Meteorológiai esélylatolgatások

Látom nem akarod belátni, hol hibázik az elméleted.
Én belátom, hogy szeptember-december +4-es átlagára kicsi az esély. De azt mondom, pont annyi, mint ha az elsõ harmadév bazi hideg lett volna (mondjuk -4 °C-os átlagú).

Tovább megyek: ha -4 °C-kal zár az elsõ 4 hónap, nem várnék semmiféle átlagon felüli májust, mert jelenlegi tudásunk szerint január-április átlaghõmérsékletének SEMMI KÖZE a várható májusi átlaghõmérséklethez. Tehát épp annyira várnék átlagostól melegebb májust, mint hidegebbet, épp olyan valószínûséggel, mint minden egyes évben.

A jet stream megnyúlása már egy érdekes téma, egy ok, amibõl kifolyólag lehet némi elmélkedést indítani. De önmagában a jet is csak egy (és nem a legmeghatározóbb!) tényezõ a 6184154 tényezõ közül, ami végül a Kárpát-medence T2m anomáliáját meghatározza.

Nincs semmiféle korrekció az idõjárásban, nem "bosszulja meg magát" az enyhe tél, és nem "lesz meg a böjtje" a fagymentes tavasznak. Nem is lett fagykár eddig! Mert semmi köze ezeknek a télhez! A sarki hideg leszakadt, csak nem felénk, hanem az amerikaiak felé. Mit akarna az most Közép-Európára hatást gyakorolni, épp úgy elfogyott, mint minden télen, csak most máshova! Nyissuk ki a szemünket, és lássunk túl az országhatárainkon! A józan paraszti ész fél napra alkalmas elõrejelzésre, ez a meteorológia és bele kell törõdni.

De idén így alakult az elsõ negyed év,vaskos pozitív anomáliával.
Nincs ebben semmi rossz,máris látszik valamilyen szintû korrigálás,ez így van rendjén.
Arra akartam rámutatni,hogy az esély megvan rá,de kicsi,hogy pl. szeptembertõl-decemberig végig 4 fok körül pozitív anomália alakuljon ki,ezt te is beláthatod.
Ha az idei év elsõ harmada végig 3-4 fokos negatív anomáliával telt volna,akkor mit várnál!?
Fogadjunk,hogy nem a további tartós hideget,hanem a nagy bemelegedést májustól.

Kezdem azt hinni,hogy számotokra csak a meleg esélyek a legfontosabbak,holott ott van a másik oldal is,a jet-stream kiterjedése határozza mg,hogy melyik nyelvbe billenünk,akár tartósan,több hónapon át.
Most már csak azt kéne tudni,mi okozza a jet-stream ilyen nagy mértékû megnyúlását,ami elõidézi eme tartós helyzeteket.

Tehát állítod, hogy kisebb az esélye annak, hogy pozitív anomália várható hónapokon át, mint ha az elsõ 4 hónap teljesen másképp alakult volna? Mert ezzel azt állítod, hogy a múlt hónapok alkalmasak a jövõ hónapok elõrejelzésére. Ez nagyon súlyos állítás! Mellesleg, honnan a francból jött ez ki Neked Thermometer írásából?!

Ez így teljesen érthetõ. Kar, hogy nyelvünkben nincs a német Witterung-gal egyenértékû kifejezes, ebbe ugyanis bõven belefér a Hosszútávú tágabb értelemben vett témája. Most viszont vegyük a konkrét tényeket: az elmúlt tel atipikus hidegfelhalmozodasa közvetett módon a jelenleg zajló makrocirkulacios folyamatokat is nagyban befolyásolja. Nem példa nélküli, hogy a felszámolódo hidegdepo maradéka történetesen északnyugat/észak felõl pont a Kárpát-medencét veszi célba. A majdani visszamelegedest nem az általam is több ízben felvázolt ciklon-elõoldali dny-i melegadvekcioban kell keresni, hanem -retrográd áramlási muszterekhez illeszkedve - bõven kaphatunk meleget keletrõl, délkeletrõl is. Ez történetesen mar inkább május utolsó harmadában, illetve hetében lehet alkalmasint esélyes, tekintettel az elmúlt idõszakban gyakran uralkodó keleti/délkeleti áramlásra ez nem lenne számomra meglepetés. Gondolok itt például 1986. június elejére, amikor a kimondottan hûvös idõszakot egy határozott keleti melegadvekcio követte (ld. WZ-archívum. Persze, elég ritkán fordulnak elõ ezek a helyzetek, de nem példa nélküliek

NA végre,jó ezt olvasni

Thermometer,szuper dolgokat írtál le,érdekes,ezekkel teljesen egyetértek.
Egyébként az nem tõlem ered,hogy a vaskos pozitív anomáliát ugyanolyan hosszúságú vaskos negatív anomális követi.
Egyébként a kiegyenlítõdéshez mindig hozzáírom,hogy nem tökéletes,EZ FONTOS!!!
Csupán annyit írtam,hogy az utóbbi hónapok vaskos pozitív anomáliája után az év további részében kevés esélye van annak,hogy megint több hónapig 3-4 fok körüli pozitív anomália legyen.
Kerek 1 hónapja,április 8.-án szépen megtört a vaskos pozitív anomália,és most már szépen tendálunk az átlag közelébe,másrészt a nyári félévben kiegyenlítõdik a légnyomás eloszlása is,a viharciklon idõszak áprilissal lecsengett idén is,ahogy szokott.
Míg õsztõl-tavaszig akár 100 hPa-os nyomás eltérés is lehet néhány ezer km-en belül,addig késõ tavasztól-kora õszig nagyjából megfelezõdik,ált. 50 hPa-on belül mozog.

A kiegyenlítõdés kérdésérõl: természetesen olyan módon nincs kompenzáció, hogy egy kifejezetten meleg idõszakot ugyanolyan mértékû és hosszú hideg idõszak követ (és viszont)
Az viszont biztosan igaz, hogy a szélsõségek egy idõ után felemésztik, megszüntetik az õket kiváltó tényezõket: a hosszabb távú folyamatok nem a szélsõség fokozódásának, hanem csökkenésének irányába hatnak. Rendszerint elõször az átlag közelébe térnek vissza a hõmérséklet, vagy csapadékértékek. Innen aztán átlag körüli kis amplítúdójú hullámzás, rövid visszamelegedés vagy kisebb lehûlés felé egyaránt továbbléphet az idõjárás. Elég ritka, hogy az idõjárás egyik szélsõségbõl mindjárt az ellenkezõbe csapjon át.
Ha hemiszférikus léptékban gondolkodunk, felvethetjük, hogy a szubarktikus és szubtrópusi tájak közötti hõcsere többféle módon is megvalósulhat. Lehet, hogy sok keskeny csatornán folyik gyérebb transzport, vagy egy-két igen széles "sztrádán" dõl a hideglevegõ dél felé, a meleg pedig északra. Ezeknek a hõtranszport-csatornáknak a helye is változik kisebb-nagyobb sebességgel. Ellenkezõ esetben lennének helyek, ahol állandó hidegadvekció, míg más helyeken szüntelen melegadvekció volna. Ilyet a valóságban nem tapasztalunk, az ellenben elõfordulhat, hogy a meleg vagy hidegcsatorna hosszabb idõre is "beragad" egy bizonyos helyre (ld. 2013/2014 -es téli félév gyakori elõoldali helyzetei, melegadvekciója Közép-Európában)
Azt is figyelembe vehetjük, hogy az ilyen "beragadások", állandósult vagy kiújuló witterung-ok tulajdonképp folyamatok, melyeknek mozgása, "tehetetlensége" van. Az elmúlt több hónap vaskos pozitív hõanomáliája egy ideje már csökkenni, lecsengeni látszik, s ez a tendencia valószínûleg folytatódni is fog. Nem hinném, hogy akár májusban, akár júniusban az idõjárás visszatérne az átlagot tartósan, és sokkal meghaladó hõmérsékletkehez. S ugyanúgy, a kiújuló, energikus elõoldali délies áramlásokhoz. Az mindenesetre látszik, hogy idén a május eleje teljesen másféle idõjárást hoz, mint hozott tavaly, vagy tavalyelõtt. Jelentõs délies szelek helyett eddig jelentõs északias légáramlások voltak, ennek megfelelõen a hõmérsékletek is jóval alacsonyabbak. A korán jött nyár idén, úgy látszik, hiányzik.
Szinoptikailag a következõ megfontolásokat tehetjük. Az erõsen felmelegedett nagytérségek "vonzzák" a ciklogenezist és ennek nyomán a hátoldalról délkelet, kelet felé törõ hideglevegõt azon az alapon, hogy a ciklogenezis feltehetõen a LEGNAGYOBB HÕGRADIENSÛ vonal mentén terjed a magasabb szélességek felõl az alacsonyabbak irányába.
Idén télen egy "hideg" hõtranszport-csatorna hosszasan idõzött, "beragadt" az észak-amerikai kontinens felett. Ennek az lett a következménye, hogy az észak-atlanti térség most viszonylag hideg. Ezért a legnagyobb hõgradiensû vonal jelenleg, tavasz végén nem grönland-azori, hanem grönland-délkelet-európai (és közel-keleti)
Ennek elméletileg az lesz a következménye, hogy az észak-atlanti ciklogenezis és teknõképzõdés nem dél, hanem délkelet felé halad: a kiképzõdõ teknõknek térségünk inkább a centrális területében illetve hátoldalán lesz, semmint elõoldalon.
Mindebbõl kifolyólag a következõ hetekben ciklonelõoldali helyzetet csak epizódszerûen tudok elképzelni, gyakrabban leszünk cikloncentrum közelében, vagy hátoldalon.
Változékony, elég csapadékos, és nem túlzottan meleg idõt feltételezek május hónapban és talán még júniusban is, melyet az északnyugati áramlások dominálnak.
Persze, ez szigorúan csak latolgatás, tippelgetés. Prognózisnak senki se vegye!

