Bioszféra

Bioszféra, Controll, jó napot, kösz a választ. Igazad van, bár több kutyám volt, de Tomit illetõen nem vagyok "kutyás", mert bár szeretem õket, de nem õk állnak az életem középpontjában, ahogy a macskák sem. Szégyen nem szégyen, a "célfeladatra kirendelt" munkatárs szerepét töltik be. A kutya "éjjeliõr", a macskák a "rágcsálómentességért felelnek", inkább háziállat szintjén tartom õket, mint egyenrangú lelki társként. Nem én vagyok az állatokért, õk vannak értem. Szeretem õket, de én is tudom, hiányzik az a kapocs ami "házikedvenccé" teszi õket, amit megnehezit hogy állandóan "terepen járnak", koszt, bolhákat, kullancsokat hoznak be fürdetés, FrontLine, macskanyakörv dacára. Még nem öregedtem meg annyira, hogy doromboló cicámmal az ölemben karosszékben ücsörögjek vagy csendesen pipázva, hûséges "öreg" kutyámmal járjam az erdõket-mezõket. Tomi különben sem alkalmas erre, látszik rajta, milyen félvad lesz egy kutya, ha nem úgy foglalkozok vele mint városi kutyával szokás, "csak hódolatát fogadom". Tomi három hónapos koráig "bentlakó volt" és "ennivalóan aranyos" sete-suta zsemlegombóc. Utána kikerült az udvarra és a "nomád életmód", nomeg az ivarérettség "megtette a magáét". Mint írtam, félnapokig nem is találkozunk, botrányai miatt sétálni sem viszem már. Bár nagyfokú ragaszkodást és valami kajla szeretetet mutat, öröm nézni amikor "mosolyog" és ragyognak szemei, de néha megcsillan a szemében valami ellenséges vad tûz, ami arra int, jó vigyázni, kutya-nem kutya, ez "csak" egy állat. Egyfajta "távolságtartó" barátság alakult ki közöttünk, (ez a kijáró macskákra is érvényes) melyet valami hangulatfüggõ labilis ösztönös szeretet, tán "falkaösztön" és a finom falatok reménye köt össze, nem lettünk "lelki társak". Azért faggattalak, mert úgy tudom "dogos" vagy, úgy véltem, a nagytestû kutyákkal gyakrabban vannak "rivalizálási problémáid", a napi tapasztalat többet ér mint könyvtárnyi szakirodalom és "évtizedes házikedvenc" tapasztalataim Tomi "félvadsága" láttán mostanában elgondolkodtam, tán a kutya egyfajta "büntetésként" éli meg azt hogy, nem engedem a házba. Bolha-nem bolha (a FrontLine tényleg hatásos), kísérletképp naponta többször rövidebb idõre beengedem a kutyát, sertepertéljen köröttem vagy feküdjön "gyerekkori" helyére (pontosan emlékszik rá) amig a gépnél ülök, bár alapvetõen a tolvajok elriasztására tartom a kertben, mert ezek másodpercek alatt "jönnek-látnak-lopnak", bár már postás és a többi "hivatalos bejáró" hirét vitte, hogy ez egy "bolond" kutya és "félnek tõle", nem alaptalanul. A régebbi kutyáimmal fajtafüggetlenül nem volt ilyen gond, úgy vélem, azért mert "mellettem nõttek fel". Tomi az elsõ olyan kutyám, mely "nomád" körülmények között nõtt fel és ez kihozhatta belõle az emberre is veszélyes viselkedésmódot. Kutyás-macskás