A hõmérsékletmérésben számottevõ változás Magyarországon az 1920-as évekig nem történt. A 18. század végétõl az 1920-as évekig jellemzõen északi falon mértek az elsõ emelet magasságában. Már a 18. század végén is használtak árnyékolókat. Az akkori típusok falécekbõl készült lamellás változatok voltak. Nem közvetlenül a falra voltak szerelve, hanem kissé elálltak attól. Nem volt egységes típus, ahogy a 20. század meghatározó Stevenson-féle hõmérõházai vagy napjaink tányéros árnyékolóiból is számtalan változatot használnak világszerte. Stevenson is a korábbi lamellás árnyékolók alapján készítette a sajátját 1864-ben, ami túlságosan nem hasonlított a jelenkoriakhoz. Az eredeti 4 láb (120 cm) magas volt. Link A leghosszabb ideig (Magyarországon az 1850-es évektõl az 1920-as évekig, de pl. Svédországban egészen az 1960-as évekig) használt árnyékoló a bádogernyõs árnyékoló volt. Lecserélésének fõ oka nem az volt, hogy rosszul lehetett benne mérni, hanem, hogy két hõmérõn kívül más, nem fért el igazán benne. Magyarországon az 1910-es és az 1850-es évek mérései jellemzõ mérési körülményei (árnyékolás, hõmérõk) között nincs számottevõ eltérés. A használt hõmérõk az 1700-as években is higany alapúak voltak, de hideg területeken már akkor is alkoholosat használtak. A hagyományos hõmérõk felépítése az elmúlt 250 évben érdemben nem változott. A 18. század végén is kalibrálták már a hõmérõket, mégpedig két fokon, 0 és 80°R-on, ami 0 és 100°C-nak felel meg. A 19. század közepéig Réaumur-skálát használtak, majd azóta Celsius-skálát.
Én az eredeti méréseken többek között városhatásbecslést, mérési idõpontok és magassági korrekciót is elvégeztem. Vannak országok, ahol hasonló korrekciók után a régebbi méréseikre büszkék a nemzeti meteorológiai intézek és egyenragúan képesek kezelni egy 1780-as és egy 2015-ös mérést. Magyarország nincs ezen országok között.