Bioszféra

Bizony a pénz és profitorientált versenyszellemmel és a fejlõdéskényszerrel (ami valójában szellemi lelki visszafejlõdés) nagy hatékonysággal felszámoljuk létünk forrását a FÖLDET. Vagy bevesszük az "étvágycsökkentõ" pirulát vagy hamarosan eltûnik az ember is a Földrõl.

Nolinak: Link

Érdekes áttekinteni a véleményeket egymás mellett melyek megfogalmazásban és indulatokban eltérnek. Elsõsorban annak örülök hogy minden megszólaló "méltó" a MetNet szellemiségéhez, nem marakodik vagy hõbörög ahogy az manapság más fórumokon szokás. Bármely agresszió, legyen az verbális vagy tettleges, rendszerint tehetetlenséget tükröz és csak újabb agressziót szül. Emberi viszonylatban már az emelt hang, kiabálás is agresszió mely vitát szül és fizikai erõszakba torkollhat. Legkönnyebb megoldás az ellenfél elnémítása, eltiprása DE az ember mivel "lények fölötti lény" kötelessége (LENNE- ó szent naivitás) hogy humánus eszközökkel oldja meg problémáit. Bármely rendszer jó hatásfokú mûködtetéséhez szükséges a szabályozás és ellenõrzés de ezzel sajnos gyakorta visszaélnek a vezetõk és az asztalról lehulló morzsákat lesõ csatlósaik. Szemben a Természettel az emberi életben gyakorlattá vált hogy nem természetes kiválasztódással hanem csalárd ügyeskedéssel kerülnek vezetésre alkalmatlan önjelölt vezetõk a hatalomba. A Természet evolúciós folyamataiban a legéletképesebb és ügyesen alkalmazkodó marad fenn DE mindez megmarad a célszerûség határain belül. Az emberi társadalmakban is érvényesül hasonló melyet Thermometer kollega "szociáldarwinizmus" néven említett és a "nagy hal megeszi a kishalat" vagy az "erõsebb kutya" elvvel szokás jellemezni. Humánusnak tûnik mert a Természettel ellentétben az ember (ma már) nem öli meg a sérülteket és testi hibás embertársait illetve az életre alkalmatlanokat, de ebben a formában is zajlanak gyilkosságok csak csendesen. Perifériára szorult emberek sokasága hal meg mert nincs szállása, étele, nem telik gyógyszerre. Az erõsebb lelkûek reménykednek és próbálnak "túlélni" míg bele nem halnak, a gyenge és kétségbeesett öngyilkosságba menekül. Ez a folyamat akár gondatlanságból elkövetett emberölések sorozatának tekinthetõ - úgy irányítani egy társadalmat ahol emberek kénytelenek az életükhöz szükséges alapvetõ dolgokról lemondani vagy megoldhatatlan helyzetbe kerülve önként megválni életüktõl. Súlyosabban fogalmazva "rejtett népirtás" közönyös cinizmussal magára hagyni sorstragédia vagy született alkalmatlanság miatt önerõbõl boldogulni képtelen embereket. Természetesen nem várható el hogy Assisi Szent Ferenc módjára utolsó köpenyét is elajándékozva tartsa el õket a társadalom "életképes" része de humanitárius kötelesség segíteni rajtuk. Nemcsak Etiópiában vannak súlyosan nélkülözõk, sajnos itt Európa szívében is ami a "fehér ember" szégyene hogy hagyja. Természetesen nem olyan végletesen önfeláldozó módon kell segíteni ahogy Szent Ferenc tette, hanem gondolkodó emberhez méltóan megkeresni a lehetõségeket mert VANNAK. Örvendetes dolog hogy megmentünk egy-egy baglyot, törött szárnyú madarat, erdei állatot, számkivetett kutyát, óvjuk a védett növényeket - de elszomorító hogy az EMBERREL vajon miért nem teszik ugyanezt azok akik "vitték valamire" tehát módjukban állna rosszabb sorban élõ embertársaikon segíteni? Szomorú tény, bizony vannak születetten lusta vagy félrenevelt deviáns munkakerülõ emberek aki csak kihasználják a segítséget, nem próbálnak talpra állni hanem