tapasztalataim alapján úgy vélem, a "házikedvencek" nem elmélyült barátság, hanem "szülõ-gyerek" függõség szintjén "tartják" a kapcsolatot. Itt, ebben a környezetben kutya-macskák "háziállat státuszban" vannak, emiatt nemigen van mélyebb érzelmi kötõdés, inkább a "tekintélyuralom" érvényesül. Ez még a macskákon is "látszik". A megszokott idõpontban összegyûlnek etetésre, utána ki-ki megy a dolgára, amit a legtermészetesebb dolognak tartok. A szemüket figyelve látszik, a rendszeres élelmezés iránti kötõdés erõsebb mint a "barátság". A különbség jól lemérhetõ a "bentlakó" Micikén, tizenhat éves kora és süketsége miatt ritkán megy csavarogni, többnyire az íróasztalomon szundikál. Idõs kora ellenére viselkedése egy kölyökmacskára emlékeztet, a tekintete is azt mutatja "én vagyok az anyja". A többiek tekintete közömbösen barátságos, ha bent vannak, azt lesik "mikor pottyan le" egy jó falat A kutya sokrétûbb "személyiség". Szertelensége, fegyelmezetlensége, rivalizálása ellenére nagyon ragaszkodó, úgy érzem "becsapom" ha dokihoz viszem. A józan ész arra int, ha már "háziállatként" tartom, vigyem orvoshoz, de úgy érzem visszaélnék ragaszkodásával, ha engedelmesen követve elballagna velem orvoshoz, ahol megcsonkítanák. Elõbb magamban kell felszámolnom az "érzelmi és racionális" kettõsséget a józan ész nevében döntve Azért faggattalak, nincs e valami középút. Kivétel mindíg akad, ahogy a vad verekedõ néhai Micó kandúr volt szokatlan értelmi képességeivel. Sajnos Tomi kissé "kótyagos", átlagos kutyához mérve is gyengébb értelmi szintû, ámbár ebben sem vagyok biztos, nyugodtabb perceiben olyan "bölcsen" és figyelmesen néz, épp csak meg nem szólal Érzelmi hullámaimat is követi, néha "együttérzést" vélek felfedezni szemében, persze ez lehet "belemagyarázás" is Nem azt várom hogy más döntsön helyettem, csak tapasztalatokat vártam, mielõtt "érzelgõsséget" félretéve dokihoz megyünk Tán valamiféle bûntudat lappang bennem, mióta apámék két elöregedett kutyáját is "felvezettem" elaltatásra. Embertelen dolog, amikor egy ragaszkodó hûséges jószágot kell vinni a halálba, õ pedig vak bizalommal követ mindenhová. Még Pesten, halálos beteg macskát is vittem elaltani, soha nem felejtem el, ahogy távozásomkor hülye módon visszatekintve, az ápoló kezében otthagyott cica a vizsgálóasztalról "rámnézett", azt nem lehet leírni Ember-háziállat szinten "gladiátor, ne barátkozz gladiátorral" mondás jegyében kellene együttélni. A problémás Tomit is legszivesebben gyors halállal, DE sajátkezüleg végezném ki megcsonkítás helyett. Fel se fogná mi történt vele és "nem vágom át". No mindegy, még "kísérletezem" vele, remélem nem "találkozunk a tévé napihíreiben" Bioszférás témának felteszem a "háziállataimat"
Micike a vacsorakészítést figyeli, a "kijárók" a csavargást pihenik ki

