Bioszféra
Tegnap olvastam el egy nagyszerû könyvet két nagyszerû lényrõl. Az egyik Alex, az afrikai szürkepapagáj, a másik Dr. Irene Pepperberg, a tanítója.
Link
Egy baj volt a könyvvel, túl hamar vége lett... Már sokfelé olvastam a párosról és a kutatásokról, amelyet Alex segítségével végzett Pepperberg, nyelvészeti, kognitív és tanulási területeken. Sok olyan könyvet, cikket olvastam, ahol hivatkoznak ezen munkákra, mint alapvetésre. Egészen véletlenül vettem észre, hogy itthon is megjelent velük/róluk e könyv, remek a fordítás is (ritkán mondok ilyet) és talán sokak számára újdonságokat is mutat Alex képességeinek megismerése. Van a youtube-on pár videó is, amelyben meg lehet nézni a gyakorlatokat, amelyeket csináltak, számolás, anyag megnevezése, méret összehasonlítások, stb. CSupa olyasmi, amire a madarakat nem tartották képesnek Alex elõtt.
Alex értette a nulla fogalmát, tudott összeadni, szavakat lebetûzni, új szavakat alkotni a már ismertekbõl, stb. Hihetetlen kapukat nyitott meg Pepperberg munkája az állati elmék megismerése terén, s ha Alex nem hal meg 31 évesen (60 év a várható élettartama a faj egyedeinek), még sok dolog kiderült volna. Pepperberg most egy Griffin nevû afrikai szürkével dolgozik, aki Alex nyomdokaiban jár, de még fiatal - viszont Pepperberg tapasztaltabb. Szerintem fogunk még hallani róluk. Csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen nagyszerûek az állatok és mennyire nem igaz semmi olyasmi, hogy az ember a teremtés koronája / evolúció csúcsa, hanem sok más lény is érez, gondolkodik, következtet, nyelvi képességekkel bír. Számos ilyen kísérlet folyik, a legtöbb csimpánzokkal. Alex fölülmúlta õket.
Link
Egy baj volt a könyvvel, túl hamar vége lett... Már sokfelé olvastam a párosról és a kutatásokról, amelyet Alex segítségével végzett Pepperberg, nyelvészeti, kognitív és tanulási területeken. Sok olyan könyvet, cikket olvastam, ahol hivatkoznak ezen munkákra, mint alapvetésre. Egészen véletlenül vettem észre, hogy itthon is megjelent velük/róluk e könyv, remek a fordítás is (ritkán mondok ilyet) és talán sokak számára újdonságokat is mutat Alex képességeinek megismerése. Van a youtube-on pár videó is, amelyben meg lehet nézni a gyakorlatokat, amelyeket csináltak, számolás, anyag megnevezése, méret összehasonlítások, stb. CSupa olyasmi, amire a madarakat nem tartották képesnek Alex elõtt.
Alex értette a nulla fogalmát, tudott összeadni, szavakat lebetûzni, új szavakat alkotni a már ismertekbõl, stb. Hihetetlen kapukat nyitott meg Pepperberg munkája az állati elmék megismerése terén, s ha Alex nem hal meg 31 évesen (60 év a várható élettartama a faj egyedeinek), még sok dolog kiderült volna. Pepperberg most egy Griffin nevû afrikai szürkével dolgozik, aki Alex nyomdokaiban jár, de még fiatal - viszont Pepperberg tapasztaltabb. Szerintem fogunk még hallani róluk. Csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, akit érdekel, hogy milyen nagyszerûek az állatok és mennyire nem igaz semmi olyasmi, hogy az ember a teremtés koronája / evolúció csúcsa, hanem sok más lény is érez, gondolkodik, következtet, nyelvi képességekkel bír. Számos ilyen kísérlet folyik, a legtöbb csimpánzokkal. Alex fölülmúlta õket.
Mint e fórum gyakori látogatója (és csak igen ritkán hozzászólója)
javaslom, hogy a hitvitát ne itt folytassátok. Mivel hitrõl van szó, a meggyõzésre nincs esély.Érdekes, hogy az ateisták is képesek inkvizítori dühhel támadni, akár csak a másik oldal néhány évszázada.
javaslom, hogy a hitvitát ne itt folytassátok. Mivel hitrõl van szó, a meggyõzésre nincs esély.Érdekes, hogy az ateisták is képesek inkvizítori dühhel támadni, akár csak a másik oldal néhány évszázada.
Szerintem egyazon könyv két része. Ezt tanítja legalábbis a vallás. A keresztény hit nem pusztán az Újszövetség tanításaiból áll, már csak azért sem, mert Jézust az Ószövetséggel legitimálja. Azzal kezdõdik, hogy Jézus milyen leszármazási vonal fia (http://biblia.hit.hu/bible/21/MAT/1 ).
De ezen tényleg felesleges vitázni. :-)
A ma emberének viszont tényleg tanítani kell, hogy miként tud egységben élni a Természettel, a legtöbbet maga a Természet tanít önmagáról. Meg kell és meg lehet nyitni az utat a Természet felé, ahogy tesszük itt ezt sokan ebben a fórumban is a történeteinkkel, képeinkkel, tetteinkkel. Az átlagemberbõl, aki távol él a Természettõl, érzelmeket lehet kiváltani azzal, ha bemutatjuk neki, miként mûködik, milyen csodákat rejt minden áldott nap. Ha el tudjuk érni, hogy megkedvelje, akkor félig megnyertük a csatát. Amit szeretünk, azt nem romboljuk. Az út úgy néz ki, hogy megszeretteted a világot valakivel, majd elmondod neki, hogy mik az összefüggések benne, s megtanítod, hogy miként óvhatja meg az összefüggések egységét s ezzel magát a világot. Számos eszköz áll ehhez rendelkezésre, többek közt a Te land art stílusod is!