élõsködnek. De az is tény hogy sokan közülük nem maguktól lettek azzá a körülmények és a körülményeket saját hasznuk szerint alakító lelketlen haszonlesõ kufárok tették õket ilyenekké. Segítünk egy törött lábú gólyán mert az emberiesség úgy diktálja, de országos szégyen hogy felhívásokkal kell "összekalapozni" pénzt beteg kisgyerekekek gyógyítására vagy gyermekétkeztetésre miközben százmilliók folynak el nemegyszer csupán "lám én vittem valamire" magamutogatást szolgáló dolgokra. A Természetben létezik a könyörtelenség a fennmaradás érdekében DE csak az emberi társadalmakban létezik a könyörtelen KAPZSISÁG és HATALOMVÁGY. A természetben ilyen nem létezik tehát nem szükségszerû és ezt semmilyen ideológiával nem lehet kimagyarázni. A felkapaszkodó és önmaguk "nagyszerûségétõl" eltelt rétegek szokása az elesetteket piszkolni mintegy erkölcsi alapot teremtve önigazolásukra. Megkereszteltek, de nem vagyok vallásgyakorló. Semmi bajom a vallásgyakorlókkal, éljen ki-ki vallása etikai parancsait betartva. Mégis visszatetszõ ahogy a könyörtelenül "mások holttestén felkapaszkodó" jellemtelen réteg nemzedékenként kaméleon módjára változtatgatja meggyõzõdését és mostanság "gyanús buzgósággal" csatlakozik valamely felekezethez és vallásos lett ámde semmibe veszi az "újra felvett" vallásos elveket melyek évezredes emberiességi elvárásokat rögzítenek. Aki szereti embertársait, annak nem szükséges vallásgyakorlás ahhoz hogy könyörületes legyen nemcsak a magatehetetlen állatokkal hanem elesett sorba került embertársaival is akik valamilyen szinten ugyancsak magatehetetlenek akár testi akár lelki okok miatt - mert ezt az önbecsülés és az ember szíve kell(ene) hogy diktálja. Tapasztaltam, bosszantó amikor piros lámpa elõtt hajléktalanok nyomulnak az autóhoz nemegyszer arcátlan követelõdzõ viselkedéssel, majd a következõ lámpánál újabbak, az ember minden pénzét elosztogathatná az se lenne elég. Bosszantó, DE ha valaki a szemükbe is mer nézni, nem egynek tiszta õszinte, szomorú nyílt tekintete van. Láthatóan valaha jobb sorsból süllyedt le az ilyen, õk néhai emberi méltóságuk roncsaiban is általában kérnek és nem követelõdznek. Tudom, egyetlen ember nem veheti magára Krisztus módján a világ minden terhét, ezt a társalom jómódba került rétege tudná megtenni arányosan elosztott terheket vállalva honfitársai érdekében. Kialakult egy szép szokás, állatkerti állatok örökbe fogadása az állatkertek támogatására. Ebbõl viszont következhet egy "populista" kérdés... a segítségre szoruló EMBEREK egytõl-egyig méltatlanok erre??? Vagy minden szép - minden jó - mindennel meg vagyunk elégedve, bele kell nyugodni "ahol fény van ott árnyék is van"? Nem kívánom hogy az erre a mondásra támaszkodó önelégült ember maga is közvetlenül megtapasztalja a mélynyomorban élõk sorsát, de néha nem ártana nekik egy kis lecke...
Az alábbi sorok lényegi értelmét világnézettõl függetlenül megszívlelheti az, aki tenni képes és AKAR:
"Mikor a népeket elébe gyûjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedõ embertársaik személyében. Azon a napon Krisztus nem azt a nagy munkát tárja az emberek elé, amelyet Õ végzett érettük azzal, hogy életét adta megváltásukért, hanem azt a hûséges szolgálatot fogja méltatni, amit õk, az emberek végeztek Érette. Azoknak, akiket jobb keze felõl állított, azt mondja majd: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem; Mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám" (MT 25:34-36)