Tomi kutya egy-három és a "elvadulva", hat hónaposan

Bocs a filóért, helyfoglalásért Kösz a türelmet, minden jót! Ui: amig írtam beengedtem Tomit. Mint akit kicseréltek, illedelmes, szófogadó jó kutya képét mutatta. Körbejárta a házat, "megjelölte" az emeletes macskafa "lakórészét", Micikét nagy ívben kikerülte majd régi helyére telepedett. Nem lett volna baj, ha Micike nem akarja kikergetni. Tomi, tán miattam is kikerüli, szinte tiszteli, nomeg Micike az udvaron kétszer már orrbakapta. Ámde Micike (semmilyen kutyától nem fél) megint belekötött, Tomi rámorgott, Micike rögtön orrbavágta, lett is akkora balhé, köpködés, acsargás, borogatás hogy nem gyõztem "rendet tenni" köztük Sziasztok

Képzeljétek, berepült az irodába egy gyerek molnárfecske(biztos, hogy idei kölök, még sárga volt a csõre csücske, s a tollai se koromfeketék, hanem sötétbarnás-feketék), halálra volt rémülve és gubbasztott a radiátor alatt, jól lefényképeztem, aztán kiemeltem, ettõl magához tért (kilátott az ablakon s látta a tesóit repkedni), anyázott egy sort a kezemben, majd kireppent. :-) Nagyon nagyon édes volt! Annyira kis puha és meleg volt, sose gondoltam volna, hogy egy fecske ennyire puha! Cinke már volt a kezemben, de ehhez a jószághoz képest a cinke öntöttvas madár...
Szóval hihetetlen édes volt, ahogy mondta a magáét s nézett rám a kis gombszemeivel :-))

Szegény kelgyók... :-( Õket ijesztgették, nem õk az embert. Remélem, nem lesz bajuk az erdõ bolygatása miatt...

Tedd félre a humán "érzelgõsséget" és a férfiszolidaritást Tomi ügyében, s beszélj a daktarival, mikor vállalja be a golyótlanítást. Gondolom, nem fogod lejátszani vele a hatalmi meccset.. (Mert, mondjuk, az megoldás, mûködik, de nincs rizikó híján, fõleg, ha nem vagy valóban "kutyás", márpedig Te nem az a típus vagy.
(A kankutya "dolga" a rivalizálás; falkában természetesen a vezérhím ezt csírájában letöri, amíg erõnléttel bírja.)

Ha kant tart az ember -fõleg, ha az egy domináns egyed- egyszerûen nem engeheti meg magának, hogy "csak úgy", a kertben felnõve tartsa a vahurt, napi rendszerességû, szintentartó foglalkoztatás nélkül.

Link Viperák ijesztgettek Csarodán

Szeritnem SÜRGÕSEN heréltesd ki, s ne sajnáld emiatt, sokkal rosszabb így mindkettõtöknek. Rossz nézni, amit mûvel veled, és ahogy Controll már mondta, simán rivalizál, amit a hormonjai irányítanak, szóval mindkettõtök érdekében... 10 perces mûtét, párezer pénz, és lesz egy kezesbárányod.

Ahha, szóval ÕRÁ

Azt hittem valami terepfutáson voltál, a táblát véltem a lényegnek ("üzenhettél" is a képpel, arra számítva hogy más felismerte volna, mit is jelent)

A kölyökszárcsa még furcsább, majd egyik nap elõkeresem a róla készült fényképet

A mókusra gondoltam, haláli volt, miközben valamit rágcsált

A "kutyulid" pedig kicsit félelmetes külsõvel rendelkezik, lehet nem jó ötlet fetrengeni elõtte, a múltját ismerve

MacGyver köszi! Furcsa egy jószág, az biztos.

Amióta mögém lopódzva, a vállaival csendben berogyasztotta a térdeimet, emiatt s*ggreültem és hanyatt is dõltem, õ elszaladt, de visszaperdülve játékosan a nyakam felé kapott, azóta figyelem, hangulata szerint néha próbál rivalizálni velem vagy játszik, figyelek a legapróbb jelre is. Lehet hogy ivartalaníttatnom kellene, de sajnálom õt. Tán hímsovinizmus
Jaurinum, a képen látható öreg veterán egycsápú elpottyintott valamit (piros nyillal megjelölve a kivágaton), ami nagyon hasonlít a múltkori fehér virág képén látott cuccokra, melyeket elõbb tetveknek véltem, de nem mozogtak és nincs lábuk Link

Egyik eb így nógat, a másik úgy, szerintem segíteni akar, én legalábbis a jót feltételezném az "ember leghûségesebb barátjától" de lehet benned konkurenciát lát.

Szia Bellone "Csipked" a fogaival, nem bökdös. Ugyan lehet valami az aggódásból mert a "csipkedés" olyan "gyengéd" mint amikor a kezemet fogja a pofájába, de a vállforgóm, nyakam és a vesém tája a célpont ilyenkor, nem érdekli ha ordítok is vele vagy ellököm, ezért vagyok bizonytalan hogy nem valami rivalizálás van a dologban. Ha feltérdelek, azonnal félreáll és figyel, "jó kutya" lesz

Szia!
Nem az lehet a kutyánál, hogy esetleg úgy gondolja bajban vagy, megsérültél, rosszul lettél, és próbál "feléleszteni", erõt önteni beléd, hogy addig tarts ki, amíg valaki segíteni tud neked? Én már láttam hasonló esetet, a napozni vágyó gazdit állandóan bökdöste a "blöki".

