaságról. És mennyi történetet tudnak mesélni, egy átlagos munkából töltött évbõl??
Az élményekre szükségünk van, nem jó, ha minden mindig olajozottan mûködik, mert akkor beleszürkülünk a hétköznapokba.

Csak azért írtam ezt neked, mert mostanában nagyon "józan" a hangod,túlzottan is pedáns lettél. Ne lombozd le a télváró társaságot!

Egyik a másik következménye, velejárója. Szerintem teljesen mindegy. A szupercella és a tornádó is szép ahogy tombol, valamint a méteres hófal is a síneken.

Semmi.Megint más egy jelenséget szeretni és megint más hozzá a következményt kívánni.
Én is szeretem a havat, de akkor már régen sok a jóból, meg a hóból, ha ettõl a mindennapi életünk válik élhetetlenné.

"Még egy olyan helyzetet szeretnék megélni, amikor összeomlik a vasúti forgalom."

Nem kell ahhoz hó

És azokkal mi van, akik dögös szupercellákat, orkánerejû kifutószelet, tornádót, nagy méretû jég esését szeretnék látni?

Tudom.

"Még egy olyan helyzetet szeretnék megélni, amikor összeomlik a vasúti forgalom. "

Sok olyan közösség van, ahol ezen kijelentésed után javasolnák egy szakember felkeresését.

Még egy olyan helyzetet szeretnék megélni, amikor összeomlik a vasúti forgalom. Itt utoljára 1984-ben volt ilyen, beszámolókból tudom, hogy akkor az elsõ pesti gyors Kiskundorozsmáig sem jutott el. A mentésre küldött Szergejt meg a tolólapnál fogva megemelte a hó... Arra a napra annyi volt a vasúti összeköttetésnek Szeged és Pest közt.

Jut eszembe, azért nagy ritkán itt is van Amerika Link