Sok vitatémát adott az elmúlt hetekben az, hogy ki hogy értékelte az idei tavaszt. Sokaknak rémálom volt, másoknak meg jó, felüdülés. 

Nekem kifejezetten tetszett az idei 2020-as tavasz.
Nyilván a sok fagykárnak én sem örültem, az egyre fokozódó szárazságnak, és az ingerszegény konvektív szezonkezdetnek sem, ami igazából még most sem indult be az ország nagy részén, de az idő sokmindent megszépít, jobbá tesz, és így, hogy elhagytuk a tavaszt, és júniust írunk már, még inkább megerősödik az, hogy egy jó tavasz volt. 

Tetszett, hogy a száraz idő miatt beteg nagy napi hőingások tudtak kialakulni, főleg áprilisban. Még nálam is napi hőingás rekord született április elején. 
Fura volt az igen alacsony rh. gyakran a tavasz folyamán, kiemelten áprilisban. 
Még majdnem rekord is született. 
Fura volt megtapsztalni, hogy milyen az, mikor nem a gyakran megszokott meleg, hanem éppen a hidegrekordok dőlnek meg. Kell ilyen is, nem csak mindig a meleg dominancia. 
Túlzottan elkényelmesedett a magyar nép, és hozzászokott az úgymond jóhoz.
Statisztikai szempontból sem volt utolsó ez a sok tavaszi fagyos nap. 

Tetszett a tavasz rendkívül szeles volta. 
A több szélviharos helyzet. 
A március végi havazás. 
A gyakori tiszta levegő a sok szél miatt, már ha éppen nem a por száraz talajfelszínről kapta fel a szél a sok port, amire valljuk be, elég sokszor volt példa. 
Az április végi por - homokviharos helyzet sem volt utolsó.

Végezetül átlagos hőmérsékletű volt a tavasz. 
Ilyet sem tapasztaltunk már jó rég óta. 
Szinte már - már kuriózum mostanság, ha egy évszak nem átlag felett vagy jóval átlag felett végez.

Nem jó a szárazság, de legalább belvizek sem voltak az országban.