Coontac, erre gondoltál?

Kiváncsiskodtál, újabb bizonyíték, néha "ledöglök" a fûbe is, amennyiben hagynak

Controll, ha lefexem a földre a kutya rögtön nekem támad, játékosan "csipked", amig fel nem térdelek, nem hagy békén. Vélemény? Ártatlan játék?
(Viszonylag gyengébb kép, az RC helikopter kamerájával készült)

Az utolsó szárcsa.

Tippelnék ha szabad. Édes a mókusod!

ÁÁÁ! Nem tudom, hogy sikerült ilyenre... Mellesleg a HÚGOM!
A 3 kép, remélem most már jó méretben:
Link
Link
Link

A középsõn észre kéne vegyetek valamit... Az utolsó képen pedig milyen jószág ólálkodik, ha szabad kérdeznem?

Tényleg a barátnõd?

A legváltozatosabb faunája a parlamentnek van, fõként vastagbõrûekbõl rendelkezik kiváló gyûjteménnyel. :-)

Apám! Ennyi állat az Arénában! És én még azt hittem csak koncertek alatt, de lám! De hullanak! ( a tápláléklánc és a macska )

OK, hogy a barátnõdet nagyban rakod fel, de nem lehet, hogy a többi képet se bélyegképként akartad volna linkelni? ;-)

Az a gyanúm, hogy ez nem a sáskád szárnya, hanem egy zöld lombszöcskéé.

Nagyon helyes! :-) Gratula a szelidítéshez! :-)

Egy kis St.James parki bioszféra: Link
Link
Link
Link

Régebben volt rendesen,most egyre kevesebb van.Párom idevalósi,mondta ,hogy gyerekkorában csak a vargánya és a rókagomba volt a listán.Aztán kezdtek ritkulni a dolgok,azóta felszedik a kékhátú galambgombát is,meg 1-2 tinóru fajtát is.
Egyesek (mi) a sötét trombitát is

Mondjuk mostanában nemigen járok a Mátrába, de régebben sosem találtam ott sok rókagombát. Ma sem láttam egy darabot se. Igaz, nem is igazán jó helyek neki, amerre én bóklászok.

Lebuktál!
A sünik haláliak!!

Itt a Mátrában még gyakorlatilag nem volt róka gomba az idén..
Nagyon sajnálom,mert jobban szeretem a vargányánál is!

No egy kis összegzés a mai napról. Reggel felmentünk Szokolyára, ahol még sikerült Milán mosolygós arcocskáját is látnunk, mielõtt dolgozni ment. Szóval a börzsönyi helyzet nem tökéletes! Sokat kellett mászni a vargányákért, és már elég száraznak tûnik az erdõ. Viszont az átlagméreteket tekintve most kéne jönni a javának. Ellenben elég kukacosak is. Nem tudom mi lesz, de lehet 1-2 nap és kampó. Volt császárgomba (8-10 db, amibõl kettõt pofátlanul elkunyerált egy kolléga, aki ráadásul egy szatyornyi bronzost is elmarkolt az orrunk elõl) is illetve királyvargánya, ezeket le is fotóztuk. Majd..., ha bátyám átküldi. Szóval egy jó 20 km-es túra után, gondoltuk átugrunk a Mátrába. No az nem semmi. Pásztótól Mátraházáig autók tömkelege az út szélén, gyakorlatilag nem tud olyan helyen bemenni az ember, hogy ne találjon vargányát. Jöttek ott fenyvesbõl, bükkösbõl meg mindenféle lehetetlen helyekrõl is ki, tele kosárral. Kelgyó egyes helyeken egyáltalán, de másutt is mérsékelten. Elég nedvesnek tûnt még az avar, szerintem hétvégén még bõven lesz. Gogo, te meg most sokkoltál a lucfenyvesi császárgombákkal

Nem én voltam. A személyi testõrré képzett kóbor cica.