Még ha "naív" is, egyetértek gondolataiddal!

Elsõ olvasatban valóban naívnak tûnhet, amit leírtam -ez nekem is eszembe jutott. A létért való küzdelem, a gyengék könyörtelen kiszelektálása alapvetõ mechanizmusa az élõvilágnak. A destrukció része a világ szerkezetének, mely enélkül nem mûködhetne.
S legyünk õszinték, a kompetició tagadhatatlanul ott van az emberi társadalomban is. Mindennek ellenére a szociáldarwinizmusnak nincs igaza. Mégpedig azért nem, mert a versengés elemi ösztön (miképp az agresszió és a szexualitás), és az ilyenek soha nem bátorítandók. Itt fékezhetetlen õserõk mûködnek, melyeket szabadjára engedés helyett nyesegetni, mederbe terelni szükséges. A destrukciónak az a tulajdonsága, hogy kumulatív, önerõsítõ. A brutális nyerseségében megnyilvánuló létküzdelem emberi relációban örökös torzsalkodást, a mindenki harcát mindenki ellen, bosszú és viszontbosszú végeérhetetlen láncolatát jelenti. A civilizáció pontosan ott kezdõdik, ahol az ember véget képes vetni ezen állapotnak, mivel intelligenciájával felismeri a kompromisszum elõnyeit.
Az emberiség nagy tanítói, akiket máig sokan tisztelnek, szinte kivétel nélkül az emberi lények (és minden lény) tiszteletének, kíméletének eszmei alapján álltak. Ellenben a szociáldarwinizmus útja a gázkamrákhoz vezetett.
"Naív" kis írásomat azért engedtem meg magamnak, mert úgy látom, jelenleg társadalmunkban túlteng a versengés, az alulmaradtak, gyengék irgalmatlan letiprása a kompromisszummal szemben. Aminek hangot adtam, lehet, hogy a "ló másik oldala", de szerintem olyan orvosság, melyet most be kéne vennünk.

Igen az élõ természet sokkal bölcsebb mint az ember.
Szerintem az igazi állatvédelem ott kezdõdik, hogy NEM ESSZÜK MEG ÕKET. Én nem védem az állatokat, de nem is pusztítom.
Védd az erdõt egyél hódot !

Errõl jut eszembe! Nincs kölcsön egy tízesed, fõnök?

Amikor ilyen naív gondolatokra ragadtadod el magad, akkor eszedbe jut például a gondoskodó szeretetbõl elkövetett genetikai leromlás?

Szõkülõ árpamezõ Nagykanizsa határában Link Link Link

Mély és szimpatikus gondolatokat fektettél le kommented végén, azonban félek, mindez pusztába kiáltott szó. Az emberekrõl (és az állatokról) való gondoskodás, úgy látom, egyáltalán nem természetes dolog a mi társadalmunkban. Például a kéregetõket (akiknek mindig szoktam pár forintot adni) embertársaiknak legalább 90%-a elküldi (s még jó, ha nem a pokolba). Véleményem szerint alapvetõ erkölcsi (kutya) kötelesség, hogy akinek a sors többet juttatott, segítse a rászorulókat -legalább valami jelképes kicsiséggel, ha mással nem is.
A szenvedés csökkentésének szándékáról: nem elég, hogy tétlenül nézzük mások szenvedését (nem kell okvetlenül szörnyû kínokra gondolni, a "jelentéktelen" lelki szenvedés is szenvedés), de nap mint nap szekáljuk, gyötörjük egymást, sokszor ostobán, teljesen feleslegesen. Kínjaink nagyobb részét mi emberek okozzuk egymásnak. Gondolkodhatunk így is: az élet anélkül is hoz fájdalmakat, tragikus eseményeket mindenkinek, hogy arteficiálisan nehezítenénk egymás sorsát. Nos, ezt a belátást a legkisebb mértékben sem tudom felfedezni az emberek többségének magatartásában. Mentális higiénia szempontjából padlón van az ország, a kölcsönös segítségnyújtás, szolidaritás ritkaság.(Persze, valószínûleg a világ más részein se angyalok élnek)
A társadalomnak bizony a szolidaritás, az együttérzés, a gondoskodó szeretet és az ebbõl származó bizalom a kötõanyaga. Borzasztó tévedésben van a mai világ, mikor a lelkiséget ad hoc hozott, sokszor klikkérdekeket szolgáló törvényekkel, állandó ellenõrizgetéssel és szankcionálással próbálja pótolni. Ilyen mentalitással nem lehet nemzetet, országot -egyáltalán, emberi együttélést felépíteni.

