Bioszféra

Tüske Böki:
Link

Nem nagyon kell evolúciós lépték a kutyához, hiszen tudatos emberi formálás zajlott le a háziasításukkor és zajlik azóta is. Igencsak meggyorsítva a változásokat, s azok elterjedését. :-)
A kutya és a farkas valóban kb. százezer éve vált el, de ez nem bizonyíték a háziasítás ily korai voltára. Lehetett spontán szétválás is. Lényeg: bizonyítottan kb. 15.000 éve kutyálkodunk, genetikai vizsgálatok szerint egy ekkori (Kínában élt) kutya leszármazottai a mai kutyáink. Biztos, hogy a pontosabb genetikai vizsgálatok egészen pontos adatot tudnak majd hozni.

A mimetikus kultúra kifejezésen az embernek a beszéd kialakulása elõtti fejlõdéstörténeti szakaszát értem, amikor a körülötte folyó dolgokról már nem csak elsõdleges élményei, agyi reprezentációi voltak. Különbözõ eseményeket, történeteket próbáltak csoporttagjaikkal megértetni, azaz szándékuk volt a kommunikációra.
Kutyáknál érdekes a dolog. Ugye, a farkasokból származó ragadozó állatról van szó, amely igen hosszú (evolúciós léptékben is mérhetõ, nem tudom pontosan, talán 100 ezer éve?) ideje együtt él az emberrel. Ennyi idõ alatt az azonos környezeti tényezõk "összekovácsoltak" minket velük, számos viselkedési analógia jött létre a kapcsolat alárendeltebbje, a kutya részérõl. Pl. a szeme. Az, hogy a kutyának ugyanolyan fehér a szemgolyója, mint nekünk, azaz látjuk, merre néz (farkasnál, majomnál nem). Õseiknek ez komoly hátráltató tényezõ lett volna, a vetélkedésben kiszolgáltatottabbak, sebezhetõbbek lettek volna. A háziasítás ezen morfológiai következménye mellett (amire utaltál) számos belsõ átformálódás, összehangolódás is van, errõl a kutyájukhoz "értõ szemmel és kézzel" nyúló gazdik hosszan tudnának mesélni. Majd jön Controll, és helyére teszi a dolgot. A legfontosabb talán az, hogy a kutya különleges kötõdéssel van az ember iránt, kapcsolatigényüket csak õ tudja kielégíteni. Ez messze túlmutat a bevésõdésen, azaz amikor egy állat kölyke látszólag mindenkit (mindent) elfogad anyjának.
Mit is akartam mondani? Ja. A mimézis is emberi tulajdonság, a háziallataink pedig "csak" szociálisan megértõ magatartást mutatnak.
Na hiszen, egybõl két szakinak, Controll mellett tanult humánökológus barátunk, LAM szakterületébe is belekontárkodtam.

Még egy kis "körömpiszkálás" Laikus vagyok (és mint ilyen, "veszélyesen" félmûvelt a biológiában, etológiában) de úgy gondolom, a "mimetikus kultúra" sztem nemcsak emberi tulajdonság, kutyánál is, macskánál is szembeötlõ. Bár nincsenek kifejezetten az emberével rokonítható mimikai arcizmaik, hosszabb együttlét után jól felismerhetõ pofájukon hangulatuk