De ezen tényleg felesleges vitázni. :-)
A ma emberének viszont tényleg tanítani kell, hogy miként tud egységben élni a Természettel, a legtöbbet maga a Természet tanít önmagáról. Meg kell és meg lehet nyitni az utat a Természet felé, ahogy tesszük itt ezt sokan ebben a fórumban is a történeteinkkel, képeinkkel, tetteinkkel. Az átlagemberbõl, aki távol él a Természettõl, érzelmeket lehet kiváltani azzal, ha bemutatjuk neki, miként mûködik, milyen csodákat rejt minden áldott nap. Ha el tudjuk érni, hogy megkedvelje, akkor félig megnyertük a csatát. Amit szeretünk, azt nem romboljuk. Az út úgy néz ki, hogy megszeretteted a világot valakivel, majd elmondod neki, hogy mik az összefüggések benne, s megtanítod, hogy miként óvhatja meg az összefüggések egységét s ezzel magát a világot. Számos eszköz áll ehhez rendelkezésre, többek közt a Te land art stílusod is!
Amit tanítanak az "üdvözültek, megvilágosodottak", az a társadalmi dogmák felett van.
"- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester.
- És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg."
"Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk elõír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepõdött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerûen játszók, mintsem szabályok szerint."
Amit idéztél, az az Ószövetségbõl való. Miért nem idézel az Újból? Amúgy ki mondta, hogy a "szentírás" szövegét szó szerint kell értelmezni?
Részemrõl befejeztem.
"- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester.
- És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg."
"Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk elõír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepõdött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerûen játszók, mintsem szabályok szerint."
Amit idéztél, az az Ószövetségbõl való. Miért nem idézel az Újból? Amúgy ki mondta, hogy a "szentírás" szövegét szó szerint kell értelmezni?
Részemrõl befejeztem.
Pedig de. Ha józanul végiggondolod, hogy mibõl jött létre (az animizmusból: hatalom a Természet felett, a természeti erõk megszelidítése, varázslattal, ajándékkal, könyörgéssel, stb.), magad is rájössz. A modern (monoteista) vallások meg a magántulajdon védelmére alakultak, s ezek elõdei is errõl szóltak.
Hol van ma egy hívõnek KÖZVETLEN kapcsolata az õ istenével? Mindenhol kell egy közeg, ami arra hivatott, hogy átadja az istennek a hívõk által nyújtott dolgokat - legyen az egy virágcsokor, amit egy oltárra helyez a pap, szerzetes, vagy legyen az egy megszövegezett ima, amit elõírnak a hívõ számára. Abban a pillanatban, ha Te megtalálod a külön kapcsolatodat az isteneddel, nem lesz szükséged többé közvetítõkre - ha sokan tennének így, akkor még nagyobb "baj" lenne: a papok elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, egzisztenciájukat, jólétüket, stb. A hitet nem tanítani kell (a hittant nyugodtan lehetne hatalomelismeréstannak hívni), hiszen ha igaz, belülrõl fakad, legalábbis így kellene legyen.
Van persze sok ember, aki olyan személyiséggel bír, hogy egyszerûen szüksége van valamely iránymutatásra, vezetésre. Ezek az emberek az engedelmes hívek, akik nem gondolkodnak, csak teszik, amit elõírnak nekik. Vallástól függetlenül.
Aztán meg IGEN SOK olyan pap van, aki pl. nem hajlandó megkeresztelni egy gyereket, csak, mert a szülõknek nem volt templomi esküvõje. Van olyan pap is, aki egy 14 évesen meghalt gyerek temetésén arról szónokol, hogy az illetõ gyerek miért nem volt az egyháza tagja vajon. Van olyan pap is, akikrõl a hírekben mostanában sokat olvasni, aki a rábízott emberi életekkel visszaél, mocskos módon kihasználva azok gyengeségét. Van olyan pap is, aki rendes, aki tényleg szolgál.
De ha az ember hisz valami felsõbb lényben, akkor ahhoz nem pap kell, hanem hit. Ha persze a papban hisz, akkor pap kell, de a vallások nem a papokban való hitrõl szólnak (papíron), hanem valami istenségben való hitrõl.
A másik dolog, ami miatt engem irritál pl. a kereszténység, az a szent könyvük tartalma. Aki nem hiszi, járjon utána, de az Ószövetség teli van gyilkosságra felbujtással, amit az isten parancsolt.
Pl. Sámuel 1. 15:
"2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat."
Ha egy vallás ilyesmin alapul, miként lehetne JÓ??? A hívek 99%-a sosem olvasta ezeket, pedig benne vannak a bibliában. Aki meg olvasta, s mondjuk megkérdi a papját, hogy hogy is van ez, a pap max. annyit mond, hogy ez régen volt, ma már nem így van. De könyörgöm, más lett azóta az isten, akit imádni kell???? Na ezeken vagyok kiakadva.
Ahhoz, hogy valaki helyes életet éljen, nem kell vallás. Lehet jól bánni az emberekkel enélkül is, lehet etikus, erkölcsös, a közösség javát szolgáló módon cselekedni felsõbb irányítás nélkül is. De erre biztosan nem mindenki alkalmas.
Hol van ma egy hívõnek KÖZVETLEN kapcsolata az õ istenével? Mindenhol kell egy közeg, ami arra hivatott, hogy átadja az istennek a hívõk által nyújtott dolgokat - legyen az egy virágcsokor, amit egy oltárra helyez a pap, szerzetes, vagy legyen az egy megszövegezett ima, amit elõírnak a hívõ számára. Abban a pillanatban, ha Te megtalálod a külön kapcsolatodat az isteneddel, nem lesz szükséged többé közvetítõkre - ha sokan tennének így, akkor még nagyobb "baj" lenne: a papok elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, egzisztenciájukat, jólétüket, stb. A hitet nem tanítani kell (a hittant nyugodtan lehetne hatalomelismeréstannak hívni), hiszen ha igaz, belülrõl fakad, legalábbis így kellene legyen.