Bejárat - Link
Pihenõ - Link
"[címnélkül]" - Link :-)

Véleményemet már többször kifejtettem e témában, de ezt az apropót nem hagyhatom kihasználatlanul. Tehát, szent meggyõzõdésem, hogy az élõlények nem automaták, nem holmi "biorobotok." Még az egysejtû sem az. Automatákat, robotokat csak az ember konstruál, az élõvilágban ilyen nincs. Az élõk világában mindent érzés és motiváció jár át, még ha emberi értelemben vett éntudatról nem is beszélhetünk primitívebb élõlények esetében.
Más lapra tartozik, hogy technikai konstrukciók néha eléggé hasonlatosak "biokonstrukciókhoz" -gondoljunk csak,például, a denevérek hanglokátorára. Valaki könyvet is írt errõl, melyben hosszan sorolja az "élõ találmányokat" (azt hiszem, ez a könyv címe).
Elgondolkodtató jelenség ez, filozófiai mélységekbe vezet.

Hozzáteszem, hogy macskánál ennek a töredéke az ár, kutyánál is testsúlyfüggõ.

Ivartalanítás témához egy cikk: Link

Szamóca Csörnyeföldön Link Link
Korai cseresznyénk az udvarban Link Link Link

Hétvégi képek Link Link Link

Szerintem nagyon jó példát hoztál Noli. Ha nem is tudatos élet de 11 millió ÉLET, 11 millió "jelentéktelen" szenvedés melyrõl nem veszünk tudomást, mert közvetlenül nem találkozunk napi szenvedéseikkel. Ez nem jelenti azt, hogy nem szenved köröttünk élõlények sokasága nap mint nap. Igaz, "természetes dolog" mióta az élet elterjedt bolygónkon, a vadonokban és emberi településeken egyaránt ott jajgat a szenvedés. Ha már a szenvedés mellett közönyösen elmegy az emberek sokasága, legalább egészségügyi következményeire kellene gondolni, a szaporodó állatok számával hatványozottan szaporodnak kórokozóik és élõsködõik is melyek közül nem egy átterjedhet emberre is. Szeretem az állatokat, de egy kedvesen viselkedõ kóbor macskát hízelegni sem engedek bolha, bélféreg miatt. 11 millió gazdátlan macska, 11 millió lehetséges veszélyforrás - távoli példája az évekkel ezelõtt pestisben elhunyt kislány aki csupán egy "édes" de pestises mókuskát etetett mogyoróval. Sokan nem gondolnak erre a veszélyforrásra. Persze, tömeges irtóhadjárattal elkerülhetõ felszaporodásuk, de inkább emberhez méltó megoldás az ivartalanításuk. Jó példa számomra a balatonfüredi szívkórház gyakorlata. Ott feltûnõ helyeken kitett hirdetményekkel tudatták a betegekkel, a kóborló macskákat senki ne etesse. Ugyanakkor a kórház területén igyekeztek befogni a macskákat, ivartalanították majd újra szabadon bocsátották õket. Szükséges és kell az emberi környezetben (nem a természeti körülmények között) élõ gazdátlan kóbor állatok elszaporodásának megakadályozása humánus eszközökkel úgy emberi mint emberiességi szempontok miatt.
Igen, gondoskodni kellene az állatokról, ugyanakkor felmerült bennem mi lesz az elszaporodott "gazdátlan emberekkel"? Sok embernek már eleve a születése (génhibák, örökölt betegségek, gyenge szellemi képesség, rossz életkörülmények) miatt nem adatott meg az elõrelátó gondolkodás, öngondoskodás képessége és lehetõsége, ezért mások gondozására szorulnak. Az õ szenvedésük talán mégiscsak közelebb áll hozzánk, nem mellesleg a kóbor állatok felsorolt veszélyforrásai eltörpülnek az emberi veszélyforrások mellett. Természetes ellenvetés hogy õk is emberek, gondolkodnak, irányítsák tudatosan saját életüket gondoskodjanak magukról de ez cinikus vagy legalábbis közönyös felfogás. Aki nyitott szemmel jár a világban láthatja, igen sok ember önhibáján kívül sajnos képtelen erre, okai szerteágazók és messzire vezetnek. Az "okosabbaknak" már csak a saját érdekükben is gondolni kellene rájuk de az ilyen elesett emberek gondjait és szenvedését általában szõnyeg alá söprik az állatokéval együtt. Úgy vélem akinek megadatott a magasabb szintû és elõrelátó gondolkodás képessége, nem nézhet tétlenül semmilyen szenvedést lehetõségei szerint kötelessége gondoskodni a környezetében élõ elesett emberekrõl és állatokról EGYARÁNT, de legalább egy kis gondoskodó SZERETETET (embereknek reményt is) kell(ene) minden élõlénynek nyújtani. A segítség nem párosulhat hatalmi eszközökkel és elvárásokkal, mert az csupán félelmen alapuló "idomítást" eredményez nem a saját és közös érdekek felismerésén alapuló õszinte "engedelmességet" mely lényegében önkéntes kompromisszumos közösségi beilleszkedés. Úgy vélem, a gondoskodó szeretet jobban összefûz és összetart minden életközösséget mint a nyers hatalmi eszközök (utóbbiak megszûnésével, a "keretek" széthullásával rendszerint a közösség is széthullik). A jó szándékot megérzi ember-állat egyaránt, ragaszkodással és szeretettel viszonozza, ami egyfajta "kölcsönös együttmûködés" kezdete és lehetõséget nyújt az egész életközösség mindenki számára hasznos együttélésére, ahol "ki-ki a maga helyén" önként beilleszkedve megtalálhatja helyét képességei és adottságai szerint.