Jaurinum köszönöm a választ
Válaszodból adódik az ellenpróba: ha csak a hirtelen ujjmozdulattól hátrált el, van egy kis csattogó gyerekjáték, a "béka". Egy kis rugalmas acéllemezke hirtelen meghajlításával szinte fülsértõ csattanást hallat. Ezt takarásban fogom csattogtatni távolabbról, vajon "mit lép" a pókfi
A 14485.hsz. sem emberi kommunikációt emleget, hanem emberi hasonlattal élve "szerelmi vagy harci dalt" - tudatosságot nélkülözõ ösztönös párhivogató vagy területhatár jelzést A minap, amikor a légykölök olyan ügyesen kifordult a pókhálóból, mégcsak vizuális (legalábbis emberi szemmel látható) kommunikáció sem folyt, álltak egymással szemben, szemlátomást nem találtak megfelelõ viselkedésmintát örökölt kódkészletükbõl a szokatlan helyzetben, saját pici agyukból pedig nem "rögtönöztek". Csak vártak. Kísérleti pókom (unhatja már a képemet) az obi elõl pucolt meg, a légy kábán odébbszédelgett. Mint írtam, a pók néha elõjön amikor nézegetem, néha sarkába menekül, "hangulata" szerint. Mindig is az volt egyéni véleményem, hogy a rovarok egyfajta "szerves biorobotok", de mióta makrózok és naponta látom õket és reakcióikat, az a személyes véleményem alakult ki, hogy van valamilyen "hangulatviláguk", bár ez is lehet hogy csak öröklött "viselkedésminta", lazák, közömbösek, néha mintha unatkoznának vagy éppen idegesek, ingerlékenyek (menekülnek vagy rátámadnak az obira). Pld. megfigyeltem, a legyek kifejezetten idegesek lettek, amikor hidegre fordult az idõ; napsütésben jól tûrik a fotózást, hüvösben már akkor elrebbennek ha csak közelítek feléjük. (Gyakorlatilag melegben 3-4 cm, hidegben akár több méter is lehet a "bevárási táv"). Korábban feltoltam egy majdnem mesefilmbe illõ hangyavideót, melyen egy nagyobb hangya "egy toppantással beijesztett" zavart el egy kisebb hangyát és nem kezdte el kergetni (az elijesztést követõen üldözni kezdhette volna következõ célként) ott folytatta a dolgát ahol abbahagyta, tehát nem következõ célt keresett, inkább úgy tûnik "emlékezett" arra mit is csinált Mondhatnám, tudnak különbséget tenni "fontos és fontosabb" között, nem a "kiváltott" következõ "genetikailag programozott" cselekvéssort (következõ cél) folytatják, sztem ez már valami halvány tudatra és emlékezetre utalhat, az emlékezet pedig akár primitív tanulási képességre is Persze nem szentírás, csak a megfigyelésekre alapozok, lehet hogy akaratlanul is az "emberi viselkedéssel" vonok párhuzamot Ha "kedvenc pókom megtanítható esetleg valamire, az máris "tanulási képességekre" utal - ha felismer (néha úgy tûnik) és (hangulata szerint) "elémjön" a háló szélére, már az is tanulásként értelmezhetõ sztem, hiszen arcom vagy testtömegem formája esetleg "szagom" felismerése nincs "beprogramozva" genetikai kódkészletébe Kell lennie valami "jó vagy rossz" memóriatárolójának a túlélés érdekében. Hiszed-nem hiszed, a légy képes "megtanulni" a veszélyes helyzeteket, abból gondolom hogy nem megy vissza arra a helyre ahol egyszer megpróbáltam lecsapni és élve megpucolt onnan. Messzebb megyek, még a légycsapót is "felismerik" a kezemben ha egyszer "elzúgott mellettük". Azt vélem, az értelem, bármily primitív is, a "szerzett" emlékek adott helyzetnek megfelelõ alkalmazásánál kezdõdik és nem egyszer kelt bennem ilyen érzés a mindennapos makrózás közben hogy a rovarok is "emlékeznek" - vagy túl élénk a fantáziám

Szerintem csak az ujjak hirtelen mozdulására reagáltak a pókok. Kifejezetten halló szervük nincsen, a testükön elhelyezkedõ szõrök receptoraival érzékelik a hangok keltette rezgéseket. És minden bizonnyal ez az érzékelés csak az állat számára olyan létfontosságú vagy fajfenntartási célt szolgáló "hangoknak" a felfogására irányul, melyek köre határozottan behatárolt, specifikus. Náluk (a rovarokkal ellentétben) sokkal hangsúlyosabb szerep jut a vizuális kommunikációra. Feltételezem, hogy a "sarki" pókod csupán egy genetikailag kódolt mozdulatot hajtott végre a hátrálással, minden fajtársa azonosan cselekedett volna, és feléd semmilyen "üzenete" nincsen, csupán az, hogy észrevetted, hogy átléped a pók "türelmének" határát.