A tárgyra visszatérve: a jövõ héttõl ismét csapadékosra - és lehet, hogy igen csapadékosra fordul az idõ, jelen állás szerint május végéig. Ez a kerttulajdonosok és a mezõgazdaság számára nagyon jó lenne. Még egy száraz, meleg nyár sem vágna oda annyira ezután.

Hát én pont a fekete fehér dolog ellen harcolok... Egyre kevesebb sikerrel.

A planetáris és orografikus okokra visszavezethetõ idõjárási periodicitás létezése tény, de természetesen most nem azokra a földrajzi helyekre gondoltam, ahol ilyesmi van. Pl Crkovice.

Pszeudo-, vagy kváziperiodikus jelenségek nálunk is megfigyelhetõek. Ilyen a Medárd, vagy a karácsonyi beenyhülés. Ezek megléte vagy hiánya viszont máig nem tisztázott okokra vezethetõk vissza.

Én tehát azt gondolom, hogyez nem fekete-fehér dolog. Legtöbben abba a hibába estek, hogy ezt egy fekete-fehér dolognak veszitek.

Ezzel egyetértek, de ne kövessék el mások a következõ hibát:
Ha olyan mázlid volt, hogy 5 napon át 5-ször volt vihar, ne következtess a holnapi napon zivatar-esélyre, vagy az ellenkezõjére.
Éppen ugyanannyi az esélye a viharnak, mint ha 5 napon át nem lett volna! Ezt fontos megérteni!
Mellesleg a periodicitás és a "kitaposott útvonal" kizárása ellen Floo-nak, de még pár szakinak is biztos lenne ellenvetése, csak kár egy másik vitát kezdeni még ezzel is

Minthogy a káosz a mérsékelt öv idõjárásának periodocitását/szabályosságát kizárja, ugyanúgy (ha nem jobban) kizárja a monotonitását is. Annak az esélye tehát, hogy egy adott pontban minden nap zivatar legyen, nagyságrendekkel kisebb annál, hogy máshol lesz zivatar. Ebben az értelemben tehát van egyfajta kiegyenlítõdés. Amely persze elsõsorban földrajzi jellegû, de szükségképpen idõbeni kiegyenlítõdés is egyben. Aki ezt vitatja, az az idõjárás kaotikus mivoltát vonja kétségbe.

Persze, hogy van kiegyenlítõdés, globális szinten, a sarki hideg és az egyenlítõi meleg levegõ közötti kiegyenlítõdés mindig van, ebbõl vannak ciklonok, anticiklonok, tengeráramlatok stb.
De ebbõl milyen buta hozzáállás kell ahhoz, hogy valaki arra következtessen, hogy a kárpát-medencei T2m-re hosszútávú elõrejelzéseket tehetünk? Ez tudatlanságra vall. Simán történhet úgy a "kiegyenlítõdés" globális szinten, hogy ez nálunk durva pozitív anomáliát hoz. Példa: zonális irányítású telet élünk, pozitív az anomália, éjszaka alig fagy. Megjön a várt váltás, meridionálisra vált az irányítás, mindenki ujjong...ana, ha nem egy atom elõoldalt kapnánk, helyenként +17°C-ot mérnek január 17-én, és a zonális irányítás visszaálltával még melegebb lett a január, mint ha nem is váltott volna a meridionálisba az irányítás és ne indult volna meg a "kiegyenlítõdés". Mondjak még 20 példát, vagy mindenki tud magától?

Azon csak nevetni tudok (kínomban), amikor valaki a zivatarok (teljesen random) eloszlására mondja, hogy "nézd, itt is megy a kiegyenlítõdés, aki tegnap kapott zivit, ma nem kap stb.". Pár õsz hajszálat tud nekem hozni néhány ilyen ökörség

"létezik kiegyenlítõdes, ahogy azt a makrocirkulacios törvényszerûségek diktálják"

+ az éghajlati jellemzõk.

" abban az értelemben nincs kiegyenlítõdes, hogy egy akármennyire is megnyúlt meleg idõszaknak úgymond meglesz a böjtje, az idõjárás ilyet nem ismer, így a sorok között belemagyarázni, hogy az enyhe telnek hûvös tavasz vég, illetve nyár eleje lesz a böjtje, ebben a formában nem igaz"

Hasonlóan látom!Se kevesebbet ,se többet nem kell ebbe belemagyarázni.

Nincsen kiegyenlítõdés! Vizsgálhatunk akár mekkora adathalmazt csapadék vagy hõmérséklet terén, de a trendvonal sosem lesz vízszintes!Így valamelyik irányba mindig el fog tolódni.

Persze, abban az értelemben létezik kiegyenlítõdes, ahogy azt a makrocirkulacios törvényszerûségek diktálják. Viszont amivel nem érthetek egyet, az a fagyosszentek és a Medárdi idõszak egybemosása. A kettõ között ugyanis több, mint három het van, es igen ritkán fordul elõ, hogy a két, negatív T-anomáliarol nevezetes szingularitas közé ne ékelõdjon be egy-két ciklon-elõoldali melegadvekcio uralta periódus. Erre statisztikailag május utolsó harmadában, illetve június elején van a legnagyobb esély. Jelenleg az elõrejelzési térképek alapján jól kirajzolódik a május 11-15-e közötti hûvösebb idõszak (a mar említett fagyosszentek). Utána az dönt majd el a további fejlõdésrõl, hogy a brit blocking tartóssá tud-e válni, es mi a brit-es a kelet-európai AC köze ékelõdott teknõben maradunk, vagy a blocking hamar leépül és mi a helyébe lépõ nyugat-európai teknõ elõoldali áramlási mezejére kerülünk 20-a körül. Végül, de nem utolsósorban leszögezem, hogy abban az értelemben nincs kiegyenlítõdes, hogy egy akármennyire is megnyúlt meleg idõszaknak úgymond meglesz a böjtje, az idõjárás ilyet nem ismer, így a sorok között belemagyarázni, hogy az enyhe telnek hûvös tavasz vég, illetve nyár eleje lesz a böjtje, ebben a formában nem igaz

Szeke véleményét tökéletesen osztom.
Még csak annyi,hogy én úgy mondanám:van kiegyenlítõ mechanizmus,de nem tökéletes,a hajlamok viszont megvannak.
Ha nem lenne,megnézhetnénk magunkat.

Maga az egész idõjárás és a légkör egy nagy kiegyenlítõ mechanizmus, amely elsõsorban térben végzi a globális hõtranszportot az egyenlítõi öv és a sarkvidékek között.

A kiegyenlítõdés idõben is létezõ jelenség, még ha földrajzilag korlátozott módon is. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a mérsékelt övben, egy két kisebb speciális orografikus kivételtõl eltekintve, száraz és nedves, illetve meleg és hideg periódusok váltják egymást. A mérsékelt öv közepén tehát szükségszerûen követik egymást a rövidebb, vagy hosszabb hõmérsékleti és csapadék anomáliák. Persze valószínû, hogy a pozitív hõmérsékleti anomáliák hossza nõtt a negatívokéhoz képest az utóbbi 3 évtized során. Hogy egy igen hosszú pozitív anomália egy tartósabb negatív anomáliába forduljon, legalább akkora az esély, mint hogy egy rövid negatív anomália kövesse.

A következõ hetek áramlási képét azonban döntõen meg fogja határozni, hogy az Atlanti óceán fölött tartós zonális áramlási kép körvonalai rajzolódnak ki. Ez viszont jelentõsen csökkenti egy erõs elõoldali melegadvekció kialakulását nálunk. 180 óránál kissé billen a zonalitás, de pont abba az irányba, hogy egy masszív teknõt kapjunk a nyakunkba május derekára. Ez sem támasztja alá a nyárias idõ kialakulásának esélyét. Május második felére nézve és a június tekintve pedig egyenes az út a Medárdi idõszak felé.

Ez így ebben a formában nagyon merész állítás, így elõre megköszönöm, ha az állításodat megpróbálnád tényekkel is alátámasztani. Ugyanis - ahogy ez már többször meg lett tárgyalva ezen a fórumon - olyan, hogy kiegyenlítõ mechanizmus, az idõjárásban egyszerûen nem létezik. Ami sajnos biztosnak látszik, az a jövõ hét nagyobbik részére kiterjedõ, kimondottan barátságtalan idõ, tõlünk keletre megrekedõ ciklonnal, melynek hátoldalán viszonylag hûvös, majd kissé melegebb léghullámok érkezhetnek. Ennek velejárója a helyenként kiadósabb csapadék mellett az erõs északi szél, amely napokig a vendégünk maradhat. Az ûrtávban a GFS elég gyakran mutat kora nyári fordulatot, amely meghozná az elsõ >30 fokokat, csak ehhez elõbb a jövõ héten kialakuló brit blockingnak le kellene épülnie, ami akár hosszabb ideig (azaz a jövõ héten túlmenõen) is eltarthat. Május utolsó harmada még teljesen nyitott, ám 20-ig nálam nagy meglepetésnek számítana, ha ostromolnánk a 30 fokot A frissített CFS átlagos, sõt a Balkán-félszigeten a sokévi átlaghoz képest hûvösebb májust vizionál, cserébe viszont mindhárom nyári hónap valamivel átlag fölött zárna. Szeptemberben verifikálunk

Én sem osztom a koranyárias idõ beköszöntét májusban. Ne felejtsük: éppen most váltottunk át a hosszú téli pozitív anomáliából egy negatívba. Ez véleményem szerint ki fog tartani június végéig is, ha nem tovább. Száraz, tartós nyári melegre júliustól számítok, addig csak epizódszerûen, max. 2-3 napos idõszakokban.