Kisbéka ennyi maradt a kötekedõ sáskából? Persze, ha csak melléütsz is, még a kecske is hülye lesz aki a sírján legel

Link
Sáska maradvány ahogy igértem.

Noli, Hari a gombák kicsinek ilyenek Link "kinyílva" ilyenek Link Link (eredeti kép legelõ állatkákkal)

Hari, egyesével nõnek, néha párban, de egy hekyen több nemigen van, viszont követik a "boszorkánykört"

Kukoricabogár: Link
13-pettyes katica (Adonia variegata): Link

Ennivalóak ezek a bolhafészkek.

Csoportosan nönek? Lehet, hogy az amugyis rövid eletü tintagomba tenyesz ott..

Hogy ne legyen kétség milyen állatka volt ilyen "kegyes a paparazzival""

Az utat kapirgáltam, akkor sétált át az úton egy hangyabolyhoz, ott lecövekelt és nyugodtan tûrte a közeli fotózást is pedig a "képébe" is nyomtam az obit, meg se rezzent, hagyta Süni még nem harapott meg, de ne is tegye, szép két foga van

Azok szerintem kerti tintagombák lesznek, ha ilyen hamar eltûnõsek. Kibújva világosbarnás, fényes kis kalapok, aztán 1 nap múlva megfeketednek, két nap múlva meg csak egy kis folt van a helyükön... Ugyanott nõnek ki általában.

Hú de jó, köszönöm! Úgy nézett ki, mintha valami élõsködõ lett volna!

Hari, a gombáim a komposztgíûjtõ és a tûzrakó környékén (van ott egy csomó tüzifa) telepedtek meg. Nagyra sosem nõnek, kidugják a fejüket az aljnövényzetbõl és "elégnek" a napon, de a telepek szívósan tartják magukat

Coontac, ugrattál, hogy fekve nemigen fotózom Nézd meg az állatka szemét

A szembogarán tükrözõdve láthatod "leborultam" az állatka elõtt, az pedig kegyesen tûrte a fotózást Azt ugyan nem tudom hogy a fekete az a pupillája vagy az obi sötét tömege, de a lábaim látszanak ahogy hasaltam egy hangyabolyban, a világ hangyája rám mászott

A gombáknak nincs szüksegük napfenyre, azonban nedvessegre es sok korhadekanyagra annal inkabb (amit erdöben jobban fellel). Es a Nap jobban kiszaritja a talajt, ezert kedvelik inkabb az erdöket. Ennek ellenere sok gomba kedveli a réteket, kerteket, a gyepek közt nönek. Na ott is inkabb a legeltetett területeket (tragyazva van). Fura lények a gombak, se nem allatok, se nem novenyek..
Hm.. Bizony, a gomba eletenek nagy reszet a föld alatt növekedve tölti, eletenek csak egy periodusaban növeszt szaporodasra alkalmas un. termötesteket, amelyek rövid eletüek.

Szépek! Kár, hogy élöben nem láthattam már nyílásukat.
Azt hittem, a H. rosa chinensis-éhez lesz hasonló, de inkább az itt honos mályvarózsánkhoz (H. syriacus) hasonlít virága.

Ott a billér szokott lefegni, mint egy vállból levágott kéz. Egy "átlagos" kétszárnyúéhoz képest nála jelentõsen kidudorodik, mégis, szerintem ehhez az (egykori evolúciós választóvonalra emlékeztetõ) szárny-csökevényhez lehet köze, annak mintegy pajzsszerû függeléke. Mindenesetre fajtársain is megvan: Link

