Azt én is sokszor megfigyeltem, hogy magas nyomású, ködre hajló idõben a korareggel még napsütéses, az ember kék égre ébred.
Aztán egyre halványabban süt a nap, bepárásodik a levegõ, és fél óra-egy óra múlva már vastag köd van.
Arra gondoltam, hogy ilyenkor a levegõ közel páratelített, és már csak egy kis lökés kell a ködképzõdéshez. Ezt a kis lökést adja meg a hajnali napsütés, mely a földfelszínt képes felmelegíteni annyira, hogy az kicsit párologtasson a fölötte levõ légrétegbe, de ahhoz már kevés, hogy ez a légréteg a harmatpont fölé melegedjen általa.
A hochnebel-lel is hasonló lehet a helyzet, csak "egy emelettel" feljebb. Valószínû, hogy a legalsó levegõréteg ekkor még nincs páratelítettségben, viszont a néhány száz méterrel magasabban levõ réteg a vertikális hõcsökkenés miatt már igen. Az elsõ napsugaraktól felmelegedett talajból származó vízpára átdiffundál a legalsó rétegen, és kissé benedvesíti a hochnebel magasságában levõ, már csaknem telített felsõt. Valahogy így gondolom.