Hú, végre hazaértem. Sebeimet nyalogatom, szó szerint; a nagy rohanásban (strandpapucsban :-) ) a lejtõs földúton akkorát taknyoltam, hogy öröm lett volna nézni, ha nem én csináltam volna. :-) Egész rendesen vérzik a bal könyököm és térdem (a régi szép idõket, a betonpályás focikat, illetve az eséseket juttatja eszembe :-) ), szegény Nikon is kapott, bár szerencsére csak a napellenzõ. Másik kezemben meg a másik gép volt állványostul, neki szerencséje volt. :-))) Sebaj, ennyi áldozatot megért a dolog, bár olyan húdejóképek nem születtek sajnos, részben a saját blamám miatt is, de az élmény megérte. :-) Na de az már csak holnap, elég volt átutazni a fél országot ma, leszívta az agyamat, jóéccakát... :-)))
szerk.: vagy mégsem? Összeállt valami a Börzsönytõl délre...