Kérlek szépen, ehhez nagyon sok, több ezer szinoptikai térképet kéne átnézni és elemezni. És a meridionális és zonális állapotnak nincs is megbízható mérõszáma (tudtom szerint), tehát korrekt statisztikai elemzést én nem tudok adni. szomoru

Ellenben mesélek én valamit (bár meglehet, a matekos szemében ez tényleg mese, mese, meskete lesz)
A hetvenes évek elejétõl diákkorom minden nyarát Csopakon töltöttem. Ez a Balaton veszprémi oldalán van, tehát a délies szél nekinyomja a partnak a hullámokat. Imádtam az erõsödõ hullámverést, órákig el tudtam nézni a víz táncát. Azért is szerettem a hullámokat, mert biztosan tudtam, hogy másnap, de legkésõbb harmadnap itt a hidegfront, a kedvencem. Nagyon ritkán kellett csalódnom a várakozásomban.
A 90-es évektõl gyökeresen más a helyzet hullámzás+hidegfront téren. Az utóbbi cca 25 évben gyakran fordult elõ, hogy a hullámverésnek se a másnapján, se a harmadnapján, sõt, a sokadnapján se jön az északnyugati hf. A víz szépen elsimul, a hõség marad, sõt, fokozódik. Ha újra megindul a szél, megint délrõl indul, és ismét meleget hoz.
Még egy megfigyelés: diákkoromban a nagyon jó látási viszonyok, mikor tisztán látszott a somogyi part és a tihanyi fsz., aggodalommal töltötték el a nyaralókat. Ez ugyanis csaknem kizárólag "rossz" idõben fordult elõ. Anticiklonális meleg, vagy melegedõ, szélcsendes idõjárás esetén ugyanis a víztükör fölött inverzió jött létre, mely légrétegbe a reggeli és kora délelõtti órákban kicsapódott a pára. Ilyenkor teljesen el is szokott tûnni a szemközti part.
Mostanában viszont nem volt ritka, hogy erõs, csontszáraz, forró szélben napokig kristálytisztán látszanak a siófoki magasépületek, csaknem "karnyújtásnyira" Ilyen régebben nemigen fordult elõ!