Van persze sok ember, aki olyan személyiséggel bír, hogy egyszerûen szüksége van valamely iránymutatásra, vezetésre. Ezek az emberek az engedelmes hívek, akik nem gondolkodnak, csak teszik, amit elõírnak nekik. Vallástól függetlenül.
Aztán meg IGEN SOK olyan pap van, aki pl. nem hajlandó megkeresztelni egy gyereket, csak, mert a szülõknek nem volt templomi esküvõje. Van olyan pap is, aki egy 14 évesen meghalt gyerek temetésén arról szónokol, hogy az illetõ gyerek miért nem volt az egyháza tagja vajon. Van olyan pap is, akikrõl a hírekben mostanában sokat olvasni, aki a rábízott emberi életekkel visszaél, mocskos módon kihasználva azok gyengeségét. Van olyan pap is, aki rendes, aki tényleg szolgál.
De ha az ember hisz valami felsõbb lényben, akkor ahhoz nem pap kell, hanem hit. Ha persze a papban hisz, akkor pap kell, de a vallások nem a papokban való hitrõl szólnak (papíron), hanem valami istenségben való hitrõl.
A másik dolog, ami miatt engem irritál pl. a kereszténység, az a szent könyvük tartalma. Aki nem hiszi, járjon utána, de az Ószövetség teli van gyilkosságra felbujtással, amit az isten parancsolt.
Pl. Sámuel 1. 15:
"2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat."
Ha egy vallás ilyesmin alapul, miként lehetne JÓ??? A hívek 99%-a sosem olvasta ezeket, pedig benne vannak a bibliában. Aki meg olvasta, s mondjuk megkérdi a papját, hogy hogy is van ez, a pap max. annyit mond, hogy ez régen volt, ma már nem így van. De könyörgöm, más lett azóta az isten, akit imádni kell???? Na ezeken vagyok kiakadva.
Ahhoz, hogy valaki helyes életet éljen, nem kell vallás. Lehet jól bánni az emberekkel enélkül is, lehet etikus, erkölcsös, a közösség javát szolgáló módon cselekedni felsõbb irányítás nélkül is. De erre biztosan nem mindenki alkalmas.
Tegnap jártam a mogyoróski "prérin".
Videó a Regéc-Mogyoróskai-kismedencérõl:Link
Fényképezõgéppel készült egy rozoga magaslesen, de mégha ez utóbbi miatt "magas" is a minõség, ne számítsatok igazán minõségi felvételre!
Késõbb küldök fényképeket is!
Videó a Regéc-Mogyoróskai-kismedencérõl:Link
Fényképezõgéppel készült egy rozoga magaslesen, de mégha ez utóbbi miatt "magas" is a minõség, ne számítsatok igazán minõségi felvételre!
Késõbb küldök fényképeket is!
Csodás fotó! Milyen nagyszerû is, hogy van még egy Hortobágyunk, ahol ezek a jószágok élhetik a maguk életét!
Én nem ismerem ezt az "arcát". És nem is foglalkoztat.
Mivel akikbõl kiindult, nem hinném, hogy hatalmat akartak volna a többi ember felett gyakorolni.
Mivel akikbõl kiindult, nem hinném, hogy hatalmat akartak volna a többi ember felett gyakorolni.
Persze, hogy nem a vallást magát, hanem az azt képviselõ embereket. Hiszen semmi gondolat nem tud kárt okozni, ha nem veszi valaki a kezébe, nem terjeszti és nem szül ezzel ellentéteket. A vallás csak egy eszköz, a lehetõ legõsibb eszköz a hatalom gyakorlására a legkorábbi primitív civilizációk óta. Csupán a puszta fizikai erõszak régibb nála - ez viszont már tengeri egysejtû korunk óta megvan.
Ez a szellemi környezetvédelem igen szép kifejezés, nagyon találó!
Vallás kérdésében a legnagyobb probléma az, hogy nagyrészt az önnön egyedül igaz, felsõbbrendû voltukat hirdetik a többivel szemben. Naná, hiszen csak így képesek a vezetõi hatalmukat megindokolni az adott vallás fejesei, olyan nincs, hogy "Te fizess nekem adót, mert én vagyok a vallási vezetõd, de azért tudd, hogy ugyanilyen egyenrangú vallási vezetõk sokasága van ám még a világon", ez csak akkor legitimálja a hatalmat, ha az adott hívõvel elhitetik, hogy az övé az egyetlen igaz hit, a többi kutyaütõ és nem is rendes vallás. Persze, vannak toleráns, mások iránt legalább szóban tiszteletet adó egyének, de ez az extrém kivétel.
Azon felül itt van az ellentét a vallásosak s az ateisták között, én ateistaként meg vagyok gyõzõdve róla, hogy az összes vallás marhaság, a tanításaik tévutak, de addig amíg egy vallás híve vagy képviselõje saját magánügyének tekinti a vallását, addig nem érdekel, hogy õ mit gondol. A baj akkor van, ha bizonyos vallási elveket kötelezõvé tesznek, ha pl. betiltják az evolúció oktatását, vagy egyes tudományos eredményeket megkérdõjeleznek, ahogy történik ez napjainkban számos országban, élükön az USA-val.
Ahhoz, hogy az általad vázolt elvek legalább elméletben érvényesülhessenek, ezeket az ellentéteket meg kellene szüntetni. Ám mivel az ember elméje úgy készült, hogy fogékony a misztikumra, ki jobban, ki kevéssé, nem nagyon lehetne "betiltani" a vallásokat.
A másik dolog a munkamegosztás kérdése. Ez egy iszonyú fontos dolog volt abban, hogy eljussunk idáig a szavannán lófráló félmajom õsöktõl. A specializálódás tette lehetõvé, hogy mindenki a képességei szerinti munkát végezve a legnagyobb hasznára váljék a közösségnek - ha ma körülnézel, nincs kõmûves, de Dunát lehet rekeszteni ügyvéddel meg brókerrel. Ha nincs szükség a munkájukra, elegen vanak ahhoz, hogy olyan élethelyzetet teremtsenek, hogy mégis legyen...