Nem tartom helytállónak a rovarok vagy madarak akusztikus kommunikációját párhuzamba állítani az emberi beszéddel. Rokonságuk legfeljebb a fizikai hangképzésben van. Hiszen valamennyi állatfaj (az emberen kívül) által leadott hangjelek kizárólag funkcionális célt szolgálnak, kódoltan közöl belsõ állapotokat, egy élettani szabályozó mechanizmus, mely csak a fajfenntartási vagy túlélési célokat szolgálja. A csak az emberi jelentkezõ érzelmi funkció teljesen fajspecifikus, sõt, a beszéd kialakulását megelõzõ mimetikus kultúra is az volt. Máshogy megfogalmazva, a beszéd segítségével az ember agya lényegében végtelen számú gondolati reprezentációt (valamirõl alkotott belsõ "képet") képes tárolni, sorrendbe helyezni stb, addig az állatvilág "szeme elõtt" mindig csak a következõ konkrét cél teljesítése van.

Zúzmarás ág: Link

Utsó, nem offolom szét az oldalt
"Az akusztikus kommunikáció jele a hang, amely a hangadás során keletkezik. A jelzések felfogásának és értelmezésének folyamata a hallás. A kommunikációnak ez a formája a rovarok és a gerincesek körében gyakori. Legkidolgozottabb formája a madarak éneke és az emberi beszéd."
"A gerinctelen állatok közül egyes rovarokra, köztük a sáskákra, a szöcskékre és a tücskökre jellemzõ a hangjelzésekkel történõ kommunikáció, a hangadás és a hallás. A tücskök és a szöcskék hímjei ciripelés közben szárnyaikat, a hím sáskák lábukat és szárnyukat dörzsölik össze. A dalok mintázata fajra jellemzõ, és kettõs célt szolgál: a nõstények csalogatását, illetve a territórium védelmét. A hímek messzebbrõl nem láthatók ugyan, de hangjuk olykor 2 km távolságra is elhallatszik. A hívó dal a párok egymásra találását, a harci dal az élõhely felosztását szolgálja. A hangokat felfogó hallószerv a potrohon vagy a lábakon található. Rugalmas kitinhártyából és ahhoz kapcsolódó idegsejtekbõl áll." Forrás: Link Eldugultam, jó napot, jó kedvet

Na sormintát csinálok magamból, bocs Kérdés, a coca mit szól ehhez, a nyilván számára is idegesítõ, álló nap visító hangtól nem indul fogyásnak?

Kotorászok a neten Link Reepa Neked ajánlgattam a PC generálta ultrahangot, itt egy nem is túl drága rágcsáló és rovarriasztó kütyü, 45 kHz-ével messze a PC-s 22kHz fölött
Azért elgondolkodtató, idézek a cikkbõl: "Ez az ultrahang emberi fül számára nem hallható de a rágcsálók, és a legtöbb bogár valamilyen érzékszervével érzékeli. A folyamatos és váltakozó erõsségû, frekvenciájú ultrahang megzavarja az állatok idegrendszerét felborítja egymás közötti kommunikácójukat, szokásaikat és megszakítja táplálkozási láncolatukat, melynek következtében nem találják meg prédájukat és elhagyják a készülékekkel védett területet." PC védelmem tapasztalata szerint embernél már 22kHz is elég...

