/Elõre is bocs a hosszért, de többször láttam némi kavarodást, nem meglepõ dolgokon meglepõdést itt a fórumon, fõleg tegnap és ma. Elõ is került a téma ("általános makroszinoptika") már tegnap, de úgy gondolom, érdemes egy hosszabb fejtegetést megejteni. Esetleg, ha valakinek van pontosabb tudása, az kiegészíthet, kijavíthat, mert nem biztos, hogy mindent jól tudok./

Tegnap is esett már szó róla, ma is elõkerül (ha nem is "direkt módon"). A különbözõ eredetû légtömegek hatása a csapadékra - vagy valahogy így nevezhetném a dolgot. A fõ csapása a hsz-emnek, amit még Thermometer írt tegnap valamikor. Ugyan egy T850-fáklya, fõleg sok egymás utáni T850-fáklya is használható már erre-arra (tendenciák megfigyelése, a beláthatósági tartomány megbecslése, stb.), arra totálisan alkalmatlan, hogy az esetleges csapadék-halmazállapotot, sõt, akár csak a T2m körülbelüli alakulását megbecsüljük belõle. Thermometer mondta ki a kulcsmondatot: ha látszik a T850-fáklyán, hogy a hõmérséklet (akár hirtelen, akár lassan) valamilyen irányba megváltozik, az elsõ dolog, hogy a térképeken nézzük meg honnan érkezik az a légtömeg hozzánk!
Nyilván sokféle típusú légtömeget tudunk elkülöníteni, de nálunk télen ezek közül három típus fordul elõ a leggyakrabban. Az óceáni, a sarkvidéki és a kontinentális. (Negyediknek tekinthetjük akár a mediterrán ciklont is, de az azért eléggé külön kategória.) Ezen három levegõtípus ugyanis az alsó 1-2km légrétegzõdését (hõm. és nedvesség profil) tekintve alapvetõen különbözik.

Óceáni típusú légtömeg esetén az óceán alulról fûti és nedvesíti is a levegõt, az alsó légréteg meleg és nedves. Emiatt egyben instabilabb is, ezért könnyen alakulnak ki benne konvektív áramlások, ami miatt nem csak a legalsó, de a fölötte lévõ légréteg is melegszik és nedvesedik, s az állapotgörbe eléggé kirúgott tud lenni. Ezért van az, hogy az ilyen levegõ elején közlekedõ hidegfront mentén gyakran alakulnak ki zivatarok télen. Ha beér ez a levegõ a kontinensre, egy picit meghûl az alja, ami miatt stabilabbá válik, ezért innentõl kezdve nem a leghatékonyabb a függõleges átkeverés, vagy ha mégis, akkor a termodinamika gondoskodik arról, hogy az állapotgörbe viszonylag kirúgott maradjon. Ezért az óceáni levegõ nem hûl. A kirúgott állapotgörbe aztán a csapadékot tekintve több jelenséget is okozhat: pl. azt, hogy -7°C-os T850 és +5°C-os T2m esetén sem tudjuk eldönteni, milyen lesz a halmazállapot. Csapadékintenzitástól, és a csapadékképzõdés magasságától függõen ugyanis bármi elõfordulhat.