Persze, egy VAD állatnál így van, de nem egy háziasítottnál, ahogy teljes felelõsséggel tartozunk mindenért, ami vele történik. Semmiben nem különbözik a "hagyjuk szülni as macskát / kutyát" dolog attól, mintha valaki kedvtelésbõl tartott pirányát vagy keselyûteknõst engedne valamely tavunkba, vagy monjuk mosómedvét az erdõbe.....
Könyörgöm, nézz már be egy állatmenhelyre vagy Illatos útra... Azoknak az állatoknak 98%-ban megszületni se szabadott volna, akik ott tengetik sok szörnyûséggel teli életüket...
Link

Vagyis pusztán egy macskapárnak, almonként 2,8 életben maradt kölyökkel számolva 9 év alatt több, mint 11 millió utóda lesz.

Éntudat - évekkel korábban emlegettem egyes rovarok megfigyelése kapcsán, MINTHA a primitívebb élõlényeknek is lenne - ha nem is emberi, de képességeikhez mérten - halvány éntudatuk. Természetes hogy viselkedésük megfigyelése során akaratlanul is emberi szempontból mérlegeltem cselekedeteiket tekintve hogy ösztönlényként adott reflexválaszaik alapjában a helyzet megoldására irányultak DE sok megfigyelés után úgy tûnt, válaszaikban mintha valamiféle "egyéniséget" is mutattak volna döntéseikben és emberi szemmel logikusan "elvárható" cselekedeteikben. Biológus kollegáink akkor helyreigazítottak hogy túlságosan antropocentrikusan nézem õket, hiszen csak ösztönlények, reflexválaszokkal - éntudata csak neokortexszel rendelkezõ állatnak lehet. Természetesen elfogadom véleményüket bár önkényes terminussal a "komfortérzet" fogalmára redukálva "megtartottam" feltételezett "életérzésüket" (éhes, fázik, fél a megsemmisüléstõl) Azért úgy tûnik, másokat sem hagy nyugodni az "énprobléma" hiszen rendületlenül kutatják. Sok cikket találni a neten ilyen kísérletekrõl. Emberszabású majmokról a palackorrú delfinrõl és az indiai elefántról sikerült kimutatni, hogy tisztában vannak saját létezésükkel. Egy kissé bulvárjellegû oldal megemlíti hogy német kutatók kimutatták, a szarkának is lehetséges éntudata Link No comment, de "nem zörög a haraszt..."
Jó ideje netmozizok (free online, ingyenes) esténként, korábban is ajánlgattam filmeket. Most madárkedvelõ kollegáknak ajánlom Sir David Attenborough "A madarak élete" c. filmsorozatát. Ennek második része "A repülés mesterei" szerintem különösen látványos, lassított és közeli felvételekkel The life of birds Link
Nem Bioszféra, de a fórumon voltak olykor vallásfilozófiai elemzéseink is ezért merem ajánlani még az
"Éli könyve" c. filmet is. Környezetét és cselekményét illetõen kissé a "Mad Max" sorozatra emlékeztetõ apokaliptikus akciófilm. Története szerintem szuggesztív, sokra értékelem hogy nem "hittérítõ" jellegû hanem önfeláldozó példamutatás. The Book of Eli Link

Valóban nem oldhat meg mindent az iskola, de - sajnos - egyre több feladat hárul rá. A nem éppen természetközelben felnövõ gyerekek hasonló körülmények közt szocializálódott szüleiktõl ilyesmirõl nem hallhatnak. Ilyesmirõl - nem tananyagként - túrák, vándortáborok alkalmával szerezhetnének ismereteket.