Aki rendesen dolgozik, tök mindegy, hogy mit, a saját hasznos voltát a munkája segítségével önmagának mindenképp bizonyítja. Ez sok esetben együtt jár azzal, hogy összehasonlítja a saját tevékenységét másokéval. Hiába mondod, hogy utcaseprõ ugyanúgy kell, mint szívsebész, ha bajban vagy, akkor a szívsebész fog segíteni - utcát seperni kb. bárki képes lenne. Mégis el kell azt is végezni, s talán van, aki örömet lel benne, de biztos sokan vágynának többre. Ezt az ellentétet is fel kell oldani valahogy - de hogyan???
A magántulajdon dolga megint olyasmi, ami elvileg átléphetõ, de az eddig erre tett törekvések nem voltak sikeresek. Mondjuk ne a kommunizmust nézzük, mert az nem errõl szólt, csak ezzel etette a népet, hanem valami önként vállalt közösséget, pl. egy klasszikus hippi kommunát. Ott is lesz, aki szóvivõ, hangadó szerepet kap, egyszerûen azárt, mert alkalmasabb rá a személyisége, tudása által. A többiek hallgatni fognak rá, õ megérzi, micsoda dolog a hatalom, s elkezdi eszközként használni a többieket. Ezt be is lehetne bizonyítani, adott esetben pl. a csapat nõtagjainak nagy része szül neki gyereket (így a legtöbb gyerek az övé). Azért a férfiak erre érzékenyek szoktak lenni, nem? És ez természetes, hiszen a genetikánk erre rendelt minket, hogy próbáljunk meg a számunkra elérhetõ legjobb partnerre utódot nemzeni - ha férfi az illetõ ember, akkor minél több partnerrel. Hogy lehet azt megakadályozni, hogy egy csinos fiatalemberrel ne kacérkodjanak a nõk, vagy egy mutatós nõ után ne forduljanak meg a pasik az utcán (mindannyian pajzán gondolatokkal a fejükben, nadrágjukban). Ahhoz, hogy a számunkra elérhetõ legjobb partnert megcsípjük, fel kell mutatni valamit. Nagyon kevés olyan nõt találnál, akit egy prímszámgenerátorral ágyba tudnál csalogatni, ám egy piros sportautó nagyságrendekkel több potenciális partnert hozna. A magántulajdon tehát szexuális fegyver, az volt mindig is. Még az állatok közt is sok van, aki ajándékokkal halmozza a kiszemelt partnert a csábítás során (pl. a csodáspók, hogy egy egészen "primitív" állatot mondjak). Ajándékozni olyat tudsz, ami a tiéd... Persze a tiéd lehet egy szép vers is, amit az illetõ hölgy ihlet, de lehet, hogy a hölgynek semmi érzéke az irodalomhoz...
Szóval lehetne sorolni még az akadályokat. Én nem tudok olyan idealista lenni, mint Te. Még elméleti síkon sem. Ezért is gondolom, hogy nincs sok jövõje az emberiségnek szelíd módszerekkel indítva.
Persze, ahogy manapság a liberális gazdaság, lesilányított oktatás, értéktelen média és a hazug politika végzi az agymosást, úgy ezt lehetne jó irányban is végezni, de ahogy vannak most is emberek, akikre nem hat, akkor is volnának, akik alkalmatlanok lennének a jó célokra.
Vallás kérdésében a legnagyobb probléma az, hogy nagyrészt az önnön egyedül igaz, felsõbbrendû voltukat hirdetik a többivel szemben. Naná, hiszen csak így képesek a vezetõi hatalmukat megindokolni az adott vallás fejesei, olyan nincs, hogy "Te fizess nekem adót, mert én vagyok a vallási vezetõd, de azért tudd, hogy ugyanilyen egyenrangú vallási vezetõk sokasága van ám még a világon", ez csak akkor legitimálja a hatalmat, ha az adott hívõvel elhitetik, hogy az övé az egyetlen igaz hit, a többi kutyaütõ és nem is rendes vallás. Persze, vannak toleráns, mások iránt legalább szóban tiszteletet adó egyének, de ez az extrém kivétel.
Azon felül itt van az ellentét a vallásosak s az ateisták között, én ateistaként meg vagyok gyõzõdve róla, hogy az összes vallás marhaság, a tanításaik tévutak, de addig amíg egy vallás híve vagy képviselõje saját magánügyének tekinti a vallását, addig nem érdekel, hogy õ mit gondol. A baj akkor van, ha bizonyos vallási elveket kötelezõvé tesznek, ha pl. betiltják az evolúció oktatását, vagy egyes tudományos eredményeket megkérdõjeleznek, ahogy történik ez napjainkban számos országban, élükön az USA-val.
Ahhoz, hogy az általad vázolt elvek legalább elméletben érvényesülhessenek, ezeket az ellentéteket meg kellene szüntetni. Ám mivel az ember elméje úgy készült, hogy fogékony a misztikumra, ki jobban, ki kevéssé, nem nagyon lehetne "betiltani" a vallásokat.
A másik dolog a munkamegosztás kérdése. Ez egy iszonyú fontos dolog volt abban, hogy eljussunk idáig a szavannán lófráló félmajom õsöktõl. A specializálódás tette lehetõvé, hogy mindenki a képességei szerinti munkát végezve a legnagyobb hasznára váljék a közösségnek - ha ma körülnézel, nincs kõmûves, de Dunát lehet rekeszteni ügyvéddel meg brókerrel. Ha nincs szükség a munkájukra, elegen vanak ahhoz, hogy olyan élethelyzetet teremtsenek, hogy mégis legyen...
