Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Az utóbbi években teljes hiánycikknek számítanak a nyugatról keletre vonuló dinamikus frontok. Ennek közvetlen oka a Rossby-hullámok hosszú amplitudoja, illetve lanyhasaga, ezért képes egy-egy makroszinoptikai helyzet hosszú hetekig fennállni, illetve ki-kiujulni. Ennek mélyebb oka, hogy egy meridionalis fázisban vagyunk, amelyben zorális epizódok csak röpke intermezzokent fordulnak elõ. Hogy globális léptékben mi okozza a zonalis es meridionalis fazisok valtakozasat, sajnos nem tudom. Ez így is marad, amíg nem kapjuk meg a kielégítõ választ a kérdések kérdésére: a sok szélsõséggel egyuttjaro, együttesen globális klímaváltozásnak nevezett jelenség vajon alapvetõen természetes, vagy ember okozta dolog-e, illetve ha a kettõ keveréke, mennyit nyom a latba az egyik, mennyit a másik tényezõ?
Az valóban érdekes, hogy az élénk észak-atlanti ciklontevékenység Európa vonatkozásában nem zonalitásban vagy félblocking helyzetekben jelentkezik, hanem minduntalan visszatérõ "végtelenített" elõoldali poziciókban. Annál érdekesebb, mert ez utóbbi alaphelyzetek egyébként kifejezetten gyakoriak.
S hogy még érdekesebb legyen a dolog: az elmúlt téli félévben se nagyon jelentkeztek.
A közvetlen ok bizonyára a fejlett kelet-európai AC, melynek nyugati oldalán az áramlási vonalak kénytelenek északnak kanyarodni.
Nagyobb léptékben talán a Rossby-hullámok különös konfigurációja áll a jelenség mögött, mely tavaly télen is jellemzõ volt, és most, az idei téli félév kezdetekor kiújult. A mélyebb okok nyilván bonyolultak és messzire vezetnek, ezeket most ne firtassuk.
Mivel a gyakori frontátvonulások éppen a zonális és félblocking helyzetekhez köthetõk, ezek elmaradása a tartós elõoldali pozicióban nem csoda. Nyár végétõl a mai napig talán 2 jelentõsebb hf vonult át. Nem valami sok, fõleg ha azt vesszük, hogy a téli félévben nemegyszer frontok sorozata halad át térségünk felett 1,5-2 naponta újabb és újabb meleg és hidegfrontokkal.
S hogy még érdekesebb legyen a dolog: az elmúlt téli félévben se nagyon jelentkeztek.
A közvetlen ok bizonyára a fejlett kelet-európai AC, melynek nyugati oldalán az áramlási vonalak kénytelenek északnak kanyarodni.
Nagyobb léptékben talán a Rossby-hullámok különös konfigurációja áll a jelenség mögött, mely tavaly télen is jellemzõ volt, és most, az idei téli félév kezdetekor kiújult. A mélyebb okok nyilván bonyolultak és messzire vezetnek, ezeket most ne firtassuk.
Mivel a gyakori frontátvonulások éppen a zonális és félblocking helyzetekhez köthetõk, ezek elmaradása a tartós elõoldali pozicióban nem csoda. Nyár végétõl a mai napig talán 2 jelentõsebb hf vonult át. Nem valami sok, fõleg ha azt vesszük, hogy a téli félévben nemegyszer frontok sorozata halad át térségünk felett 1,5-2 naponta újabb és újabb meleg és hidegfrontokkal.
Valahogy arra próbáltam kilyukadni ezzel, hogy ha mondjuk valaki rosszul dob célba, de olyanok a körülmények, hogy mindig újra és újra megvan a lehetõsége, hogy dobjon még egyet, akkor elõbb-utóbb (a gyakorlati tapasztalat alapján legalábbis) betalál, még ha matematikailag nem is nõ egy-egy dobás után a következõ dobás sikerességének valószínûsége. Magyarra fordítva: hidegleszakadásos helyzetekben elõbb-utóbb minden térség megkapja a részét a hidegbõl, tartós nyugat-keleti irányú ciklonális áramlás híján elõbb-utóbb mi is a célkeresztbe kerülhetünk. Persze értem én, hogy azt, hogy ez az elõbb-utóbb mikor jön el, azt senki sem tudja, így valóban elõfordulhat, hogy a köv. 3 hónapban tõlünk keletre is leszakad a hideg, meg nyugatra, csak pont ránk nem. De azért lássuk be: egy ilyen forgatókönyv (pláne a tavalyi után) eléggé egzotikus lenne. Persze ki nem zárható. Arra próbáltam rávilágítani, hogy a mostani makrohelyzet alapjaiban tér el a tavalyitól, ezért aligha lesz az idõjárás az elõzõ szezon másolata. Legfeljebb egy nagyon gyenge utánzat. Ha klasszikus zonalitás kezdene körvonalazódni, akkor valóban nem lenne pardon, hiszen egy ilyen stabil helyzet nagyon hosszú ideig fennállhat (ld. 2007. január) biztosítva az állandó enyhe atlanti szeleket. De én erre vonatkozó elõjeleket eddig nem véltem felfedezni, persze a jövõben még kialakulhatnak. De ha mégsem, akkor a hideg lehetõsége mindig ott lesz valahol a jövõben, csak az a kérdés, hogy az idõjárás mennyire tud élni ezzel a lehetõséggel.
Egy dolog nagy bizonyossággal kijelenthetõ a közeli jövõrõl: nem nagyon akaródzik visszatérni a zonalitás Európába. Mégcsak elõjelek sem igazán mutatkoznak arra, hogy valamikor a közeljövõben ez bekövetkezne. Márpedig amíg ez így van, addig folyamatos hidegleszakadások vannak/lesznek. Most éppen tõlünk nyugatra, ezért ez ránk nézve enyheséget jelent. De a következõt vagy az azutánit akár egyenesen a nyakunkba is kaphatjuk akár egy finom kis medivel karöltve. [esõ]
Ameddig alapvetõ makroszinoptikai átrendezõdés nem következik be Európa idõjárásában (jelen esetben ez egy zonálisabb szakasz elindulását jelentené), addig tartósan enyhe és száraz idõszak nem fog tudni berendezkedni térségünkben. Ezek miatt én most is úgy gondolom, hogy lesz bõven téma az idõjárás terén az esti híradókban a téli idõszakban. S ez nem az enyheség és szárazság lesz...
[esõ] Persze egy-egy medi elõoldal hozhat átmeneti enyhülést, némi esõt, de hosszabb távon ez aligha lesz jellemzõ véleményem szerint.