A hónap közepén igen, de 14-e után nem a hónap közepe jön, hanem a vége.
Két hét múlva ilyenkor rövidnaci póló és irány a strand.

Én is abban reménykedem, hogy csak elszállt futás, ezért is írtam, hogy "még változhat". De már többször is felvázolt a napokban hasonló makroképet az ECM, ezért éreztem úgy, hogy talán lehet benne valami, és nem kellene mellette szó nélkül elmenni. A pesszimizmussal kapcsolatban sok igazságot írtál, de az ember az alaptermészetét nem nagyon tudja megváltoztatni, sajnos.

Ez egy kiragadott futás, amit tõled már megszokhattunk. Tényleg üdvözítõ lenne, ha leszoknál errõl a "mindenáron azt várom amitõl tartok" stílusról, mert egyrészt nincs értelme, másrészt nincs értelme. A Met. társalgóban az elmúlt 3 hónapban már legalább tucatszor megjövendölted a kegyetlen hideg eljövetelét (szintén egy-egy kiragadott modellfutás alapján), de ha jól emlékszem ezekbõl elég kevés jött be.

Ami a legnagyobb gond ezzel az egésszel, hogy én úgy érzem, simán tudnál reálisabb jövõképeket felvázolni, de ez a bevallottan pesszimista hozzáállás megfertõzi latolgatásaidat is.

Értem én, hogy így nem csalódik az ember, de örülni is kevésbé tud a jó dolgoknak.

Azért ez ne tévesszen meg,lehet kiugró futás is.
De én sem várok tartós,nagy nyári meleget,inkább csak epizód szerûen térhet vissza a nyári meleg,gondolok itt a 25 fok feletti melegre.

Mi alapján? Link Rendre ilyen makroképeket látva, sokkal inkább erõs lehûlés körvonalazható véleményem szerint a hónap közepére. Persze ez még messze van, változhat. De nyárias fordulatnak vajmi kevés esélye látszik.

Szerintem meglesz a hónap eleji kiegyenlítés, 14-e után, mondjuk a jövõ hét végén illetve végétõl nagyon melegre számítok.

Kis korrekció: "másnap", azaz 1985 jan. 28-án ez a kép:

Link

Van egy jelenség, mely titokzatosnak tûnhet, ha nem vesszük figyelembe a polárfronti nyomásgradiens és a hõkontraszt esetleges összefüggését, illetve ezek hatását az áramlási kép zonális vagy meridionális voltára. Ez utóbbiak viszont nagyon tetszetõs magyarázatot adnak rá (bár valószínû, más magyarázat is fel lehet hozni)
Az alapvetõ zonális-meridionális fordulópontok körül tapasztalható Z-M ingadozásokra gondolok -magyarán, hogy a nagy lehûléseknek gyakran "elõhullámuk" van. Radikális lehûlések elõtt nemritkán egy gyenge hidegfront érkezik elsõként, majd átmenetileg megint melegadvekciót kapunk. Ezután jön csak az erõs, az idõjárást hosszasan hidegre/hûvösre változtató hidegfront.
Ennek a fordítottja is létezik: a hideg idõszak "utóhulláma". Fõképp télen tartós fagy, meridionális fázis végi hideg AC után elég sokszor van egy "átrohanó" szinoptikai ciklus pár nap alatt délkeletirõl délnyugatin keresztül északnyugatira forduló áramlással, a végén hidegfronttal, némi visszahûléssel. A lehûlés azonban sohasem hosszan tartó ilyenkor: a meridionalitás "végsóhaját" követõen huzamosan zonális, enyhe idõszak következik.

Lássunk egy példát az elõhullámos lehûlésre:
A 2004/2005-ös télen december végétõl egészen január közepéig zonális légmozgások uralkodtak a kontinensen, a következõ térképen láthatóval végeredményben megegyezõ légnyomáseloszlással.

Link

A hónap közepe táján kezdett meridionálisabbra váltani az áralási kép:

Link
Link

Majd néhány nap elteltével újra a zonalitás felé lendült az inga:

Link

Ez azonban csak átmeneti állapot, mert ezután hamarosan bekövetkezett az alapvetõ meridionális fordulat, a komoly hidegelárasztás:

Link

Ez jellemzõ, és nagyon érdekes forgatókönyve az idõváltozásoknak. Mivel tudnánk megmagyarázni a történéseket? Mindenekelõtt éljünk azzal a nem alaptalan feltevéssel, hogy a polárfronti nyugati áramlási szalagnak a hemiszférikus nyomásgradiens növekedésével felgyorsuló mozgása valamiféle antagonizmusban van a szintén a polárfront mentén fennálló meridionális hõkontraszt kiváltotta örvényesedéssel, meridionalizációval. Úgy képzelhetjük el, hogy a zonalitás és a meridionalitás stabil állapotok, melyeket nehéz kibillenteni egyensúlyukból.
Egy hosszan tartó zonális idõszak vége felé azt találjuk, hogy nagy az észak-déli hõkontraszt, ennek megfelelõen a nyomásgradiens is nagy, és a zonális áramlások sebesek a polárfronton. A nagy hõkontraszt az örvényesedésnek, meridionálisba váltásnak kedvezne, de a gyors zonális mozgások tehetetlensége, önfenntartó jellege miatt meridionalitás még egy ideig nem tud kialakulni. Túl nagy egyelõre a nyugat-keleti impulzus, a kifejlõdõben levõ hidegleszakadásokat "elfújja a nyugati szél" Ez magyarázza a lehûlés elõhullámának gyors felszámolódását, az enyhe nyugati, délnyugati légáramlás átmeneti kiújulását.
Viszont valamennyi hõtranszport mégiscsak történik ezen elsõ, gyenge hidegfront nyomán. Ezért kissé csökken a hõkontraszt, a nyomásgradiens, ezen keresztül a nyugati légmozgások sebessége. Ekkor az alapjában még mindig igen jelentõs észak-déli hõkülönbség már könnyen meridionálisba fordítja az áramlási képet, térségünkben bekövetkezik a nagy hidegelárasztás.

Keressünk precedenst a hideg idõszak utóhullámára is:
Az 1984/85-ös télen a december vége óta tartó fagyhullám január 3 dekádjában kezdett lecsengeni. Az áramlás délnyugatira fordult felettünk, és enyhült az idõ:

Link

Rövidesen nyugatira fordult az áramlás:

Link

Majd egy elég mély dél-skandináv ciklon hidegfrontja vonult át felettünk, mögötte elég alacsony hõmérsékletû levegõvel:

Link

Azt gondolhatnánk, ez visszahozta a tartós hideget, de nem. Már másnap ez a kép:

Link

Két nappal késõbb pedig visszatért a zonalitás:

Link

A tartós meridionális fordulatra azon a télen február 3-ig még várni kellett.

Feltehetjük, hogy az utóhullám viszonyai éppen fordítottak, mint az elõhullámban tapasztalhatók . A meridionális fázis végi hideg anticiklonos idõszakban aránylag kicsi az észak-déli hõkontraszt, emiatt a nyomásgradiens is csekély, és a nyugati áramlási szalag lassú. Ezért a hõkontraszt kezdõdõ kiélezõdésére is jelentõs örvényesedés, meridionálisba fordulás következik be, és leszakad a hideg. Ezzel a hõtranszporttal azonban a gyengécske hõkontraszt fel is számolódik, az áramlás hamarosan visszaalakul zonálissá, és relatíve sokáig az is marad.

Azt semmiképp se akarom letagadni, hogy vannak a fenti elképzelésnek gyenge pontjai. Legelsõ sorban arra gondolok, hogy a polárfronti hõkontraszt kiélezõdése, az ottani hidegleszakadás "helyi" jelenség, míg az áramlási szalag sebességét az egész hemiszféra nyomás -végsõ soron pedig hõmérsékleti- viszonyai szabják meg. Nem biztos, hogy ilyen hidegleszakadás jelentõsen lelassítja a teljes áramlási szalagot, tekintettel arra, hogy annak más szakaszain éppen a gyorsulás irányába ható nyomásgradiens-növekedés történhet.
Hasonlóképpen nem abszolút érvényû, hogy egy térségünkben elhelyezkedõ, ciklusvégi "hideg" szituáció az egész hemiszféra nyomásgradiensének csökkenéséhez, a nyugati áramlás jelentõs lelassulásához vezet. Bizonyára több feltételnek is teljesülnie kell ahhoz, hogy a vázolt mechanizmus mûködhessen.

