Bizony ott volt. kacsint

Igazi rettenet volt. Forgott felettünk az egész cella, lógtak a tubák és fel-le jártak, mint Kemény Henriknél Vitéz László. Ömlõ esõ, a látótávolság folyamatosan 100 méteren belül. Folyamatos -fõleg felhõ- villámok, kidõlt fák, letört ágak tömege mindenütt. Nem mertünk tovább maradni, nehogy ott ragadjunk, így szanaszét ázva, de szó szerint elmenekültünk Törökkoppányból. Az úton rajtunk kívül senki, mi is max. 10 km-es tempóval iszkoltunk el.
A zicsi tetõrõl csináltunk -sajnos telefonos (pedig gondoltam rá, hogy gépet kellene vinnem magammal duhos - képeket visszafelé és valami videót is, a társam majd átküldi nekem. Onnan is elképesztõ volt a magunk mögött hagyott látvány.

Nem szoktam a dolgokat túllelkesedni, de nem emlékszem, hogy mikor (talán eddig még sosem?) éltem át ilyen döbbenetes hatású vihart.

Ha van a környékrõl észlelõ (Törökkoppány, Szorosad, Koppányszántó környéke), akkor jelentkezzen, mert nagyon kíváncsi lennék, hogy a menekülésünk után miként zajlottak a dolgok.