A sarkvidéki eredetû levegõ ehhez képest két dologban különbözik (általában, de nem feltétlenül mindig): kevésbé meleg, és kevésbé nedves. Ez, ha a Norvég-tengeren keresztül jön, akkor jelentõs nedvességet, és némi plusz hõt is felvehet, így gyakran az óceánihoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Ha viszont Skandinávia felõl érkezik, akkor viszonylag hideg és "száraz" maradhat. Az idézõjel annak szól, hogy azért ezek a légtömeg is bõven hoznak nedvességet. Ezek állapotgörbéje gyakran inkább izoterm, vagy gyengén kirúgott. Itt a Kárpát-medencében ezekkel a légtömegekkel van egy nagy baj: a Kárpátokon kétféleképpen tudnak átjönni. Fölötte átbuknak, és akkor hajszárító van (fõnös bemelegedés az ország 90%-án, kivéve Alpokalja, meg a csapadék kinyírása), vagy megkerülik, és akkor konvergencia (ekkor épp a szél miatt az Alpokalja és ÉK meleg, Romhányban, meg Gödöllõn pedig leesik 53 centi konvergenciás havazásból). A csapadék halmazállapota ilyenkor viszonylag jól becsülhetõ a T850-T925 párosból, nagyobb kihívás a csapadékképzõdés helyének meghatározása.
Az, hogy a légtömeg a Kárpátokon hogyan jön át, azt megint az befolyásolja, hogy az állapotgörbéje mennyire kirúgott (és a horizontális áramlás erõssége is fontos). Ha sikerül kb. izotermnek maradnia, vagy szárazabb egy kicsit, akkor kevésbé tudnak kialakulni függõleges áramlások, ezért hiába van ott a hegy, nagyobb eséllyel inkább megkerüli, mint hogy felmásszon, fõleg, ha a horizontális áramlás gyenge.
Fontos még, hogy mivel hidegebb a levegõ (bár lehet, hogy RH-t tekintve hasonlóan telített, mint az óceáni), a kevesebb abszolút nedvességtartalom miatt az ilyen légtömegbõl általában kevesebb csapadék esik

A kontinentális levegõ meg a kelet felõl becsorgó "lábas hideg", az alsó pár száz méteren jókora inverzióval. Ez aztán olyan stabil, hogy függõleges áramlást még az ember lehelete sem képes kialakítani. Fõleg, ha egy ilyen légtömeg nyugalomba jut, a magasban meg meleg csúszik fölé. Az ilyen légtömeg ráadásul igen száraz, így van hova hûlnie alulról. Persze a hûtõszekrény-effektus (hõáram általi hûtés) az megy alulról, de a lényeg, hogy ezt nehéz átkeverni. Így szélsõséges esetben +5, +10-es T850-ekhez -20, -30°C-ok is társulhatnak talajon (ez azért már egy durvább, szibériai változat, de elvileg lehetne itt is). Ebben aztán a havazás, ónos/fagyott esõ és a gyémántpor is gyakori jelenség. Ha a levegõ alul a harmatpontjáig lehûl, onnantól kezdve a zúzmarás köd, és a gyémántpor további nedvességet is kivonhat, ami aztán a harmatpontot is csökkenti, így akár tovább hûlhet a levegõ.

Összefoglalva: a három légtömeg típus az alsó rétegeit tekintve elsõsorban a hõmérsékletében, az állapotgörbéjében és a labilitásában különbözik, és ezek alapvetõen meghatározzák a bennük lezajló csapadéktevékenységet mind halmazállapot, mind mennyiség terén.

A mediterrán ciklont talán nem kell bemutatni, arról nem írnék most hosszan nevet .

(
Elhangzott az is, hogy az óceáni levegõnek nagyobb a hõkapacitása, mint a kontinentálisnak. Ez azért nem igaz, minden levegõnek ugyanakkora a hõkapacitása (3*R, á la Dulong & Petit), és ez még a páratartalomtól is független (az üvegházhatás /vö. fülledt levegõ/ az más tészta).
)

Most az óceán felõl érkezett a levegõ hozzánk, ezért itt lent meleg van (bár fent most már hideg), mégis esik hó is, meg mennyiségre is nagyon sok csapadék esett egyes helyeken, s volt zivatar is. Aki elolvasta, és olvasás közben próbálta összevetni a jelenlegi, vagy a két-három héttel ezelõtti szituval (de nem a mediciklonokkal), az láthat összefüggést adott esetben: most eléggé tankönyvbeillõen kijöttek ezek az általános jellemzõk, amit fentebb írtam, máskor azért nem mindig ennyire egyértelmû.