Az átlagnál kissé melegebb májusra számítok.

Véleményem szerint a jelenlegi, változékony idõjárás nagyjából a hónap közepéig tart ki, de már egyre gyengébb csapadékhajlammal. Ennek eredményeként addigra egy szolid, -0,5 fok körüli anomáliát valószínûsítek.

Utána azonban az anticiklonális hatások felerõsödésére tenném le a voksomat a lehetséges forgatókönyvek közül, mert

- pedzegetik a középtávú modellek;
- abban az idõszakban ez bizony nem ritka jelenség (1 hét alatt majd' 2 fokot ugrik a napi kh. sokéves átlaga);
- a CFS átlag körüli májust vizionál, és ha ezt elhisszük, hogy bejöhet, akkor a hónap hûvösebb elsõ felét valaminek ki kell egyenlítenie.

Az AC-hajlam az évnek ebben a szakaszában már meglehetõsen meleg idõjárást tud okozni, úgyhogy szerintem a hónap utolsó hetére már pozitív anomáliával fogunk fordulni.

Onnantól kezdve viszont már csak tippelni tudok, hiszen egy bizonytalan dolog tartósságát kellene kitalálnom. Így a végére marad egy kis szubjektivitás, valamint ismét megidézve a CFS szellemét (a déli tájakat kivéve átlagos, vagy átlag alatti csapadékkal számol) úgy vélem, hogy összességében +0,5, +1 fok körüli anomáliával fog zárni a tavasz utolsó hónapja.

Vagy nem.

Boncolgassuk még tovább a kérdést -szerintem megéri. Még tavaly novemberben a következõket írtam:
" A rendkívül alacsony légnyomásértékeket (melyek szinte kivétel nélkül a téli hónapokban, vagy azok közvetlen környékén fordulnak elõ) az ember jól megjegyzi.
Mikor még zöldfülû voltam, azt hittem, hogy a rendkívül mélyre zuhanó légnyomás majd rendkívüli idõjárást hoz. Csodálkozva láttam, hogy nem így van!"

Ezzel azt kívántam kifejezni, hogy az általam évtizedek alatt megfigyelt néhány, extrém alacsony légnyomással járó szituáció jellegzetesen hasonló idõjárást hozott. A közös az volt bennük, hogy az idõjárás mozgalmassága nem állt arányban az igen mélyre zuhant légnyomásértékkel. Pontosabban, a változások nagysága (a fronttevékenység), a lehûlés mértéke, a szél ereje messze alatta maradt annak, amit az ember a légnyomás viselkedése alapján elõre feltételezett. Például, nem jártak ezek a helyzetek erõsebb szállított faggyal, hófúvással, holott ezek lényegesen magasabb légnyomásértékek mellett könnyen elõfordulhatnak.
Természetesen utánanéztem a jelenség hátterének, és a következõket találtam: elõször is leszögezhetjük, hogy egészen más az eredete a mi rekordalacsony légnyomásértékeinknek, mint a tõlünk északra fekvõ, szubarktikus tájak nagy légnyomáseséseinek. (Ez már abból sejthetõ, hogy míg az északi alacsony légnyomásértékek elérhetik a 950 hpa-t -esetleg ez alá is mehetnek- addig a hazai rekord jónéhány tíz hepával magasabb: 970 hpa környéki. Nálunk ennél alacsonyabb nyomás nem nagyon fordul elõ)
Ha megnézzük az izobár-térképeket is, ott azt látjuk, hogy az északi alacsony nyomásokat a polárfronti anyaciklon központjának ráhelyezõdése idézi elõ, mely cikloncentrumot sûrûn körbeveszik az izobárok, nagy ott a nyomásgradiens, és viharos, orkánerejû szelek fújnak.
Példaként nézzük ezt:

Link

Ez az északi cikloncentrum még viszonylag közel is került hozzánk, de nem tudom, olyan elõfordult-e valaha is, hogy egy ilyen, a polárfrontról levált cikloncentrum közvetlenül a Kárpát-medence térsége fölé helyezõdött sûrû izobárjaival, nagy nyomásgradiensével, orkánszerû szeleivel. Én ilyet nem találtam az archívumban. Nem állítom, hogy nem fordulhat elõ, de vajmi ritka lehet. A fentiekben bemutatott, dél-skandináv cikloncentrum is elkerülte térségünket, egy nappal késõbb már Északkelet-Európa fölött találjuk:

Link

Az általam megélt 2, rekordalacsony légnyomást hozó szituáció szinoptikusan más eredetû:

Link

Link

Itt teknõszerû képzõdményekkel van dolgunk, melyek centrális területében feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. Nem csoda, hogy az érintett területet elkerülik a heves légmozgások, a gyors változások. Ez utóbbiak gyûrûszerûen övezik a belsõ részeket. A "nyugodt" központi terület az azt körülölelõ gyors mozgású légszalaggal a klasszikus alacsony nyomású teknõkre többé-kevésbé jellemzõ. Nézzük, hogy miért?
Az ok poláris expanzió, a teknõképzõdés fizikai mechanizmusában keresendõ. Mikor a polárfronti kvázi lineáris áramláson megkezdõdik az örvényesedés (hogy aztán a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén az alacsonyabb szélességek felé terjedjen) akkor a bárikus széltörvénynek megfelelõen a cikloncentrum közvetlenül a gyors nyugati áramlási vonal fölött(azaz attól északra) jelenik meg. Ezen légörvény fejlõdésével a nyugati áramlási szalag kicsivel még délebbre kerül, és a következõ örvénykezdemény már ott alakul ki rajta -és így tovább. Ezért nyúlik mind délebbre az alacsony nyomású terület polárfronti expanzióban. Eközben a szalag mögött, attól északra képzõdött alacsony nyomású centrumok is "tovább élnek", és egy bárikusan meglehetõsen homogén területté olvadnak össze, melyben a nyomásgradiens közel nulla. Végsõ soron ez az a szituáció, amit morfológiailag teknõnek tartunk. Természetes, hogy ennek belsejében ritkán vannak körkörös izobárok, sõt izobárok egyáltalán.
Az északon anyaciklon-délen teknõ elrendezõdésbõl következik, hogy a mi alacsony légnyomásainkat elsõsorban teknõk okozzák. Innen tehát az extrém alacsony nyomású helyzetek idõjárási szempontból nemritkán "petyhüdt" volta!
Figyeljük meg az elõbb bemutatott 2, teknõ morfológiájú elrendezõdés anyaciklonjait is:

Link

Link

S végül még egy légnyomási rekordhelyzet, melyet nem volt szerencsém személyesen átélni, s mely egyben arra is példa, hogy nem minden teknõ "petyhüdt", némelyikben igen "életerõs" ciklonok is kifejlõdhetnek nagy nyomásgradienssel, komoly idõjárási eseményekkel.
A szituáció 1962 februárjából való. Íme az anyaciklon:

Link

A kiképzõdõ teknõ:

Link

Látható, hogy itt is megvan a centrális, kis nyomásgradiensû terület.
De ebbõl hamarosan ez lesz:

Link

Térségünk fölött sûrû izobárok, hátoldali pozicióban orkánerejû szél, a cikloncentrumhoz közeli északkeleti országrészben nagy hófúvás, 2-3 méter magas torlaszok.
Azzal a feltételezéssel élek, hogy a légnyomáseloszlásnak a teknõn belüli homogén, vagy inhomogén volta legalább részben a polárfront kezdeti nyugat-keleti irányú impulzusának a teknõ területében való szétoszlásától függ: ez mennyire egyenletes, illetve egyenlõtlen.

Most pedig következzen egy kis hétvégi "ciklonológia", a hõkontraszt és a baroklin instabilitás tükrében. Lehet, egyesek majd unalmasnak találják, de meteorológia iránt érdeklõdõ ember nem állhatja meg, hogy idõnként ilyen alapkérdésekkel is foglalkozzon, és következtetéseit megossza másokkal.
Nézzük elsõnek azt a jelenséget, amit én a ciklonok "vonaglásának" neveztem el. Ez a humorosnak ható kifejezés azt jelenti, hogy a elsõsorban a fejlett észak-atlanti anyaciklonok elõször egy középpontúak és igen mélyek, nagy nyomásgradienssel. Majd rövid idõ -gyakran csupán egy nap- elteltével több középpontra esnek szét, egyúttal a centrális nyomás növekszik, a nyomásgradiens és az áramlási sebesség csökken valamicskét. Majd újabb 1-2 nap múlva megint egy középpontúvá szedõdnek össze, újabb kimélyülés és növekvõ nyomásgradiens mellett.
Például:

Link
Link
Link
Link

Mi lehet ennek az oka? A hõkontraszt és a baroklin instabilitás ezt a jelenséget is szépen megmagyarázza. Kezdetben viszonylag nagy a hõkontraszt és ennek következtében a nyomásgradiens és az áramlási sebesség: ez jellemzi az "egy központú" állapotot.
A nagy áramlási sebesség a hõkontraszttal karöltve az örvényesedést segíti: megjelennek a peremciklonok. Ezek "lebonyolítják" az õket illetõ hõtranszportot, ezáltal csökken a hõkontraszt, az áramlási sebesség, és a cikloncentrumok kissé töltõdnek: "több középpontú" állapot. A hõkontraszt csökkenése "kihúzza a talajt az örvényesedés lába alól", a peremciklonok elhalnak, a légnyomási depresszió újra egy középpontúvá válik -és így tovább.
Meg kell említeni, hogy esetünkben viszonylag nem nagy a meridionális hõkontraszt. Jelentõsebb hõkontraszt esetében ugyanis nem "vonaglás", hanem polárfronti expanzió (lecseppenés), teknõképzõdés indult volna meg, tartós meridionális átrendezõdéssel.
Ez itt nem történik meg, ami nem is csoda, tekintve a csekély hõkontrasztot:

Link

Grönlandtól Észak-Afrikáig csupán 10 fokos hõkülönbség van 850 hepán.

