A hétvégét Pázmándon illetve Budapesten, a Petneházyréten töltöttem. Döbbenetes volt. Lementem a Velencei-tóhoz is, 5 percig bírtam a látványt, volt bennem némi szándék, hogy sétálok egyet a mederben ott ahol gyerekkoromban a nyakamig ért a víz, de aztán lemondtam erről az élményről, nem akartam katasztrófaturista lenni. Pázmándon is sétáltam egyet, tiszta Szahara az egész falu. Az udvarunkat és a kertünket még sosem láttam ilyen lepusztult állapotban, gyakorlatilag minden elégett. A Bágyom-ér megszűnt létezni, Verebre nem mentem fel, de szerintem az ér forrása is csontszáraz.
Petneházyréten hasonló élményben volt részem, minden ki és elégve. Pécsen jelenleg (még) sokkal jobb a helyzet.
Hazafelé Velence és Pusztaszabolcs között megálltunk a gyümölcsös cégnél, ahol 10 nyáron keresztül dolgoztam még annó, találkoztam a volt főnökömmel, elmondta, hogy az összes meggyet kivágták az elmúlt években, a sorozatos aszály, fagykár stb miatt már nem volt értelme a meggytermesztésnek. Kib@szott tragikus az egész. szomoru