Cukorka: Link Egyelõre teszt, ekvivalens 80 mm, fordított objektív. Azért olyan a kontraszt amilyen, mert majdhogynem teljesen kiégett a kép, szerencsére RAW-ban lõttem (ugye nincs infója a gépnek a rekeszrõl, helytelenül állít expozíciót). No meg az élesség sincs a legjobb helyen...

Link

Én nem értem a kérdésed

Az állatok úgy látják, érzik, ahogy mi sohasem.Épp ezért megilleti õket mindaz, ami Élet.

Szomorú, hogy ma mindenki az iksolára hivatkozik..... Járni se ott tanítanak, mégis megy. Talán ma is van olyan gyerekkönyv, amiben le van írva. Régen volt...

Hihetetlen, hogy ma még mindig ez megy, amikor évente elmondják minden tavasszal a rádióban, hogy ne taperolják szegényeket... Ettõl függetlenül biztos vagyok benne, hogy jó anyukái lesztek szegény gidának... És még hány hasonló sorsú gida van minden évben... :-(((((

Szültél már?????????????????????????????
Ne vetítsük már ki az emberi érzéseket az állatokra, akik alapvetõen ösztönlények....

Nagyvárosi "wildlife" Link

Kikeltek a rigók Link

Ha már annyira segíteni akar az ember az "elárvultnak hitt" õzgidán, akkor legalább tudakozódjon egy hozzáértõtõl (mai mobilos korszakban ez már nem teljesíthetetlen dolog), mi a helyes és mi nem, mielõtt megfogdosná...

Nagyon aranyos szép kis állat, sok sikert kívánok a felneveléséhez nálatok jó kezekben van!

Szerintem elég a tudatlanságot említened, ebben az esetben jó szándékkal párosult, még ha ártottak is vele. A bunkó nem próbálna segíteni rajta. Az általános iskolában tananyag az õz, de sajnos nincs egy mondat a tankönyvek többségében, mely leírná, hogy a magányos gidát nem hagyta ott az anyja, csak "dolga van". Miként a biológia szakos hallgatókat sem biztos, hogy felvilágosítják errõl. Kell az idõ a sejtbiológiára és biokémiára, melyet soha többet nem használunk.

A kirándulók ismét hatalmasat alkottak!
"Szegény gidát otthagyta az anyukája" - mondják.
Persze nem gondolják, hogy a pár napos gida hogy a jó édes életbe menne az anyjával mindig...
Így, miután összetaperolták, már nem maradhatott, így az erdészlakomban próbáljuk felnevelni az emberi bunkóság és tudatlanság miatt érkezett jövevényt: Link
Link

Tegnapi kép Hetényegyházán készült:
Link
Mobilos kép...

Nem marhaság, adjuk meg neki az anyai örömöket! 4-5 kiscicát úgyis el lehet ajándékozni. Meg tök jó arcok.

Igen igazad volt, mint nagyon sokszor!
Egyébként ma reggelre sem történt változás a cicával, jól van, semmi baja szerencsére, de azért holnap csörgetem a dokinkat már csak a saját magam megnyugtatása miatt is.
További szép napot mindenkinek!

Nagyon vidám!!!

Helyes. Most már láthatod a történtekbõl, hogy marhaság, amit egyesek mondanak, hogy meg kell várni az elsõ szülést. Fél évesen érdemes ivartalanítani minden olyan házikedvencet, aki nem tenyészállat.

Mai tájkép Link

Köszönöm a tanácsaitokat és az aggódásotokat! A nyáriban jól elvan, meleg zárt, szélvédett hely, saját kosarában, kaja-innivaló egy karnyújtásnyira tõle, szóval tuti helye van nem zavarja senki.

Noli, mikor simogattam az elõbb nem éreztem,hogy forró lett volna, most szépen alszik, késõbb még lefekvés elõtt ránézek. Remélem én is,hogy nem lesz vele gond.
Aztán ha tényleg nincs gond a doki megmondja mikor mehet az ivartalanítás, neki is ez lesz a legjobb szerintem.