Aki rendesen dolgozik, tök mindegy, hogy mit, a saját hasznos voltát a munkája segítségével önmagának mindenképp bizonyítja. Ez sok esetben együtt jár azzal, hogy összehasonlítja a saját tevékenységét másokéval. Hiába mondod, hogy utcaseprõ ugyanúgy kell, mint szívsebész, ha bajban vagy, akkor a szívsebész fog segíteni - utcát seperni kb. bárki képes lenne. Mégis el kell azt is végezni, s talán van, aki örömet lel benne, de biztos sokan vágynának többre. Ezt az ellentétet is fel kell oldani valahogy - de hogyan???
A magántulajdon dolga megint olyasmi, ami elvileg átléphetõ, de az eddig erre tett törekvések nem voltak sikeresek. Mondjuk ne a kommunizmust nézzük, mert az nem errõl szólt, csak ezzel etette a népet, hanem valami önként vállalt közösséget, pl. egy klasszikus hippi kommunát. Ott is lesz, aki szóvivõ, hangadó szerepet kap, egyszerûen azárt, mert alkalmasabb rá a személyisége, tudása által. A többiek hallgatni fognak rá, õ megérzi, micsoda dolog a hatalom, s elkezdi eszközként használni a többieket. Ezt be is lehetne bizonyítani, adott esetben pl. a csapat nõtagjainak nagy része szül neki gyereket (így a legtöbb gyerek az övé). Azért a férfiak erre érzékenyek szoktak lenni, nem? És ez természetes, hiszen a genetikánk erre rendelt minket, hogy próbáljunk meg a számunkra elérhetõ legjobb partnerre utódot nemzeni - ha férfi az illetõ ember, akkor minél több partnerrel. Hogy lehet azt megakadályozni, hogy egy csinos fiatalemberrel ne kacérkodjanak a nõk, vagy egy mutatós nõ után ne forduljanak meg a pasik az utcán (mindannyian pajzán gondolatokkal a fejükben, nadrágjukban). Ahhoz, hogy a számunkra elérhetõ legjobb partnert megcsípjük, fel kell mutatni valamit. Nagyon kevés olyan nõt találnál, akit egy prímszámgenerátorral ágyba tudnál csalogatni, ám egy piros sportautó nagyságrendekkel több potenciális partnert hozna. A magántulajdon tehát szexuális fegyver, az volt mindig is. Még az állatok közt is sok van, aki ajándékokkal halmozza a kiszemelt partnert a csábítás során (pl. a csodáspók, hogy egy egészen "primitív" állatot mondjak). Ajándékozni olyat tudsz, ami a tiéd... Persze a tiéd lehet egy szép vers is, amit az illetõ hölgy ihlet, de lehet, hogy a hölgynek semmi érzéke az irodalomhoz...
Szóval lehetne sorolni még az akadályokat. Én nem tudok olyan idealista lenni, mint Te. Még elméleti síkon sem. Ezért is gondolom, hogy nincs sok jövõje az emberiségnek szelíd módszerekkel indítva.
Persze, ahogy manapság a liberális gazdaság, lesilányított oktatás, értéktelen média és a hazug politika végzi az agymosást, úgy ezt lehetne jó irányban is végezni, de ahogy vannak most is emberek, akikre nem hat, akkor is volnának, akik alkalmatlanok lennének a jó célokra.
Volt szerencsém elmerülni...kevés híján fulladásig. Idõben levegõre bukkantam.
Egyéni, örök életre megjegyzett tapasztalatom ez. Bocsánat, ha valakit megbántottam volna.
Egyéni, örök életre megjegyzett tapasztalatom ez. Bocsánat, ha valakit megbántottam volna.
Az emberi bölcsesség.
Ez persze, csak az én véleményem.
Elég egy picit elmerülni tanulmányozásukban, máris rájöhet az ember erre. Ha nyitott a jóra.
Ez persze, csak az én véleményem.
Elég egy picit elmerülni tanulmányozásukban, máris rájöhet az ember erre. Ha nyitott a jóra.
Gyönyörûséges kéket adott az ég fotóidhoz, s bármily szomorú is a valóság, - kövezzenek meg érte - mégis azt mondom: szép. 
A vallásokat is ember teremtette "valamelyik arcára"... 
Noli: Köszönöm!
Noli: Köszönöm!
Lehetséges, ám hiba lenne emiatt a vallásokat okolni, inkább az emberiség két arcát.
Az ember "gonoszabbik arca" képes mindenbõl (nézetekbõl, gondolatokból, de ugyanúgy tárgyakból, élõlényekbõl, találmányokból a tudományt felhasználva) fegyvert, pusztításra alkalmas eszközt "teremteni"; ártatlannak látszó, induló dolgokból a legpusztítóbb dolgokat csinálni.
Ez van. És amíg lesz ember, lesz jó és rossz oldala, "arca" is. És addig ez így lesz..
Az ember "gonoszabbik arca" képes mindenbõl (nézetekbõl, gondolatokból, de ugyanúgy tárgyakból, élõlényekbõl, találmányokból a tudományt felhasználva) fegyvert, pusztításra alkalmas eszközt "teremteni"; ártatlannak látszó, induló dolgokból a legpusztítóbb dolgokat csinálni.
Ez van. És amíg lesz ember, lesz jó és rossz oldala, "arca" is. És addig ez így lesz..
Gyönyörû, hangulatos képek!!!
A sárgaság egy seprûzanót, úgy hiszem.
A sárgaság egy seprûzanót, úgy hiszem.
Noli sajnos ma még így igaz, mivel vallás egyfajta "nevelés" és a "szó veszélyes fegyver"
Hatalmi érdekekbõl bármikor, bárhol felszíthatók a vallási ellentétek HA elegendõ létszámú primitív, józan gondolkodásra képtelen, ezért könnyen felingerelhetõ embertömeg áll rendelkezésre az ellenfélnek kikiáltott fél "leküzdésére" még azonos vallásúak között is [esõ]
Én talán naiv módon, DE hiszek abban hogy lassacskán felülkerekedik az emberiségben a józan ész, de ehhez "már ma kell tenni a holnapért"
Mondhatnám, nagyon szükséges a "szellemi környezetvédelem" IS
Hatalmi érdekekbõl bármikor, bárhol felszíthatók a vallási ellentétek HA elegendõ létszámú primitív, józan gondolkodásra képtelen, ezért könnyen felingerelhetõ embertömeg áll rendelkezésre az ellenfélnek kikiáltott fél "leküzdésére" még azonos vallásúak között is [esõ]
Én talán naiv módon, DE hiszek abban hogy lassacskán felülkerekedik az emberiségben a józan ész, de ehhez "már ma kell tenni a holnapért"
Mondhatnám, nagyon szükséges a "szellemi környezetvédelem" IS
Lordom, amíg egyetlen vallás egyetlen képviselõje is létezik, lesz vallási alapú ellentét.
