5 órakor indultam el Pestrõl, és most értem haza!
Az egyébként 1:50 perces utat 4,5 óra alatt tettem meg.
A Bp. felé vezetõ sávban 4 baleset volt, volt ahol nem tudtam megszámolni hány kocsi van összetörve, volt ahol a kocsi 10 méterre volt az úttesttõl a fák között fejtetõn.
A másik sávban aztán jött a feketeleves, Zamárdinál 1 óráig álltam a sorban mozdulatlanul, csak a mentõk meg a rendõrautók jöttek-mentek.
Aztán aki akart, visszamehetett a balatonendrédi lehajtóig, és szembe menve a forgalommal visszamentem addig, majd Földvárnál hajtottam fel ismét.
Kemény volt!
Az úttest nagyon csalóka végig, alig van rajta hó, majdnem feketének tûnik, csak éppen nem vizes, hanem jeges.
Veszettül csúszik, nagyot hibáztak az illetékesek, mert nem volt lesózva.
Nappal vizes lehetett, gondolom azt hitték jó lesz az úgy éjszakára is!
Meg kellett halni néhány embernek és össze kellett törnie egy csomó kocsinak ahhoz, hogy valahol Fonyód környékén a Pest felé haladó sávban minden sávban, tehát egymás mellett 3(!!) sószóró kocsi ment, mögöttük feltorlódott a forgalom.
Aztán még nem vége a bulinak, mert Marcali környékén elállt a hóesés, egyre több csillag jelent meg, kiderült az ég, aztán Nagykanizsa elõtt akkora ködfoltba futottam bele, hogy alig láttam ki az ablakon.
Végig ködfoltok voltak, hol többkilóméteres látás, hol tejföl váltogatták egymást.
Volt ahol a köd alatt kocsikáztam, de végig nyílt köd van!
Aztán a Becsehely táblát alig láttam, a becsehelyi lehajtót 20-al haladva tudtam csak megtalálni, akkora köd volt ott!
Leérve az autópályáról tiszta levegõ, ködnek nyoma sincs, itthon csillagos ég -7 fok!
Szóval TÉL van!