Újabb lököttség jutott eszembe: irányérzékeny mikrofonnal figyelni a "néma" rovarokat, pókokat, hangyabolyt, hallatnak e "tudatosan", akár "információközlésre-elijesztésre-bénításra" valamiféle akusztikus zörejt, ahogy pld. a tücskök is; (ez már feltételezi a hallást is)
Ha jól tévedek (ezt is valahol csak felületesen olvastam, nem biztos) van valami rovar ami "bénító" csattanást, a másik rovar számára bõdületes hanglökéshullámot generál, mint mondjuk ember számára a villanógránát, akusztikus robajával sértetlenül hagyva, de pszichikailag lebénítva az embert)

Kis reggeli kísérlet és kávé+pipa filó
Rovarászok: a hallanak a pókok? Azt tudni vélem hogy érzékenyek a légnyomásváltozásra. Az akusztikus hullámok lényegében gyors egymásutánban bekövetkezõ nyomásingadozások, vajon ezt is érzékelik?
Kérdésem alapja: a balfék (amelyik nemrég elszalasztotta a legyet) fürdõszobai pók békésen szendergett hálója közepén, nem mozdult amikor odahajoltam (néha eliszkol a sarkába) hozzá megnézni. Kb. 5 cm távolságban pattintottam egyet az ujjammal, mit csinál. Hát odébbment kissé. Még egyet pattintottam, megint odébbment. Addig pattintgattam az ujjaimmal, amíg "betereltem" a sarkába, kezemet nem közelítettem, maradt eredeti helyzetében Szerintetek hallanak a pókok vagy ha modulációt nem is, de az "akusztikus lökéshullámok csúcsait" érzékelik? Vagy ez is már egyfajta hallásnak számít vajon? Elvileg a hallásnak nevezhetõ érzékelés komplex dolog, a levegõ lökéshullámainak folyamatos elemzése, összehasonlítása korábbi tanult és felismert emlékekkel - szélzúgás, emberi szó (és annak "dekódolása") nem hinném hogy a pókok képessége eddig terjed
Mi a véleményetek?
Úgy vélem a pókok is csak annyira "hallanak", ahogy a halak felismerik a víz áramlási sebességét helyi parányi nyomásváltozásokból, melyet az oldalukon lévõ nyomásváltozásra érzékeny "pontsorral" érzékelnek. (Régen olvastam valahol, nem tudom a példának felhozott "halas" info mennyire jó)
Ui: lehet hogy idõváltozás közeledik és rosszkedvû, ideges Máskor nem szalad el, ha odahajolok, nemegyszer "elõrejön" és "nézegetjük" egymást Néha már hülyének érzem magam az ilyen dolgaimtól, "normális ember" nem tesz ilyeneket, de mit csináljak, a kíváncsiság erõsebb

Hajnali frász nincs még új automatám, a "kihelyezett" analóg mûszereket nézem néha. Ma hajnalban felébredve, kimentem az egymástól cca. 40 m-re É-ra és D-re elhelyezett hõmérõket megkukkolni. A garázs É-i mûszeréhez menet elhaladtam a nagy fûzfa alatt (nyáron madárparadicsom, földig érõ ágazata most lombjavesztetten áll és üres) hirtelen egy drapp tollcsomó csapott el az arcom elõtt és tovaszállt a sötét szomszéd házra, majd kis idõ múlva "fuikk-fuikk" fonémára emlékeztetõ hangok hallatszottak arról. Nem ismertem fel, valami közepes testméretû bagoly lehetett. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban Baglyok télen-nyáron vannak errefelé, bár ritkán lehet látni õket testi valójukban, hangjukat nyáron, estefelé hallani

Tényleg így nézett ki,köszönöm. Valami olyasmit mondott, hogy az elmúlt x évben x-y-szor fotóztak ilyet Magyarországon, õ meg csak sétálgatott a Benta-patak partján (ami nem egy vadvízi Mekka), és ilyenbe botlott. Mivel semmi gombaformája nem volt, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentõséget.