Megjegyzendõ, hogy a poláris jet által közrezárt arktikus terület egy gigantikus, több középpontú ciklonrendszernek is tekinthetõ, mely a fentivel lényegében megegyezõ "vonaglásos" ciklusok szerint szüli a dél felé nyúló teknõket, melyek eszerint ezen óriásciklon "peremciklonjai". A "vonaglás" ciklusai pedig a Namias (szinoptikai) ciklusokkal egyeznek meg: a jet egyszer zárt, majd pedig behullámzik -és így tovább:

Link

Link

Bár a polárfront mentén különbözõ fázisban levõ szinoptikai ciklusok egymás mellett létezhetnek, mégis, vannak idõszakok, mikor a jet hemiszférikusan zártabb, illetve meanderezõbb jellegû.

Itt kérdésként felmerül, hogy "mekkora" lehet egy mérsékelt övi ciklon, azaz, milyen átmérõjû, és hogy ez mitõl függ. Alapvetõ mechanikai megfontolások miatt szinte biztosra vehetõ, hogy a létrejövõ ciklon átmérõjét legalább részben a benne cirkuláló levegõ sebessége szabja meg: kis sebesség- kis átmérõ, nagy sebesség- nagy átmérõ. Bár a ciklon rotációja nyilván nem teljesen azonos egy zsinóron megpörgetett tárgy körforgásával, azért nagy vonalakban megegyezik a két jelenség. A ciklonnál is kell kényszererõ, mely a tehetetlenségük folytán egyébként egyenes vonalban mozgó légtömegeket körpályán tartja. Ezt a kényszererõt bizonyára a légnyomásgradiensbõl származó erõ, a centrális alacsony nyomás szívóhatása képviseli. Ennek nagysága fordítottan arányos a körforgás átmérõjével (sugarával): kis átmérõ esetén nagy erõ, nagy szívóhatás szükséges a körpályán tartáshoz, és viszont. A fenti összefüggés teljesen nyilvánvaló például trópusi ciklonok esetén: ott a nagyon sebes körmozgás kis átmérõ mellett valósul meg, és tényleg: ezen örvények középpontjában igen alacsonyra száll a légnyomás.
Mérsékelt övi ciklonban ilyen roppant alacsony nyomás nem fordul elõ, így ezek átmérõje lényegesen nagyobb a trópusi ciklonokénál.
Tehát, ciklogenezisnél a kezdetben lineárisan mozgó levegõ sebessége befolyásolja a létrejövõ örvény nagyságát. Valószínûsíthetõ, hogy számít a begörbülõ lineáris áramlás-szakasz hossza is. Nagy görbület-nagy ciklon, kis görbület-kis ciklon. Azt is fel lehet tenni, hogy a görbület nagysága attól függ, mekkora területre terjed ki a baroklin instabilitás, a nagy meridionális hõkontraszt.
Fentieket végiggondolva természetesnek tûnik, hogy éppen a polárfronton, annak is fõleg az óceáni szakaszain alakulnak ki óriás méretû anyaciklonok. Itt ugyanis szinte mindig adott a nagy sebességû lineáris áramlás, és a nagy területre kiterjedõ jelentõs meridionális hõkontraszt.
Más a helyzet a polárfronti expanzió, a teknõképzõdés során másodlagosan, az anyaciklontól délre létrejövõ ciklon (pl. egy mediterrán ciklon) esetén. A gyors áramlási zónának alacsonyabb szélességek felé történõ expanziója során a polárfronti mozgási energia és a nyugatról keletre irányuló impulzus szétoszlik a kialakuló teknõ területén. Ez hipotézis csupán, de elég sok minden támogatja. Emiatt az áramlás sebessége csökken, és a dél felé nyúló hidegnyelv is szûkülö területen biztosítja csak a meridionális hõkontrasztot.
Mindez jó összhangban áll azzal a tapasztalati ténnyel, hogy minél délebbre nyúlik egy teknõ, minél alacsonyabb szélességen alakul ki benne ciklon, ez a ciklon általában annál kisebb méretû, és centrális nyomása is rendszerint magasabb az északi anyaciklonok mélyre zuhanó központi nyomásánál. S azzal is, hogy minél délebbre örvénylik a ciklon, annál lassabb a transzlációja, a nyugatról keletre való áthelyezõdése. Ennek végfázisa a hideg légörvény, mely egy helyben forog, míg teljesen fel nem töltõdik.
Ezen a ponton érintenünk kell a ciklonfejlõdés kérdését. A klasszikus meteorológia leírja a fiatal és az öreg ciklonok jellegzetességeit, de arról nem beszél, hogy ezeknek az "életszakaszoknak" határozott topográfiai elhelyezkedése van, azaz, egy bizonyos "életkorú" ciklon nem lehet tetszõleges helyen, "akárhol". Az öreg ciklonokat, hidegörvényeket mindig az alacsonyabb szélességeken találjuk! Mondhatni, a ciklonok északon születnek, és délen halnak meg. A polárfronti ciklonok "halhatatlanok", sohasem jutnak el a ciklonfejlõdés végfázisába. Északon nincsenek hideg légörvények. Azért van ez így, mert az állandó, sebes lineáris légmozgás, és a nagy hõkontraszt folytonosan "új életet lehel" az elöregedõ ciklonokba, illetve, a minduntalan elinduló szinoptikai ciklus friss légörvényei magukba olvasztják az öregebbeket.
Télen például, mikor közelebb jön térségünkhöz a polárfront, nálunk sem képesek eljutni a ciklonok a hidegörvény, illetve bárikus mocsár fázisáig. Ez csak nyáron, és az átmeneti évszakokban lehetséges, mikor a szinoptikai ciklus a meridionális fázis végén vesztegel. Ekkor nincs összeolvadás az északi friss ciklonokkal, a délre került öreg örvények végigmennek a haldoklás útján.

"Diplomás szakemberen egy tragikus következményekkel járó bukta akár számon is kérhetõ (ld. a 2006 aug. 20-i budapesti vihar)"

Ezt azért tegyük helyre: 2006. aug. 20-án semmiféle bukta nem volt az OMSZ elõrejelzésében, pontosan úgy történt minden, ahogy azt a veszélyjelzõ meteorológus várta.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#4315

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43157)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43156)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43155)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43154)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43153)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Társalgó (#43152)

Ez teljesen más, olvasd vissza, ennek én is szenteltem egy külön bekezdést. Az ilyen témák kellemes, hasznos vitákat indíthatnak, sokat lehet belõlük tanulni. Ez visz valahová. Azt hiszem, ismerünk pár tudóst és témakört, ami a napfolttevékenységgel foglalkozik, ezért emeltem én is ki.
De ne mismásoljunk és tereljünk a mindenit! Mit kezdjek ezekkel a "latolgatásokkal"?
- Amit várok:május június átlag körüli hõmérsékletû lesz,oly módon,hogy a június picit több pozitív anomáliát hozhat,mint a május.
- "A csapadékos hajlam pedig egész májusban,júniusban megmaradhat,igazi medárdi helyzetet okozva."
- "Júniusban már meglehet az elsõ hõhullám."
- "átlagnál melegebb nyarat várok,óly módon,hogy június gyengébb kb. 1 fok"körüli,július,augusztus pedig mérséklet,kb 1,5-2 fok körüli pozitív anomáliát hozhat"
- "Korrekció szempontjából az õsz igazán ígéretesnek tûnik,207-bõl kiindulva akár az egész utolsó harmad év negatív anomáliát hozhat,korrigálva az elsõ negyed évi durva pozitív,és a várhatóan augusztusig tartó folyamatos pozitív anomáliát."
- "nyarat csapadékosabbnak várom"
- "nem elõrejelzés,hanem statisztikán és megérzéseken alapuló várakozás"
Ugye nem gondolod, hogy ezek az alapos napfolttevékenység vizsgálata után jöttek ki nála? Azt sem gondolod, hogy emögé egy elmélettel bíbelõdött? Fogta és kitalálta ezeket, mert (mint minden ember, aki gondolkodik) meg akarta érteni, hogy mi hogy mûködik és milyen mintázatba illeszkedik a véletlen. Semmi gond, ez a nulladik lépés!

Az elsõ lépés viszont ezután a felismerés lenne: á, nem értem!

