Szerintem alapvetően két dolog van ebben.
Az egyik az, hogy az éghajlat valóban változik, és vannak olyan paraméterek, amik kimutathatóan romlottak. Ezek túlnyomó többsége a téli dolgokhoz kapcsolódik (hótakarós és téli és zord napok számának csökkenése, de kisebb mértékben a fagyos napok száma is csökkent, igaz abban nagy az évenkénti ingadozás). Emellett némileg valóban hektikusabb lett a csapadék eloszlása is (a növekvő összmennyiség mellett), hosszabb száraz időszakokkal, bár Váraljamet foglalkozott vele korábban, hogy e tekintetben nincs érdemi különbség az elmúlt évtizedekhez képest, vagyis akkor is voltak hasonló szárazságok. Az viszont kimutatható, hogy az áprilisok egyértelműen szárazodtak, ezt pl. antibulvárral nézegettük a múltkor. A zivataros napok száma érdemben szintén nem változott, tavaly és tavalyelőtt pl. 40-45 körül volt az országos átlag ami kiemelkedőnek mondható (amikor én elkezdtem foglalkozni a meteorológiával a 2000-es évek elején, az akkori éghajlati atlaszokban 30-35 nap közötti éves átlagok szerepeltek). Szeles nap pedig szintén volt régen is bőven, az Alpokalján nőttem fel ami az egyik legszelesebb vidék (északi és déli szélnél is), volt benne részem.
A másik oldala viszont az az alapvető emberi tényező, hogy az emlékezetben a jó dolgok maradnak meg alapvetően. Én az elmúlt évekből is tudnék bőven felsorolni olyan dolgokat, amiket leírtál, és személy szerint kétlem, hogy régebben ezek szinte mindennapos események lettek volna (már csak azért is, mert akkor jóval csapadékosabbnak kellett volna lennie annak az időszaknak). Pusztán azok megmaradnak az emberben szép emlékként, és ilyen ínséges időkben jó rajtuk elmerengni.