Alkalmi vendég csak nálunk, gondolom, emiatt örült neki az illetõ. Amúgy csini madárka! :-)

PÓKTÉMA a szoba padlóján akart átfutni egy szekrény alól az ülõgarnitura alá. Megláttam, eléálltam, megtorpant. Csináltam pár fotót és útjára engedtem 1024 pixelre redukált képek
Teste szembõl Link Szemei és érdekes "seprõje" szembõl Link "Futni hagytam", teste oldalról vakuval Link Ugyanez vaku nélkül Link
Bocs a pókfóbiásoktól, csak meghatározásra tettem fel, úgyis sötét és homályos képek
Kimentem "meteorozni" a "hobby-elõtétlencsével" sziasztok
Ui: meg kellene a találni a pókok Van der Waals "papucsát", elvileg nekik is van

Kedves madárszakértõk! 4-5 évvel ezelõtt fotózott itt valaki vörös ásóludat. Nagyon örült neki... Ez valóban olyan ritkaság?

Anyukám Érpatakon látott sokat, évekkel ezelõtt, amikor ott (is) tanított. Jó, nem volt 100, de vagy 40-50 biztos volt.

Igen már 2 éve, 2006 december 30.-án tettem be róluk képeket

De jó!!!! Emlékszem, amikor pár éve is mutattad, ha jól emlékszem, Te mutattad akkor is õket. Jóság ennyi bagoly együtt! Éljen a szegedi madárinvázió! :-))

Már a harmadik éve érkeznek meg télire ugyanerre a környékre (4-5 fára) a 100-150 fõs fülesbagoly populáció. Szakemberek szerint ez egész nagynak számít országos viszonylatban. Most voltam lent fényképezni, 5 perc alatt megjártam. És bocsi ha homályosak lettek a képek de a lényeg látszódik. nagyon éberek voltak. talaj tele van bagolyköpetekkel
Link
Link
Link

Akkor már tudom mi "csócsálta" meg a fenyõfánk tobozait. Elõször fakopáncsra gongoltam!

Örülök,hogy belinkelted a kereszcsõrûeket.Sose gondoltam volna,hogy itt a környéken téli madárvendégként elõfordulhatnak.
Holnap megyek is madárlesbe,hátha...

Közben most olvasom,hogy komoly inváziója van ezen a télen ennek a madárnak is,nem csak a csonttollúnak:LinkrlnX3VX1poJ:www.pite.org.hu/2008/11/07/keresztcsoru/+keresztcs%F5r%FB&hl=hu&ct=clnk&cd=9&gl=hu&client=firefox-a

Eszméletlen jó képek!Gratula!
Tényleg egyre jobbak,pedig sose voltak rosszak ám!

Jaurinum, bocs hogy zavarlak, volt kollegám kérésére ment egy privi Neked

Elképesztõ figurák. Vajon hány millió év fenyõ-madár együttélés kellett e toboznyitó csõr létrejöttéhez..?

Nekem is tetszenek ahogy a kis szerszámaikkal szedegetik ki a tobozból a magvakat. A gratulációt átadom

De édesek! Sose találkoztam még e madárral, jó lenne egyszer! Gratula a készítõnek!

Gyönyörû! Most délkeleten van a téli mesevilág.

Keresztcsõrûek a szomszéd faluból (a képeket nem én készítettem, és kívágatok):Link Link Link

Hú de csodaszépek! Köszönet a képekért!

Köszi a véleményt, négy hónap majd mindennapos makrózásából csak ragad valami az emberre, de elsõsorban a légy kábasága segített a fotózásban. Igyekszem minél hamarább a másik gépet is "felkantározni" (addig sajnos áll mint mint az elõre megvett számítógép monitor nélkül, a jó obi ára elég húzós,"ez nem nikkel, spórolnikkel") 21M többet mutathat mint 8, bár úgy vélem az élesítési-, kontrasztfényszög és megvilágítási problémák szintén jelentkezni fognak, csak más módon. Egyébként sztem ha egyszer "ráérez" valaki, már nem annyira idõrabló a makrózás; téma pedig télen-nyáron akad, csak legyen a gép az ember kezeügyében (akár a Légköroptika/Csillagászat témában) Nem érzem idõpazarlásnak, elég naponta néhányszor pár perces "körsétát" tenni az ismert zugok környékén a házban és a kertben, közbe-közbe az égre is felnézve; szinte mindíg lehet találni valami érdekes témát a nap bármely szakában; több idõt vesz el a "közlésre szánt" felvételek kiválogatása, esetleges utókezelése Köszi a türelmet és a véleményt