Véleményem szerint itt fogalomzavar van, és jó ideje árnyékbox folyik a témában.
Világosan szét kéne választani a latolgatást, a tippelést a meteorológiai prognózistól. Ha utóbbiról van szó, mi sem tehetünk mást, mint a profi szakemberek: jórészt numerikus modellek alapján készítjük el elõrejelzéseinket, s annak figyelembe vételével, hogy 5-7 napon túl már bizonytalan az eredmény, óvatosan kell bánni minden, erre vonatkozó kijelentéssel.
Teljesen más a helyzet, ha "magánemberként" találgatásba bocsátkozik valaki. Itt már elõkerülhet a napfolttevékenység feltételezett hatása, például.
Hogy "ebben van valami", annak illusztrálására ide másolom a "házi feladatként" elvégzett statisztikai vizsgálódásom eredményét. Több, mint fél évszázad különösen hideg, és rendkívül enyhe teleinek napfoltciklus-beli "elhelyezkedését" néztem meg. Íme:

1956-ban évszázados jelentõségû zord február: minimum közeli
1962/63, 1963/64 évszázados jelentõségû zord ikertelek: minimum közeli
1969/70, nagyhavas, hófúvásos, elég hideg tél: maximumban
1978/79 kifejezetten zord, blockingos tél: minimumközeli
1984/85, 1985/86, 1986/87 , három egymást követõ hideg tél: minimumközeli
1995/96, zord tél: minimumközeli
1998/99 abszolút minimumhoz közeli értéket hozó december, hófúvásos február: maximumban
2001/2002, 2002/2003, hideg telek: maximumban
2009/2010, különösen Északnyugat-Európában igen zord tél: minimumban

Tehát, napfoltminimumhoz közeli hideg tél: 9
Napfoltmaximumban elõfordult hideg telek száma: 4

Nézzük meg ezután az enyhe teleket is:

1956/57, kifejezetten enyhe: maximum közelében
1974/75, enyhe tél: minimum közeli
1982/83, hírhedten enyhe tél: maximum közeli
1987/88, enyhe tél: középtájon
1989/90, mérsékelten enyhe, de évszázados jelentõségû télközepi meleget hozó tél: maximumban
1997/98, enyhe tél: középtájon
2000/2001, enyhe tél: maximumban
2006/2007, roppant enyhe: minimumba

Enyhe telek napfoltmaximumban: 4
Enyhe telek napfoltminimumban: 2

Itt azért mutatkozik némi összefüggés, ráadásul ez összhangban van bizonyos elmélettel és a meteorológusok régi konszenzusával a kérdésben. De azt is észre kell vennünk, hogy itt markáns kivételek is vannak. Három zord, nagy tél is maximumban fordult elõ (1969/70, 2001/2002, 2002/2003) Hasonlóképp az enyhe teleknél: 1974/75, 2006/2007 napfoltminimum közeli volt. A viszonylag gyakori kivételek nem teszik lehetõvé, hogy a napfoltcikluson távelõrejelzõ módszer alapuljon. Azonban ez nem jelenti, hogy azt, mint faktort ne vehetnénk figyelembe téli latolgatásainknál.

Másik "házi feladatomban" megvizsgáltam az õsz elsõ felében történt hidegelárasztások gyakoriságának esetleges összefüggését a küszöbön álló tél milyenségével. Itt is a rendkívül hideg, illetve szokatlanul enyhe teleket válogattam ki. A hidegelárasztások gyakoriságát pedig az alacsony T850-et hozó napok számával mértem.
Ennek eredményét is ide másolom:

1928: 17 3 -20
1962: 17 0 -25
1978: 26 2 -25
1984: 15 1 -25
1986: 23 2 -30
1995: 20 4 -25
2002: 26 6 -20

Enyhe telû évek:

1956: 14 3 -30
1974: 15 4 -25
1982: 6 0 -20
1987: 10 7 -35
1997: 20 3 -25
2000: 17 0 -30
2006: 10 0 -20

Az elsõ szám az 5 fokos T850-et hozó napok száma, a második a 0 fokos T850-et produkáló napoké. A harmadik a sarki régióban elõfordult legalacsonyabb T850 az adott idõszakban.

Konklúzió: "Megfogható különbség jelentkezik viszont a magasban mérhetõ hõmérsékletek tekintetében, mégpedig érdekes formában. Amíg a hideg telû csoportban az 5 fokos T850-et hozó napok teljes száma 144, addig az enyhe telû csoportban ez a szám csak 92. Azoknak a napoknak a száma, mikor érintette térségünket a 0 fokos izoterma az aug. 20 és az okt. 10 közötti idõszakban, a hideg telû csoportban 18, az enyhe telûben 17. Tehát, a két csoport közötti eltérés a hidegelárasztások gyakoriságában, nem pedig az erejében van."

Látható, hogy itt is feldereng valamiféle összefüggés, mely nem független a DAI elméletétõl, és azt támogatja.
Viszont azt is hozzátettem: " A hideg és az enyhe telû csoport eredményei között jelentõs átfedés van. Az elõbbiben volt egy 15 napos (1984), míg az utóbbiban egy 20 napos (1997) Az is látható, hogy az 5 fokos izotermát hozó napok száma nincs arányban a tél zordságával még a hideg csoporton belül sem. Az évszázados jelentõségû 1928 és 1962 a csoporton belül viszonylag alacsony számokat produkált. Ez a tény rámutat a statisztikai megközelítés korlátaira, arra, hogy az ilyen módszerek prognosztikai célra csak nagy fenntartásokkal használhatók."

Itt az utolsó mondat a lényeges: prognosztikai célra az ilyen statisztikai eredmény csak nagy fenntartásokkal használható. Most már inkább azt mondanám, egyáltalán nem használható.
Ennek ellenére ezt az eredményt sem tekinthetjük értéktelennek, és elraktározhatjuk azt meteorológiai ismereteink között.
Nekünk, amatõröknek azért könnyebb a dolgunk a profi meteorológusoknál, mert nem viselünk jogi felelõsséget kijelentéseinkért. Diplomás szakemberen egy tragikus következményekkel járó bukta akár számon is kérhetõ (ld. a 2006 aug. 20-i budapesti vihar), rajtunk semmi sem kérhetõ számon. Használjuk ki ezt a lehetõséget, és latolgassunk bátran, ha azt megalapozottnak gondoljuk. Viszont mindig elõre kell bocsátanunk, hogy nem ELÕREJELZÉST írunk.

Egy kicsit úgy érzem, fogtad a gondolataidat és megpróbáltad kitalálni, milyen idõre számítanál, mi az, amire rá tudnád húzni a régi idõjárást, vagy a gyakrabban elõforduló mintákat. A rossz hírem az, hogy ez alapján nem lehet elõrejelezni, hiszen (ahogy a társalgóban is próbáltam mondani), az idõjárás nem követi ezeket a mintákat, amiket érzésbõl szeretnél ráilleszteni. "Valami kicsi dolog belepiszkít" - például egy pillangó szárnya Brazíliában, ma délután 3 és 4 között. Káosz van, az idõjárás egy kaotikus rendszer, aminek nagyon is megvan a matematikája, kérdezd Cauchy-t. Ezért az idõjárási modellek is iszonyat mennyiségû adatot és bonyolult számításokat alkalmaznak (eléggé leegyszerûsítve!), mégis 1-2 hét után szétröppennek az elõrejelzések. Nem azért, mert 2 hozzá nem értõ programozó írogatja szabadidejében, elhiheted. A szuperszámítógépek és a technológia egyik húzóágazata (a katonai használat után (: ) a meteorológiai modellek futtatása.
Ha lenne egy szemernyi "valóságalap" abban, amit mondasz, hidd el már rajta lenne pár tízezer tudós, akik ebbõl elméletet kovácsolnak, majd átültetik a gyakorlatba is, azaz elõrejelzéshez használják. Ritka, hogy egyvalaki több ezer tudóst helyettesíteni tudjon és maga meg tudja alkotni ezeket az elméleteket, majd át is ültesse a gyakorlatba, és az be is váljon. Véleményem szerint a Kárpát-medencébõl kiindulni, és azon belül maradni lehetetlen is ez a vállalkozás (még 2 napon belül is!!!!)!
Vannak azonban már "felfedett elméletek", amiket gyakorlatban is lehet elõrejelzésre használni (bár a tudósok ugye csak óvatoskodva kontinenseket jegyeznek meg, a csapadékról pedig még bizonytalanabbul beszélnek). Ilyen területek: NAO és AO index alakulása, periodikus változásai több évtizedes skálán; napfolttevékenység rendkívül bizonytalan befolyása a meteorológiára, ~11 éves ciklusokban; El Nino és La Nina jelenségek intenzíven kutatott területei; DAI index mögött húzódó elmélet és még sok más. Ezek egymásra hatását ráadásul egyszerûen el kell hanyagolni a mérhetetlen bonyolultságuk miatt, ami nyilván egy hatalmas egyszerûsítés (és még így is bonyolult marad!). Ezen hatalmas adathalmaz és több éves, sok száz kutató által elért kutatások által felállított elméletek képesek egy fordulattal nagyot bukni, és szembemenni minden várakozással. Pedig annak volt alapja! De ilyen az idõjárás, még ha nehéz is, el kell fogadni (ezért szeretem!). Jó megérzéssel és modellek (+szakmai háttér) nélkül maradjunk az 1 napos elõrejelzésnél, bár hozzátenném az is rosszabb eredményt hozna, mint egy nyers (korrelált) kimenet.
Ezek az érveim arra, hogy miért gondolom hasraütés-szerûnek, minden valós, kézzelfogható alapot nélkülözõnek a teljes elõrejelzésedet az év végéig.

