Kicsit olyan érzésem van az időjárással kapcsolatban, mint amikor egy pszichopata fogságban tartja az áldozatát a pincében. Kínozza, étlen - szomjan tartja, de könyörtelen módon nem hagyja, hogy véget érjen a szenvedés, időnként bőséges ételt és italt ad, hogy újra erőre kapjon szerencsétlen, hogy aztán ismét kezdődjön a végeláthatatlan szenvedés. A végén pedig már szinte hálás lesz az áldozat a bántalmazónak a finom falatokért.Az időjárás évek óta ezt csinálja velünk kisebb túlzással. nevet Amikor már majdnem kipusztul, elszárad minden, jön egy kis enyhülés, mi persze belelkesedünk, hogy talán most ezzel vége van és megváltozik minden, aztán persze kezdődik elölről az egész...