Remek képek, örülök, hogy tudod prezentálni a szegedi helyzetet

Voltam a kertünkben, csodás a táj, a zúzmarás ködnek köszönhetõen:

Meggyfákat vastagon borítja a zúzmara. Olyan, mintha havazás után készültek volna a képek:
Link
Link
Link
Link
Zúzmara felépítése makro módban fotózva:
Link
Bokrok, kisebb fák:
Link
Link
Link
Örökzöldek:
Link
Link
Kiskertek:
Link
És hát a talaj is szétvan fagyva:
Link
Remélem nem gond ez a sok kép, és tetszeni fognak

Eszméletlenek! Egyre jobbak a képeid!

Sima légyképek a Sony8M-el makrózva, de "története" van A fürdõszoba egyik ablakában tanyát vert egy pók (bár szine barnásvörös, de nem vélem házipóknak, potroha nem kónuszos hanem korongra emlékeztet) Valami gyatra hálót is szõtt, amivel muslicákat fogdosott szorgalmasan. Bekeveredett valahogy egy "kölöklégy" persze a hálóba került. A pók odarohant "injekciózni", ám a légykölök egy ügyes tengelyirányú csavaró testfordulattal kifordult a hálóból, rá az ablaküvegre. A pók nem akkora hõs mint amilyennek hisszük, megtorpant elõtte és csak "nézte" legyet; én nyomban indultam a gépért hogy makro-videóra veszem mi történik. Mire visszaértem ugyanúgy, ugyanott "szemeztek". Ahogy az obit közelítettem, a pók mint a vihar elinalt az ablakkeret sarkában lévõ zugába. A légy csak állt kábán, valamit csak kaphatott a "szuriból". A fotózás hatására azért lassan odébb-odébb mászott, de lassuságával módot adott "tájanatómia fotózásra". Összegzõ montázskép

900p: Link
1024p redukált képek
Teste Link Térdizületei és a billér Link Papucsa Link azonban nem tudom mire megy Van der Waals papucsaival a "tüskéken", mert a tapintásra, ránézetre fényesen töksimára gyalult natúr ablakkeret ilyen "szálerdõ" képét mutatja közelrõl Link (aki tudja hol keresse megtalálja a karmoknál csak derengõ papucsot is; sötét volt) Fejkép1 (szájszervre) Link Fejkép2 ("szagló-csáp") Link
Eredeti kivágatok (3264 pixelrõl, picit se nagyítottam bele, némelyik a manuális fókusztól életlen)
Billér1 Link Billér2 Link Úgy vélem a szaglószerve Orr1 Link Orr2 Link Szájszerve oldalról Link "Térdizülete" és a billér Link

Most volt idõm és tudtam foglalkozni egy keveset a még Skandináviás cuccaimmal, így küldök nektek érdekes felhõvonulásos videókat, amit a lélegzetelállító Lofotenen készítettünk júniusban:

Link
Link

és rénszarvasok még tavalyról észak Svédországból Jokkmoktól északra (elég rossz felvétel)

Link

Még töltögetek valamikor, mert vannak ide illõ dolgok.

Nagy madárjárás van nálam. Egy kb 25 fõs õszapó-csapat húzott el az ablak elõtt, mentek a fenyõkre, aztán jött az etetõre a szokásos cinke-gárda( kék-, szén-, fenyves-), majd jöttek a feketerigók almát zabálni, aztán egy ökörszem, majd a vörösbegyeim. :-))

Nálunk ez egy fûtetlen elõtér ablakain alakul ki. Tegnap csak simán odafagyott a pára, az ma leolvadt, így az ablak egyenletesen vizes lett, és a friss fagy már megmûvelte a téli kertemet

:-)))))))))
Gyönyörûek!
Nálam ehhez -10 alatti T kell, különben nem fagy át a dupla rétegû ablak. Ritka teremtmény felénk a jégvirág. :-)

Nyílnak a virágaim az ablakon! Link Link

Nagyon köszönöm mindkettõtöknek, ez az
Sehol máshol a faluban nem volt, sõt a környéken sem, a törzse alapján kb. 40-50 éves lehetett.
Kértem egy hajtást, tavasszal elteszek egyet a birtokra, nagy kárt talán nem okozok vele...

