Szintén zenész, annyi különbséggel, hogy én télimádó voltam, vagyok és szerintem leszek is. Számomra a nyolcvanas évek az etalon, nyáron 28-30 fokokkal, az őszi esőkkel, köddel, bágyadt napsütéssel, a téli havazásokkal, hetekig tartó hideggel. Nehezen bár, de tudomásul vettem, hogy ez már a múlt, epizódok visszajönnek néha-néha, de ennyi. Az idei folytatással kapcsolatban sincsenek illúzióim.
Nekem inkább az a döbbenet, hogy még mindig nem szól elég hangosan a sziréna kulcspozícióban levő emberek fejében, de a hétköznapi népek is elintézik annyival, hogy "vótmáilyen", meg "de jó, végre lehet strandolni". Még mindig hordjuk ide kilencvennégyezer kilométerről a "mindenképp szükséges" vackokat, még mindig kidobjuk az élelmiszer egyharmadát, még mindig tömegek röpködnek last minute-fapadosokon egy hétre "görögbe", vagy Egyiptomba (bár ahogy hallom, mostanában inkább "norvégba"), hogy aztán mehessenek fel a szelfik a "szósöl"-re. Nem a nyaralással, meg a repüléssel van baj, csak valahogy ésszel kéne. Ezt is. Eközben negyvenkét fok ott, ahol most huszonkettőnek kéne lenni? Harminchárom fok az Alpokban? Négy és félezer méteren van a fagyhatár? 2003 reloaded, és még mindig nem látjuk, hol a vége, még az idei agyrémnek sem, a távolabbi jövőről nem is beszélve. beteg
Bocsánat, elgurult a gyógyszer. zavarban