Ho-ho-hósirató

Természetesen ez is lehetséges -az általam vázolt elképzelés sem zárja ki az ilyen fordított, felfelé terjedést.

Szerintem a liftezõ, föl és leszálló légmozgások miatt a tölcsér környezetében. Aztán lehet, valami egész másról van szó.

A tompai tornádó apropóján végiggondoltam a tornádó fizikáját. Általában úgy gondoljuk, hogy a mezociklon forog, meg általában, ha örvényesség van a levegõben, akkor helyenként az forgó mozgást végez, és ebbõl lesz a tornádótölcsér forgása.
De fentiek önmagukban még nem adnak magyarázatot a tornádó eszeveszett gyors pörgésére. Az a véleményem, hogy itt a forgási energia transzformációjáról van szó: csökkenõ tehetetlenségi nyomaték - növekvõ szögsebesség. Éppen úgy, mint ahogy ha a mûkorcsolyázó a testéhez szorítja a karjait, és tengely körüli forgása hirtelen felgyorsul. A test ilyenkor"karcsúbb" lesz, csökken a tehetetlenségi nyomatéka (mert ez az átmérõ függvénye), így a forgási energia és a tömeg megmaradását feltételezve meg kell nõnie a szögsebességnek, mely tulajdonképp idõegység alatti elfordulást jelent (így fordulatszám-szerû mennyiség)
A pontos fizikai képlet mellõzésével azt lehet mondani, hogy a szögsebesség hiperbolikus függvény szerint változik a forgó test sugarának (azaz átmérõjének, "karcsúságának") változásával: szögsebesség=C 1/r , ahol a C a forgási energiától és a tömegtõl függõ konstans. Azaz, ha kellõen lecsökkentjük a sugarat, vagyis "karcsúsítjuk" a forgó testet, úgy a szögsebesség rohamosan nõni kezd.
A következõ gondolat: mitõl "karcsúsodik" a forgó légoszlop? A válasz roppant egyszerû: a centrumában elõálló nyomáscsökkenéstõl! Annak szívó hatása "húzza össze" kisebb átmérõjûvé az örvényt. Éspedig minél gyorsabb a forgás, azaz a levegõ sebessége a tölcsérben, annál jobban lecsökken benne a légnyomás, és annál karcsúbbra húzódik össze az örvény -és így tovább.
Tehát circulus vitiosus -sal, önerõsítõ folyamattal állunk szemben! Nyilván van a levegõ örvénylésének egy határsebessége, amelynél beindul az ördögi kör. Ezért van, hogy nagy örvényesség esetén is csak itt-ott alakul ki tuba, vagy tornádó. Viszont ebbõl az is következik, hogy elvileg minden olyan helyzet, mely nagy örvényességgel jár a légkörben, tornádóveszélyes. Hogy a tornádótölcsér miért válik függõleges tengelyûvé, nem is kérdés: tudjuk, ha felszálló légmozgások vannak a levegõben (márpedig "tornádós" helyzetekben mindig vannak) akkor minden örvény hajlamos a "talpára állni"
Érdekes kérdés az örvény földet érése. Természetes, hogy az örvénylés elõször a magasabb légrétegekben éri el a határsebességet, hisz itt kisebb a súrlódás, és nagy a szélnyírás, ami végsõ soron az örvény szülõje.
A kumulative egyre gyorsabban pörgõ, és függõleges tengelyûvé váló légoszlop perdülete súrlódás révén áttevõdik az alacsonyabb légrétegekre, ahol szintén lejátszódik ugyanaz az önerõsítõ folyamat. Mígnem az örvény földet ér -és innentõl minõségi változás áll elõ a folyamatban. Ekkor már nincs lefelé terjedõ önerõsítés, viszont van megnövekedett súrlódás, mely végül sz egész légoszlopot lelassítja a határsebesség alá. Most a tornádótölcsér szétesik: centrális része hirtelen kitágul a nyomásnövekedés miatt, forgása lelassul, majd megáll. Ez a történés jól látszik is a tomapi tornádó videóján.
Viszont, ha a magasban "életben maradt" az örvény, akkor a földtõl való elválás révén "tehermentesül", súrlódási energiavesztése megszûnik. Így megint elérheti a határsebességet, és az önerõsítõ folyamat újra indulhat -mígnem a tölcsér ismét földet ér. Jól látszik ez a kiújulás is a videón. Egyébként minden valószínûség szerint ezzel függ össze a tornádók "szaggatott" útvonala is.
Érdekes, és a felvételeken legtöbbször jól látszik a tölcsérek "üvegcsõ" jellege is. Ez abból adódik, hogy a por és egyéb szemét a forgó léghenger palástján, felületén helyezkedik el. Pont ott, ahol a forgásból adódó centrifugális, azaz kifelé ható erõ éppen egyensúlyt tart az örvény szívóerejével.