Sajnos még nem sikerült meghatározni a pókicát, gyönyörû volt, talán valamelyik Agelenidae, de még ez se tuti. Nem látom a szemeit rendesen, olyan szõrös volt az arca.. :-(
Noli szerintem ez így túl sommás ellenvetés.
Gandhi vallási ellentétek összebékíthetetlensége miatt vallott kudarcot még negyven napos éhségsztrájkja után is, késõbb emiatt ölték is meg. Alapvetõen nem erõszakot hirdetõ vallások mesterségesen felszított ellentétei miatt tört ki, mely vezetõik "közvélemény/formálásával/deformálásával" megtévesztett "megvezetett" emberek között tört ki milliónyi ártatlan ember halálát okozva, rablást gyilkolást hozva. Ez a vallási vezetõk lelkén szárad, az emberek annyiban hibásak hogy hittek a tüzes szavaknak és nem küldték el a fenébe "hamis prófétáikat". Ha kicsit is mûveltebbek, felülkerekedik bennük a józan ész és említett példád nem történik meg.
Bevallom, magányosan élve primitív emberek rablótámadására én is felkészültem, ha alszom a favágó fejsze mellettem és kezem ügyében a pisztoly. Életem és hozzátartozóim védelmében hidegvérrel ölök is ha kell.
DE ha nincsenek primitív félrenevelt eltorzult emberek, nem szükséges hirdetni hogy "a béke a fegyverek csövében lakik".
Gandhi vallási ellentétek összebékíthetetlensége miatt vallott kudarcot még negyven napos éhségsztrájkja után is, késõbb emiatt ölték is meg. Alapvetõen nem erõszakot hirdetõ vallások mesterségesen felszított ellentétei miatt tört ki, mely vezetõik "közvélemény/formálásával/deformálásával" megtévesztett "megvezetett" emberek között tört ki milliónyi ártatlan ember halálát okozva, rablást gyilkolást hozva. Ez a vallási vezetõk lelkén szárad, az emberek annyiban hibásak hogy hittek a tüzes szavaknak és nem küldték el a fenébe "hamis prófétáikat". Ha kicsit is mûveltebbek, felülkerekedik bennük a józan ész és említett példád nem történik meg.
Bevallom, magányosan élve primitív emberek rablótámadására én is felkészültem, ha alszom a favágó fejsze mellettem és kezem ügyében a pisztoly. Életem és hozzátartozóim védelmében hidegvérrel ölök is ha kell.
DE ha nincsenek primitív félrenevelt eltorzult emberek, nem szükséges hirdetni hogy "a béke a fegyverek csövében lakik".
Még egy utsó gyakorlati példa ezúttal állatoknál megfigyelt "önnevelésrõl" és "békés együttmûködésükrõl". Félvad Tomi kutyám mindent és mindenkit megugat, minden mozgó után veti magát legyen az autó, kerékpár, kóbor kutya vagy macska. A kertbe tévedt macskákat vad rohammal rögtön kikergeti. Emiatt Cira cica fél tõle, szokásos csavargásából hazatérve nem jön be hanem leül a kerítés elõtt és ott nyávog akár szakadó esõben is amíg ki nem megyek érte és behozom ölben. Sose avatkoztam be a kutyát elkergetve, a cica behozatala elõtt vártam kicsit, figyelve mi fog történni.
Lehet nem elhinni, egy idõ után a kutya "magától rájött" hogy a "falkához tartozó" macska miatta nem mer bejönni. Vélhetõen azt is "tudja magáról" ha a macska berohan, ösztönszerûen kergetni kezdi és a macska megriadva tõle nem a házba szalad, hanem kirohan a kertbõl. "Kitalálták" hogy a kutya ilyenkor önként visszahúzódik kennelébe, a cica felméri a helyzetet, majd elszánja magát és beballag, de nem rohan. Nem kényszerítettem, a macsek se körmölte meg, Tomi kutya szemlátomást "önként vállalt fegyelemmel" messze félrehúzódik hogy ne idegesítse a macskát, a cica pedig lassan ballagva jön be hogy ne váltsa ki a kutya üldözési ösztönét. A cica kimenetelénél ugyanez történik.
Költõi kérdés: ha két különbözõ fajú "oktalan állat" képes ilyen fokú "együttmûködésre" és önfegyelemre, a "tudatos" emberek miért nem?
Noli ez nem "antropomorfizáló" Aesopus-i mese. Én bizony azt tapasztalom, a madarak sem bántják egymást ha nagy területen szétszórt magokat csipegethet fel kiki a maga "érdekszférájában". Sokat kell még tanulnunk a Természettõl is.
Bocs tényleg befejeztem, eltûnök, dolgom is van elég, jó napot jó kedvet Mindenkinek
Lehet nem elhinni, egy idõ után a kutya "magától rájött" hogy a "falkához tartozó" macska miatta nem mer bejönni. Vélhetõen azt is "tudja magáról" ha a macska berohan, ösztönszerûen kergetni kezdi és a macska megriadva tõle nem a házba szalad, hanem kirohan a kertbõl. "Kitalálták" hogy a kutya ilyenkor önként visszahúzódik kennelébe, a cica felméri a helyzetet, majd elszánja magát és beballag, de nem rohan. Nem kényszerítettem, a macsek se körmölte meg, Tomi kutya szemlátomást "önként vállalt fegyelemmel" messze félrehúzódik hogy ne idegesítse a macskát, a cica pedig lassan ballagva jön be hogy ne váltsa ki a kutya üldözési ösztönét. A cica kimenetelénél ugyanez történik.