Egy kis visszatekintés.
Tavaly június vége óta tart a tartósan meleg,nem egyszer vastagon(1,5-2 fok feletti) pozitív anomáliás idõszak,amit csak a szeptemberi hidegebb etap tudott megtörni,ez elég volt arra,hogy a szeptember 1,5 fokos negatív anomáliát hozzon.
A hûvös idõszak szeptember 9.-tõl -október 15.-ig tartott,aztán október 16.tõl bejött a meleg nyelv fölénk.
Azóta gyakorlatilag állandó jellegû a havi pozitív anomália,csak epizódszerûen néhány napokra,vagy esetleg 1-2 hétre tért vissza az átlagnál hûvösebb,hidegebb idõjárás,volt egy hidegpárna december közepe tájékán,és egy beszivárgó lábas hideg január 22.-tõl-február 7.-ig,aztán február 7.-tõl jött az éles váltás.

Összességében január,február,március is durva,végig 3,5-4 fok körüli pozitív anomáliát hozott,az április pedig várhatóan 2 fokkal lesz melegebb az átlagtól,tehát amit vártam,nem lesz az április 3 fokon felül,hanem inkább 3 fokon belül marad.

2012 vagy 2013-hoz hasonlóan idén elmarad az április végi,május eleji nagy bemelegedés,2012 május 1.-én 32,3 fokot,majd 2.-án 33,1 fokot mértem(hihetetlen),tavaly picit szerényebb volt,de így is 29 fok körül volt május 1.-2.-án.
Ami látszik:MÁJUS 2.-ig marad a jellegtelen alacsony nyomású idõjárási helyzet,gyakori záporokkal,zivatarokkal,és viszonylag meleg,20 fok körüli,vagy kissé afeletti hõmérséklettel.
Május 3.-án,szombaton körvonalazódik változás,ami megszüntethetné ezt a fajta idõjárási helyzetet,és erõs északnyugat széllel,hidegfront érkezhet,egy hullámzó frontálzóna hátoldalán.
Ezután néhány hûvösebb nap jöhet,aztán visszatérhet a meleg,medárdi idõjárási helyzet.

Amit várok:május június átlag körüli hõmérsékletû lesz,oly módon,hogy a június picit több pozitív anomáliát hozhat,mint a május.
A csapadékos hajlam pedig egész májusban,júniusban megmaradhat,igazi medárdi helyzetet okozva.
Júniusban már meglehet az elsõ hõhullám.
Összességében átlagnál melegebb nyarat várok,óly módon,hogy június gyengébb kb. 1 fok körüli,július,augusztus pedig mérséklet,kb 1,5-2 fok körüli pozitív anomáliát hozhat.
Korrekció szempontjából az õsz igazán ígéretesnek tûnik,207-bõl kiindulva akár az egész utolsó harmad év negatív anomáliát hozhat,korrigálva az elsõ negyed évi durva pozitív,és a várhatóan augusztusig tartó folyamatos pozitív anomáliát.
A nyarat csapadékosabbnak várom,mint az átlag,persze a szokásos július,augusztusi száraz,forróbb idõszak idén is beköszönthet,a nyár csúcs idõszaka mindig a július vége,augusztus eleje.

Emlékezünk csak:2006 szeptembetõl-2007 szeptemberig,1 éven át végig pozitív anomália volt,ami 2007 szeptemberben szakadt meg,majd végig átlag alatt maradt,így 1,7 fokkal felülmúva az átlagot 1901 óta a legmelegebb évnek adódott.
Valami hasonló dolgot várok idén is.

2013-ban 10 pozitív,és 2 negatív anomáliás év volt,2013 október óta folyamatosan pozitív,most április a 7. a sorban.
Valóban én is úgy látom,hogy a meleg hónapok sorozata nem szakad meg,de az õsz sokat korrigálhat.
Az elõzõ szinte alig értékelhetõ télbõl kiindulva pedig nem lehet következtetni a következõ télre,simán benne van a pakliban,hogy a következõ tél is enyhe,hószegény lesz,de nem olyan mértékben,mint legutóbb,szinte biztos hogy több hó eshet,illetve hidegebb lehet.
Kemény télre sztem elég kicsi az esély,szeretnek akár párban is jönni az enyhe telek(pl.2006/2007 ,aztán a 2007/2008-as is.

Ez részemrõl nem elõrejelzés,hanem statisztikán és megérzéseken alapuló várakozás,elég egy picike apró változás ami bepiszkít és máris borul minden.
Egy esetleges komoly vulkánkitörésrõl meg nem is beszélve.
Ha egy Tambora-hoz hasonló kitörés alakulna ki,akkor évekig eltakarná a napot.
Az indonéziai Sumbawa szigetén 1815-ben a Tambora vulkán a történelem legnagyobb kitörését produkálta,ami erõsebb volt,mint az 1883-as közismert Krakatau kitörése.
A Tambora kitörése nyomán abnormálisan hideg tél következett 1815/1816-ban,illetve 1816-ban is igen hideg volt,a nyár nélküli évként emlegették 1816-ot,éhínség ütötte fel a fejét.

Az egyik legmegdöbbentõbb kitörést pedig a 74000 évvel ezelõtti Szumátrai Toba-hegyen volt,mely egy elképesztõ 1300 négyzetkilométeres kalderát hozott létre.
A vulkán kitörés során hihetetlen,3000 köbkilométernyi hamu lövellõdött a magasba,összehasonlítás képen a Tambora 50 -a St.Helens 3 köbkilométer hamut lövellt ki.

És akkor még ott az idõzített bomba a Kanári-szigeteken is,ami mega cunami-t sejtethet

Günther D. Roth,és Sir Chris Bonington idõjárási könyveibõl sokat tanulhattam,utóbbi elég drága,10000 Ft,de megérte,mert tele van érdekességekkel.
Akinek nincsenek meg,csak ajánlani tudom.
ÉS akkor még meg van Vissy Károly meteorológiai iskolája,ami szintén hasznos,mai napig gyakran forgatom

Tehát bármi bezavarhat.

Hosszas és kimerítõ ellemzés. Mindig szívesen olvassom bejegyzéseidet. Jókat írsz, sõt még bõvítetted is tudástáramat. Köszönöm. És most lássuk én hogyan látom a helyzetet. Amiket leírtál ezt felhasználva korántsem valoszínü TARTÓS ény-dk irányítás. Bár már most körvonalazódik egy még pedig május 1-3 között érhet el bennünket egy hosszan elnyúlló front rendszer. Még sem gondolom ugy, hogy a leendõ cirkulációs átalakulás tartós lesz legfejebb átmeneti(5-10nap). Ahogyan te és mások már említették, én is észrevettem egy ideje korán felmelegedett Szaharát és az Arab táblát. Nos én a további pozitiv anomáliás nyárra voksolnék, nem hiszem, hogy északról visszanyal majd a fagyi,hüvi. Talán ez a most soron következõ erõteljes hidegelárasztás talán csorbíthat egy dekádot a májusi hónapban, de esetleg átlagosra hozhatja ki a hónapot. Ha vissza is marad belöle valami hcs vagy sekély ciklonáris mezõ formájában további alapon fogja befele tolni Közép- és Kelet-Európába Dk felöl a meleget. Hõhullámot ha jól emlékszem Észak-Afrika dnyi része felöl vagy az Arab tábla irányából hosszadalmas úton Holt-tenger,Törökországon át, a Balkán félszigetrõl benyúlva szoktunk kapni. Én az utóbbira szavaznék, ha irányt kellene mondanom. Ritka egy helyzet,de elõfordul néha. Gyakori és tartós hõhullámos nyárra számítok, vaskos pozitiv anomáliával. Ez az állandóan Nyugat-Európára szakadó É-D hidegelárasztás, tényleg hamar ény-dki követheti, ám rajtunk ez szerintem átmeneti lesz.Egyre inkább újra déli,dki áramlásba fordulhat a Kárpát-medence idõjárása és inkább a mediterrán térség dnyi részét érhetik el Grönland irányából hüvös hidegöblítések. Mi ha elképzelünk egy ilyen helyzetet ennek enyhe elõoldalán helyezkedhetünk el, további dkies áramlással. Idõnként beszivárgó nedves levegõ miatt záporral,zivatarral. Én nem látok megrendülést a pozitiv anomáliában, talán mint már mondtam a május jöhet ki átlagosra,a többi köv. cirka 3hónap átlagostól melegebb lehet.Szerintem az õsz tartogathat majd meglepetéseket,de odáig már bõven korai latolgatni.Még a végén be-D.M-esedek.. Odáig azért nem fajulok..kb. Ennyi.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#226692)

Én csak reménykedem, hogy az idõjárás által számunkra tartogatott következõ meglepetés nem egy fél éves vastagon pozitív nyári anomália lesz... Bár vályogházba költöztünk és ez némelyest elviselhetõbbé teszi majd az esetleges kánikulai napokat.

Ezt jó volt olvasni, logikus írás.
Laikusként igaz, de én is inkább egy ilyen májusra tippelnék: rövid ideig tartó elõoldalak jó meleggel beleférnek persze, de fõként hosszabb, kissé csapadékosabb Ény-Dk-i áramlási vonallal.
Meg valahogy azt gondolom (de cáfoljatok meg, ha rossz síkon gondolkodok), hogy az eddig ennyire pluszos 2014-es év egyszerûen nem folytatódhat az esztendõ végéig. Hamarosan el kell jönnie egy hûvösebb idõszaknak /oknak is, amikbe persze beleférnek pár napos, akár hõséget elõidészõ elõoldalak is.