CSatlakozom Boszihoz, figyeljétek. Ne engedjétek ki, mert ha gond van vele, lehet, h nem tud hazajönni. A nyárikonyhában, gondolom, jól elvan. Azt nézd meg, hogy nem forró-e a füle (ez a láz jele, ami akár attól is lehet, hogy beindul a tejelválasztás, de senki nem szopik), nem száraz-e az orra. Szóval figyelj rá. :-)
Remélem, hogy semmi gond nem lesz vele.

Akkor én így látatlanban úgy gondolom, hogy nagy valószínûséggel nincs baj a cicával. Figyeljétek továbbra is, és a legkisebb gyanú esetén (levertség, nem eszik, nem iszik, bármi..) azonnal vigyétek el az állatorvoshoz.
Szerk:
Igen, az a legjobb, ha hétfõn mindenképpen megnézi az orvos.

Hát megvallom õszintén nem láttuk a placentát, mert tegnap éjszaka folyamán születhetett a kiscica(ugyanis a nyári konyhában alszik az anyacica), reggel mikor mentünk etetni és kiengedni már csak a halott kiscicát láttuk.

Witch, egyébként az imént megtapogattam a cica hasát ahogy leírtad, semmit nem éreztem a hasa egyik oldalán sem. Eszik,iszik is és ahogy megsimiztem dorombolt.Ha nem lesz az elkövetkezõ pár órában sem semmi gond akkor is hétfõn szólok a dokinknak nézze meg õt, biztos ami biztos alapon.

Igen, azt elfelejtettem mondani, amit Noli említett, hogy a placentát is megszüli a cica (ha bent marad súlyos fertõzés léphet fel). A szülésnél mindig ott kell lenni (ez most talán van, akinek nagyon gusztustalanul hangzik, elnézést érte) mivel a cicamama megeszi a placentát. Ez azt jelenti, hogy látni kell a szülést, hogy biztosan tudjuk, hogy a placenta is "megszületett".

Kérdés, hogy a placenta is megszületett-e? Macskánál elég sok gond lehet, ha nagyon fiatal cica, akkor gyakoribb a probléma. A macska méhe teljesen másképp néz ki, mint az emberé, nem egy nagy tartály, hanem kétoldalra kinyúló méhszarvai vannak, s ezekben a szarvakban fejlõdnek a cicababák, egymás mögött. Születéskor is innen, egymás után bújnak elõ. Lehet akármilyen oka annak, hogy nem születik meg, lehet elhalt baba, amit nagyon sürgõsen mûteni kell, különben a cicamama is belepusztul. Max. 6 óra alatt le kell folyjon a szülés, ha ezen túl van és úgy véled, hogy valami nem OK, akkor azonnal doki.
Hozzátenném, hogy a Sámán pl. azért született császárral, mert a mama egyik méhszarva leszakadt és így nem tudta normál úton megszülni.

Szívesen, remélem, hogy tudtam segíteni.
Mivel az egy megszületett cica is életképtelen volt sajnos , elég valószínû, hogy nem lesz több kiscica.

Értem, köszönöm a tanácsot, megpróbálom megnézni, remélem megengedi.

Szilvi!
Két kiscica születése között általában 15-20 perc telik el, de 12 óránál hosszabb szünet nem igazán fordul elõ (az órás kihagyás is ritka).
Ha engedi, ki tudod tapintani, hogy van-e még kiscica a hasában. Lefekteted az oldalára az anyacicát és lassan, óvatosan megnyomod a teljes tenyereddel a pociát. Ez nem fáj neki, ha nem hirtelen és nagy erõvel teszed. Érezni fogod, ha van még kicica a pocakjában. Természetesen a macskák esetében is kell néhány nap, egy hét, amíg visszahúzódik a hasuk. Az egy cicával való vemhesség elég ritka, bár elsõ szülésnél elõfordul.
Szerk:
Ha érzel még kiscicát a hasban, természetesen azonnal állatorvoshoz kell vinni.

És az nem gond hogy még mindig olyan nagy a hasa mint tegnap?

Pár óra (de inkább még kevesebb) elég egy alom megszületéséhez. Nálunk a leghosszabb "vajúdás" sem volt több 5-6 óránál. Kizárt, hogy reggel óta ne zajlott volna le a procedúra. Közben a macskák fel sem nagyon állnak. Szerintem ott egyetlen életképtelen cica volt csak az anyában.

Remélem én is...