Költõi kérdés: ha két különbözõ fajú "oktalan állat" képes ilyen fokú "együttmûködésre" és önfegyelemre, a "tudatos" emberek miért nem?
Noli ez nem "antropomorfizáló" Aesopus-i mese. Én bizony azt tapasztalom, a madarak sem bántják egymást ha nagy területen szétszórt magokat csipegethet fel kiki a maga "érdekszférájában". Sokat kell még tanulnunk a Természettõl is.
Bocs tényleg befejeztem, eltûnök, dolgom is van elég, jó napot jó kedvet Mindenkinek
Bocs, az angolok ellen gyõzhetett Gandhi, ám a saját népén belül nem tudott békét hozni õ sem. Rövid idõre bárki képes levetni az indulatait, érzelmeit, de nem örökre. Akárhogy neveled...
A madarak igenis elkergetik egymást az etetõrõl, hiába borítasz oda egy tonna magot nekik. Amit gondolsz, az az ezópuszi mesék világán alpuló, az állatokat antropomorfizáló elképzelés.
Eddig egyetlen társadalmi formában nem sikerült megvalósítani azt, hogy teljesen normális (értsd: nem elmebeteg) emberek ne legyenek erõszakosak ezért vagy azért. Másrészt ki dönti el, hogy honnan kezdõdik a még elfogadott versengés és honnan az abnormális, erõszakos, tiltott, stb.? Ez olyan, mint a szex, van akinek egy mélyen kivágott dekoltázs is pornográf, míg mások számára az átlagtól erõsen eltérõ gyakorlat is hétköznapi és közömbös.
Másrészt mivel kapcsolatban agresszív valaki, és mivel nem? Én egy állatot nem tudnék bántani, de szerintem ha a szükség úgy hozza, embert szívbaj nélkül agyoncsapnék. Szerintem Te is és a fiaid is, ha mondjuk a családjukat kéne megvédeni. Meg bárki más. Szerintem kár áltatni magunkat azzal, hogy ez megváltoztatható.
A madarak igenis elkergetik egymást az etetõrõl, hiába borítasz oda egy tonna magot nekik. Amit gondolsz, az az ezópuszi mesék világán alpuló, az állatokat antropomorfizáló elképzelés.
Eddig egyetlen társadalmi formában nem sikerült megvalósítani azt, hogy teljesen normális (értsd: nem elmebeteg) emberek ne legyenek erõszakosak ezért vagy azért. Másrészt ki dönti el, hogy honnan kezdõdik a még elfogadott versengés és honnan az abnormális, erõszakos, tiltott, stb.? Ez olyan, mint a szex, van akinek egy mélyen kivágott dekoltázs is pornográf, míg mások számára az átlagtól erõsen eltérõ gyakorlat is hétköznapi és közömbös.
Másrészt mivel kapcsolatban agresszív valaki, és mivel nem? Én egy állatot nem tudnék bántani, de szerintem ha a szükség úgy hozza, embert szívbaj nélkül agyoncsapnék. Szerintem Te is és a fiaid is, ha mondjuk a családjukat kéne megvédeni. Meg bárki más. Szerintem kár áltatni magunkat azzal, hogy ez megváltoztatható.
Nagyon szép képek! Az a nagyobb termetû pókica miféle szerzet volt?
_______
A minap nézegettem egy fenyõt, tele volt katica lárvával. hogy milyen nem tudom pontosan. Voltak rajta narancs színû tüsik, de a legvégén nem. Csak kétoldalt vagy 4-5 és középen olyan 3.
_____________
Virágba borult az ubink: Link
_______
A minap nézegettem egy fenyõt, tele volt katica lárvával. hogy milyen nem tudom pontosan. Voltak rajta narancs színû tüsik, de a legvégén nem. Csak kétoldalt vagy 4-5 és középen olyan 3.
_____________
Virágba borult az ubink: Link
Szerintem nem ellentétes, fiaimon, unokáimon látom, az emberek jóindulatúnak születnek, ez alól csak az eleve születési rendellenességgel/idegrendszeri sérülésekkel világrajövõ gyerek kivétel.
Az utat mi, a szülõk és nevelõk választjuk meg a mindenkori társadalmi körülményekhez igazítva a gyerek nevelését, ám ha a társadalom torz, szélhámosságra és agresszióra épül, a gyerek is az lesz. Rosszabb esetben a gyereket magára hagyva környezete neveli helyettünk, ahonnan aztán a "domináns egyedek" legsikeresebb magatartásmintáját fogja felvenni.
A szülõk nevelési lehetõségeit társadalmi helyzetük határozza meg, a társadalom pedig évezredek óta az erõszakra épül, az erõsebb "szerez" amíg hagyják. Tágabb analógiával, kutyám nem fogja a macskámat elüldözni ha rendesen megkapja napi ételét és nem támad fel benne az irigység, melyet követ az üldözési ösztön elkergetve a macskát táljától felfalva az õ adagját is. Ha mindenkinek jut elegendõ mag, a madarak sem kergetik el egymást az etetõbõl, jóllakott oroszlán közelében bátran legelészhet a zebra. CSAK az ember nevû ragadozó képes maga alá kaparni mindent okkal-ok nélkül, ez viszont kifejezetten a gyerekkori nevelés kérdése. Nem ütközik az "élet elvével" ha gondos kertész módjára "káros hajlamait" lenyesegetve "ágait helyes irányba terelve", hasonló módon az emberbe nevelik agresszív ösztönei fegyelmezését, versenyszellemét pedig olyan irányba terelik ahol "veszélytelenül kiélheti", attól még NEM fog zombivá válni. Hangsúlyozom, az emberek alapvetõen jóindulatúnak születnek. Senki sem születik gyilkosnak, szélhámosnak, szüleik és környezetük neveli õket azzá amivé lesznek. Nagyon nagy felelõsség gyereket vállalni, csak akkor lehetséges ha lelki és testi fejlõdését biztosítani tudjuk és bizonyosak vagyunk abban hogy felnõtt korban sem kényszerül "ragadozásra", versenyszellemét pedig késztetései szerint választott értékes területeken is kiélheti.