A "másképp elsülésre" az idõjárásban mindig megvan a lehetõség: lásd a többség várakozásait dugába döntõ idei telet.
Másrészt, amit itt felvázoltam, az hangsúlyozottan hipotézis csupán.
A délkeleten megjelent magas hõmérsékleteket én is figyelem egy ideje. Ebben persze láthatnánk hõhullámos nyár elõjelét, de fogadni erre se fogadnék. A cirkulációs jellegen múlik majd a dolog, s kissé nehezemre esik elképzelnem, hogy az utóbbi hónapok rengeteg elõoldali helyzettel jellemezhetõ cirkulációs korszaka folytatódik, ill. kiújul. De persze kizárni ezt se lehet.

1 hónap múlva verifikalunk, mindenesetre a CFS es a ZAMG középtávú kitekintesei szerint a sokévi átlagnak nagyjából megfelelõ májusunk lehet idén, azaz ha lesznek is kánikula kezdemenyek, ezeket bõven ellensúlyozhatja az északnyugati drift. Viszont ha számításba vesszük az idei év elég rendhagyó makroszinoptikai helyzeteit, másként is elsülhet a dolog. Meg csak április vége van, de a melegtartalékok igen tekintelyesek tõlünk délre/délkeletre, csoda lenne, ha ebbõl olykor nekünk nem jutna majd egy-egy adag

"A zonális áramlás erõssége nem a meridionális (észak-dél irányú) hõkontraszttól, hanem a meridionális nyomási gradienstõl függ. Minél nagyobb ez a gradiens (mégpedig északi alacsony nyomással, déli magas nyomással), annál erõsebb a közepes szélességeken a nyugatias (zonális) áramlás.

A merdionális hõmérsékleti gradiens (vagy "hõkontraszt", ahogy nevezted) az ún. baroklin instabilitást határozza meg. Ez arról szól, hogy a zonális alapáramlásra rakódó kis meridionális zavarok tovább tudnak-e növekedni, s ezáltal teknõket/gerinceket kialakítani, vagyis a zonalitást meridionalitásba fordítani egy idõre. Minél nagyobb a baroklin instabilitás, annál jobb erre a lehetõség. Mivel ez a féle instabilitás egyenesen arányos a meridionális hõm.gradienssel, alacsony hõm. gradiens esetén az említett zavarok nem növekednek tovább, s az áramlás zonális marad. Ha viszont zonális az áramlás a közepes szélességeken, akkor nem valósul meg a merdionális hõcsere, aminek következtében zonalitásnál idõben fokozatosan növekszik a meridionális hõm.gradiens, míg el nem éri azt a kritikus értéket, amikor már elegendõ baroklin instabilitás adott az alapáramlásra rakódó zavarok továbbfejlõdéséhez és a meridionalitásba váltáshoz..."

Ezek a mondatok Met4ever társalgóbeli írásából valók. Nem tudom, õ maga tisztában volt-e azzal, milyen alapvetõ fontosságú dolgokat fektetett itt le, pontosabban, közölt velünk.
Kevés olyan premissza van, ami annyi hipotézis felállítására ad lehetõséget, illetve olyan sok mindennek megmagyarázásához ad kulcsot az idõjárásban, mint ez a néhány mondat.
Aki a fentieket nem gondolta át következményiekkel együtt és nem érti azt, az a makrocirkuláció mechanizmusába mélyen nem láthat bele.
Például, vegyük a lassan aktuálissá váló, és rendkívül gyakori késõ tavaszi nyugat-európai hidegleszakadásokat, nálunk következményes elõoldali hõhullámokkal.
Ezek a hidegleszakadások egymást követik, mégpedig feltûnõen rövid idõközönként, és mindig Nyugat-Európa, az atlanti partvidék felé veszik az irányt. Mi lehet ennek az oka?
Az ok -véleményem szerint- kettõs: egyrészt tavasz vége felé a sarki hideg "súlypontja" az örökké jeges, vastag belföldi jégtakaróval fedett Grönland környékére tolódik át. Tehát, az észak-atlanti térségben eleve adott lesz a hõkontraszt egyik eleme (a másik természetesen az alacsonyabb szélességek felmelegedése). Nem meglepõ, hogy itt áll elõ stabil örvényesedés a polárfronton, a meridionaltásba fordulás, hidegleszakadás is egyre inkább az Észak-Atlantikumban történik, és nem keleten -mondjuk Kelet-Európában-, ahol a szibériai téli hidegdepó lassú felszámolódása következtében már nem elégséges a hõkontraszt.
A gyakori hidegleszakadás, a szinoptikai ciklusok megrövidülése pedig abból származhat, hogy a féltekét körülmeanderezõ, s ezért nyilván egységes szisztémát alkotó zonális áramlási rendszer tavasz végén már sokkal lassúbb mozgású, mint pl. tél közepén: ezért a zonális áramlások könnyebben képesek meridionálisra fordulni. Azért lassúbb mozgású a zonális áramlási szalag, mert annak sebességét a félteke ÁTLAGOS nyomásgradiense határozza meg, mely nyilván függ az ÁTLAGOS hemiszférikus hõkontraszttól. Ez utóbbi pedig, az arktikus és szubarktikus tájak lassú felmelegedése folytán tavasz végére már csökkenõben van.
Ezek után lépjünk tovább és lássuk, mire használható még a Met4ever-féle összefüggés.
Nagyon jól magyarázható ezzel, például, a hidegleszakadások, és a velük kapcsolatos teknõ és másodlagos ciklonképzõdés folyamata. Az áramlások komolyabb meridionálisra fordulásakor, masszívabb hidegleszakadások alkalmával a dél felé nyúló alacsony nyomású teknõ, és a benne másodlagosan képzõdött (mediterrán) ciklon elsõsorban a téli félévben nagyon gyakran megfigyelhetõ. Kérdés, ezek a mozgások miért mindig az alacsonyabb szélességek felé terjednek, s miért nem más irányba?
Meridionális fordulat esetén a polárfronton képzõdött anyaciklon dinamikus nyugati áramlásos zónája délebbre kerül -fogalmazhatunk úgy is, hogy a polárfronti rendkívül sebes áramlás megjelenik az alacsonyabb szélességeken. Ezen a délebbre helyezõdött nyugati áramlási szalagon éppúgy létrejöhetnek örvénykezdemények, mint a polárfronton. Tudjuk, ezekbõl ott alakul ki jelentõs, tartós ciklonörvény, ahol nagy a hõkontraszt. S milyen irányban nagy a hõkontraszt? Természetesen az alacsonyabb szélességek felé, a mi hemiszféránkon délies irányban! Ezért terjed hát a ciklongenezis dél felé, ezért nyúlik délre a teknõ. Örvénykezdemények, kis peremciklonok megjelenhetnek a fõciklontól keletre is, nyugatra is, azonban ezek a kellõ hõkontraszt hiánya miatt ott nem képesek nagyra fejlõdni.
Fentiekbõl megkísérelhetjük annak az általános szabálynak a felállítását, hogy a ciklogenezis a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén terjed az alacsonyabb szélességek felé. S természetesen, a ciklonok hátoldalán "lefelé" görgõ sarki hideglevegõ is nagyjából ezt a vonalat követi, még ha bárikus hatások és a coriolis erõ által ide-oda kitérítve is fõ irányából.
Ezen feltételezéssel nagyon szépen megmagyarázható szokott évi idõjárásunk több jellegzetessége. Mindenekelõtt következik belõle a tél és a tavasz, valamint a nyár eleje vonatkozásában egy, az óramutató járásával ellentétesen forgó fõ hõkontraszt-tengely kontinensünk felett. Tél második felében a legnagyobb hõkülönbség egy ék-dny irányú vonal mellett alakul ki Észak-Szibéria és az azori térség között. Ezért a hideglevegõ ilyenkor gyakran mozog északkeletrõl délnyugatra, térségünket is érintve. Tavasz végén a fõ hõkontraszt vonala é-d irányúvá válik Grönland és az azori térség között, minthogy ez utóbbi ilyenkor még melegebb, mint a téli hidegbõl még valamennyit õrzõ nyugat-eurázsiai szárazföld. A sarki hideg légtömegek tehát az említett vonalat követik, és a kontinens nyugati pereme, az atlanti partvidék mentén haladnak dél felé -minket természetesen kikerülve.
Késõbb -nyár elején- Nyugat-Eurázsia középsõ és déli része "túlmelegszik" az óceáni, azori térséghez képest. Ekkor egy ény-dk irányú, Grönland-Délkelet-Európa viszonylatú hõkontraszt-vonallal számolhatunk. A ciklogenezis, továbbá a hûvös légtömegek pályája ezért délkeletre fordul, ezek a hatások elérik a kontinens centrumát (júniusi hõcsökkenés, medárdi esõzések)
Idén a téli félévben a nyugat-eurázsiai térségek feltûnõen melegek voltak, különösen Észak-Amerikával összehasonlítva. Az atlanti térség még kapott valamennyit az észak-amerikai hidegbõl, fõleg a magasabb légrétegekben. Ezért élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a fõ hõkontraszt-tengely most a szokottnál gyorsabban, és határozottabban fog é-d irányúból ény-dk irányúvá fordulni. Ezért a tavasz végi elõoldali korszak talán rövidebb, és kevésbé meleg lesz, mint az elmúlt néhány évben.