Ehhez annyit tennék hozzá, hogy az 1860-as évekbeli aszályos időszak egy sokkal, de sokkal egészségesebb és teljesebb magyarországi tájszerkezetre jött: nem voltak agyon térkövezett-betonozott települések, körbebetonozott tavak, túlszabályzott mélybe vágódó (talajvízleszívó) folyók, lecsapolt mocsarak-lápok és minőségi valódi vízmegtartó erdőből is sokkal több volt. (Habár a Tiszát már 1846-ban elkezdték szabályozni - de az 1860-as években még az elején tartottak) szóval a táj jóval könnyebben tudott ellenállni az aszálynak, ha úgy tetszik egy egészséges immunrendszere-tüdeje volt, nem a mostani lebetegített jellege. Mivel az első számú víztározó maga a nagy kiterjedésű több tízezer négyzetkilométeres talaj (ahol egészséges többlet van, ott a belvíz értsd. vizes élőhely), ez a talaj még nem volt olyan brutális mértékben megbontva mint most,  az akkori környezet jóval könnyebben kiheverte azt a száraz időszakot. Több ezres  nagyságrendben kellenének a folyókra, patakokra fenékküszöbök, fenékbordák, ahol lehet akár hódgát, a dombvidékekre-hegyvidékekre meg a rönkgátak, hogy egyáltalán a közelébe kerülhessünk az akkori egészségesebb állapothoz, meg persze (lehetőleg őshonossal) az újraerdősítés utána a jelenleg kopár vagy részben - figyelembe véve a minimális gazdasági igényt - az idegenhonos-monokultúrás akác- illetve papíripari klónfa ültetvény kanadai nemesnyáras területek helyén),  amely javítana a klímán és az ökoszisztémán is.


Gördített éves csapadék itt 192 mm (bemákoltam pár záport-zivatart), a hónap eddig 9 mm. Várom a július töltődését a kegyelemi 30-40 mm szintre, a jövő hét közepétől várható valamivel csapadékos időszaktól kezdve.