Bizony az lesz, amit Noli ír.
Jól eltaláltad a kifejezést a gyomfával, és a bálványfához való hasonlításával mert az elmúlt évtizedben tényleg elkezdett spontán terjedni. Nálunk az urbánus környezeten kívül még nem láttam behatolni máshová, kedvenc élõhelyei a belvárosi épületek, járdák repedései (réslakó faj), amik városon belül is mindig relatíve meleg mikrokörnyezetnek számítanak, ami kedvez ökológiai igényeinek. Ilyen helyeken képes a legmostohább feltételek mellett is intenzív növekedésre, sokszor a járdát, falat is megbontja a pár év alatt karvastagságúra növõ törzse. Érdemes tehát még az elején (1.-2. év) kihúzni, utána már csak a fûrész segít. Persze, a magában álló, ültetett császárfa igen szép dísze tud lenni a környéknek, különösen virágzáskor, csak a nemkívánatos helyeken felbukkanó magoncaira kell "vigyázni".
Szerbiában a Fruska Gora lábánál, ami melegebb éghajlatú terület, már sokkal nagyobb méreteket ölt terjedése,és várható, hogy hazánkban is egyre több helyen bukkan fel, persze a bálványfához hasonló súlyos term. védelmi problémákat nem fog okozni.

Elefántfülnek egy alocasia-fajt hívnak, de õ szobanövény és nem fa.
Ami lehet szerintem, legalábbis, aminek kék a virága:
Virág:
Link
Levél: Link
Termés:
Link
Õt magyarul császárfának hívják, délkelet-ázsiai eredetû. Ja, és nagyon gyorsan nõ.
Nekem más tippem nincs.

Létezik olyan hogy elefántfülfa?
Az egyik falubeli szerint így hívják. Az ev. templomunk kertjében tavaly lett kivágva, kb. fél m-es törzsátmérõjû, nagyon puha és könnyû, tavasszal szokott virágzani, hasonló virágzatú mint a gesztenye, csak nem fehér hanem gyönyörû világoskékes.
Levelei óriásiak, mint egy elefántfül, lehet innét kaphatta a nevét? A fiatal hajtások hasonlóan vastagok mint a bálványfának, szintén gyors növésû. Lehet valamiféle gyomfa?
Fényképem sajnos nincs róla. Megköszönném ha valaki tudna érdemi információkat..Jaurinum, Noli?

1024-es oldalmérettel raktam fel õket. :-)
A porcukros almák nem válnak pálinkává, a rigósereg gondoskodik róla. Sajnos nagyon félõsek voltak, így falás közben nem lehetett õket elkapni. Mintha nem is ugyanazok a rigók lennének, akik nálam is esznek (Tegnap egyik beült a szotyi közepébe az etetõbe...Na ezért van két szintes etetõm, odafenn addig is járhattak a cinkék, míg õrigósága jóllakott).

Kiraktunk az ablakba dióbelet és eszeveszetten eszik a kék- és széncinegék, remélem nem lesz nikkeltúltengésük.

De jó az a porcukros hullott alma, lassan így pálinkává alakul.
Az én monitoromnak kicsi a képernyõje, vagy ennyire óriásiak a képek?

Szép napot kívánok!
Lord Akela ! köszönöm az ötletet, de sajna nem igazán vagyok
jártas az elektronika-ban,..de jó kis ketyere lehet,... úgy, hogy marad a "szeges lemez "

és bocsi hogy most reagálok de nem jártam erre mostanában..

Pár tegnapi kép:
Link
A vége felé, a hóvirág után EGY DARAB PÓK is van, több veszélyes kép nincs benne.