Én az elmúlt napokban az Õrségben minden általam ismert és megnézett helyemen találtam vargányát. Vasárnap egy gyertyánbokrokkal tarkított ritkás tölgyesben kezdtem, amit jól besüt a nap és mindig ott szoktam elõször találni belõlük, most is így volt. Az egészen aprókat hétfõn szedtem le, arra már szépen megnõttek. Utána szintén hétfõn egy valamivel sûrübb tölgyes bokros szélében taroltam, még a gyalogösvényen is vargányák nõttek. Kedden kíváncsiságból megnéztem a hétfõn leszedett helyeimet, a ritkás tölgyesben a gyertyánbokrok kellõs közepében még igen szépeket találtam, a másik helyen gyakorlatilag már semmit, így egy sötétebb bükk, tölgy vegyes erdõben lévõ helyemet néztem meg, ahol 143 db bronzos vargányát sikerült szednem. Tegnap ugyanitt még szépen akadt belõlük, majd a lucfenyveses helyemet arattam le. Ma sajnos nem értem rá kimenni, de holnap a terveim szerint megnézek egy sûrû, fiatal tölgyest és egy nedves, elég sötét bükk-gyertyános erdõt, amiket eddig békén hagytam, remélem, hogy más is... Majd úgy tervezem, hogy ismét megnézem azt a helyemet, ahol elõször szokott kijönni a vargánya, kíváncsi vagyok, hogy kedd óta volt-e újulat a gombákból, ha nem, akkor 1-2 nap múlva vége ennek a hullámnak. Egyébként a terület tegnap délelõtt kapott egy záport, tegnap délután pedig a döglõdõ osztrák zivatar széle elkapott gombászás közben, ebbõl is esett becslésem szerint kb. 3 mm. Mivel sok helyen láttam gombafonalakat talán ez az esõ is elég lesz, hogy megindítsa õket. A kukacosságot tekintve Floo-hoz hasonlóak a tapasztalataim, mert vasárnap még gyakorlatilag kukacmentesek voltak, hétfõn a nyári vargányák nagy része már férges volt, a bronzosok még nem, kedden már a bronzosak egy része is férges volt, míg tegnap a fenyvesben talált ízletes vargányák nagy része kukacos volt, szerencsére a fiatal bronzosak még nem. Egyébként amelyik csak kissé férges, még szárítani jó. A vargányán kívül hétfõn sok dobverõ méretû õzlábgombát is találtam, amit gombával megtöltve készítettem el. Ezenkívül rengeteg a különféle érdestinórú és a fenyõtinórú is. Tegnap már sok volt a galambgomba is, de a zömük sajnos férges volt, még a legfiatalabbak egy része is. Érdekes, hogy 8-10 nappal ezelõtt a lombos erdõkben még sok volt a rókagomba, míg most csak a lucfenyvesben találtam belõle jelentõs mennyiséget.

Értem No sebaj...így utólag

Én pont tegnap szedtem egy õrségi lucfenyvesben egy kosár vargányát és egy szatyor rókagombát. Ez is elég fiatal fenyves, 2 évvel ezelõtt lett ritkítva, így most már felegyenesedve lehet közlekedni benne. A fenyves elõnye, hogy a nagyobb vargányák már messzirõl észrevehetõk, míg a fiatalabbak éppen hogy kibújnak a vastag moharétegbõl vagy még csak kidudorodik a moha. Egyébként az Õrségben több lucfenyvest ismerek, ahol van vargánya és rókagomba, de erdei fenyvesben még soha sem találtam. Sõt tavaly szeptemberben Zalaegerszegtõl nem messze fenyõalja gomba keresés közben felfedeztem egy olyan lucfenyvest is, ahol egy nagy diszperzites vödör császárgombát sikerült szednem. Elõször messzirõl meglátva õket azt hittem, hogy légyölõ galócák, de közelebbrõl megvizsgálva a fehér pöttyök hiánya és a sárga lemezeik egyértelmûvé tették, hogy császárgombákra leltem. Holnap akarom ezt a helyet megnézni, mert két napja már találtam az Õrségben néhány darab császárgombát.

Talán mezei csiperke, de ezt egy fotó alapján nem lehet eldönteni, szín, szag, ilyesmi illik a csiperke meghatározásához.