Ettől a "mindenki hibás, csak ÉN nem" hozzáállástól nekem is feláll a szőr a hátamon. Nyilván vannak fokozatok, meg lehetőségek, kinek mennyi, de valahol el kéne kezdeni, és a legkisebbtől a legnagyobbig mindenkinek ki kell venni a részét belőle. Tudomásom szerint az ókori Egyiptomban elsősorban nem az életszínvonal emelkedését tartották szem előtt, hanem az életminőségét, persze voltak, akik jócskán kimaradtak belőle, lásd rabszolgák. Sok szempontból nyilván nem összehasonlítható a mostani helyzet az akkorival, de maga az elv igencsak megfontolandó lenne. Semmi szükség például a kilencszázhuszonharmadik bukófrekvenciás homálytizedelőre csak azért, mert a szomszédnak is olyan van. És tudtommal eddig még senkit sem kergettek az asztal körül, mert nem ment el fapadossal kávézni Milánóba, csak mert megérdemli, és mert tíz perc múlva nem virított róla a fotó az instán. Kicsit több tudatosság ezen a téren is meghozná a gyümölcsét, de ahhoz a többségnek nagyon komolyan bele kéne állni a dologba, és nem elhinni minden baromságot, amit egyes influenszerek, meg celebek, meg a franc tudja kik összehordanak. Mellesleg némelyik marketingest is kilőném a világűrbe, csak odafelé.
Roppant fontos volna az edukáció, de nem ezzel az őskövület poroszos módszerrel, emellett visszább kéne venni az arcból, hogy "nehogymámajdőmondjamegatutit", meg ebből az "énénénénén" hozzáállásból, akkor lenne esély, hogy működjön is a dolog. Szerintem.