Az valóban érdekes, hogy az élénk észak-atlanti ciklontevékenység Európa vonatkozásában nem zonalitásban vagy félblocking helyzetekben jelentkezik, hanem minduntalan visszatérõ "végtelenített" elõoldali poziciókban. Annál érdekesebb, mert ez utóbbi alaphelyzetek egyébként kifejezetten gyakoriak.
S hogy még érdekesebb legyen a dolog: az elmúlt téli félévben se nagyon jelentkeztek.
A közvetlen ok bizonyára a fejlett kelet-európai AC, melynek nyugati oldalán az áramlási vonalak kénytelenek északnak kanyarodni.
Nagyobb léptékben talán a Rossby-hullámok különös konfigurációja áll a jelenség mögött, mely tavaly télen is jellemzõ volt, és most, az idei téli félév kezdetekor kiújult. A mélyebb okok nyilván bonyolultak és messzire vezetnek, ezeket most ne firtassuk.
Mivel a gyakori frontátvonulások éppen a zonális és félblocking helyzetekhez köthetõk, ezek elmaradása a tartós elõoldali pozicióban nem csoda. Nyár végétõl a mai napig talán 2 jelentõsebb hf vonult át. Nem valami sok, fõleg ha azt vesszük, hogy a téli félévben nemegyszer frontok sorozata halad át térségünk felett 1,5-2 naponta újabb és újabb meleg és hidegfrontokkal.