A "dzsungelharcot" fel kellene végre váltani gondos, akár számítógéppel modellezett "folyamatirányításra" a társadalom vezetõi lényegében gondos szülõk/nevelõk módján kellene viselkedniük, de ez így kényelmesebb nekik. Az emberek egymással marakodva "sakkban tartják egymást", azalatt a vezetõk szabadon tesznek amit akarnak nem törõdve a holnappal. Felõlük mindenki szabadon tehet amit akar, csak ne lépjen túl elviselhetõ határokat. Mi más ez ha nem a "gyeplõ eldobása"?
Sorsukra hagyták az embereket, velük az emberiséget
Ja ha baj lesz? Na és? A gyenge elhullik, az erõsek megmaradnak, nem kell népirtás, elintézik egymás között, legalább kevesebb éhes száj marad (a vezetõk majd biztos fedezékbõl nézik). Ilyen alapon a mozgás és beszédképtelenné betegedett de még ragyogó elmével gondolkodó Hawking is "elhullhat".
NEM vegyszer kell és zombik hada, hanem élhetõ élet ez pedig a társadalmat irányítók feladata hogy az agresszivitás "kinevelhetõ" legyen, jóllakottan heverészõ békés oroszlán módjára elcsituljon. A versenyszellemben jóra törekvés kell és szükséges az agresszivitás szükségtelen és káros az egyénre is rajta keresztül az emberiségre is.
Megint Gandhi példájával jövök: NEM zombivá tette, jó szóval és példamutatással vegyszer nélkül vette rá az emberek sokaságát a békés ellenállásra mely végül az angol gyarmatbirodalom harc nélküli bukásához vezetett.
Az utat mi, a szülõk és nevelõk választjuk meg a mindenkori társadalmi körülményekhez igazítva a gyerek nevelését, ám ha a társadalom torz, szélhámosságra és agresszióra épül, a gyerek is az lesz. Rosszabb esetben a gyereket magára hagyva környezete neveli helyettünk, ahonnan aztán a "domináns egyedek" legsikeresebb magatartásmintáját fogja felvenni.
A szülõk nevelési lehetõségeit társadalmi helyzetük határozza meg, a társadalom pedig évezredek óta az erõszakra épül, az erõsebb "szerez" amíg hagyják. Tágabb analógiával, kutyám nem fogja a macskámat elüldözni ha rendesen megkapja napi ételét és nem támad fel benne az irigység, melyet követ az üldözési ösztön elkergetve a macskát táljától felfalva az õ adagját is. Ha mindenkinek jut elegendõ mag, a madarak sem kergetik el egymást az etetõbõl, jóllakott oroszlán közelében bátran legelészhet a zebra. CSAK az ember nevû ragadozó képes maga alá kaparni mindent okkal-ok nélkül, ez viszont kifejezetten a gyerekkori nevelés kérdése. Nem ütközik az "élet elvével" ha gondos kertész módjára "káros hajlamait" lenyesegetve "ágait helyes irányba terelve", hasonló módon az emberbe nevelik agresszív ösztönei fegyelmezését, versenyszellemét pedig olyan irányba terelik ahol "veszélytelenül kiélheti", attól még NEM fog zombivá válni. Hangsúlyozom, az emberek alapvetõen jóindulatúnak születnek. Senki sem születik gyilkosnak, szélhámosnak, szüleik és környezetük neveli õket azzá amivé lesznek. Nagyon nagy felelõsség gyereket vállalni, csak akkor lehetséges ha lelki és testi fejlõdését biztosítani tudjuk és bizonyosak vagyunk abban hogy felnõtt korban sem kényszerül "ragadozásra", versenyszellemét pedig késztetései szerint választott értékes területeken is kiélheti.
A "dzsungelharcot" fel kellene végre váltani gondos, akár számítógéppel modellezett "folyamatirányításra" a társadalom vezetõi lényegében gondos szülõk/nevelõk módján kellene viselkedniük, de ez így kényelmesebb nekik. Az emberek egymással marakodva "sakkban tartják egymást", azalatt a vezetõk szabadon tesznek amit akarnak nem törõdve a holnappal. Felõlük mindenki szabadon tehet amit akar, csak ne lépjen túl elviselhetõ határokat. Mi más ez ha nem a "gyeplõ eldobása"?
Sorsukra hagyták az embereket, velük az emberiséget
Ja ha baj lesz? Na és? A gyenge elhullik, az erõsek megmaradnak, nem kell népirtás, elintézik egymás között, legalább kevesebb éhes száj marad (a vezetõk majd biztos fedezékbõl nézik). Ilyen alapon a mozgás és beszédképtelenné betegedett de még ragyogó elmével gondolkodó Hawking is "elhullhat".
NEM vegyszer kell és zombik hada, hanem élhetõ élet ez pedig a társadalmat irányítók feladata hogy az agresszivitás "kinevelhetõ" legyen, jóllakottan heverészõ békés oroszlán módjára elcsituljon. A versenyszellemben jóra törekvés kell és szükséges az agresszivitás szükségtelen és káros az egyénre is rajta keresztül az emberiségre is.
Megint Gandhi példájával jövök: NEM zombivá tette, jó szóval és példamutatással vegyszer nélkül vette rá az emberek sokaságát a békés ellenállásra mely végül az angol gyarmatbirodalom harc nélküli bukásához vezetett.
Lordom, teljesen igazad van. Valaki egyszer azt találta mondani, hogy a fegyelem a szabadság legmagasabb foka. Ha fegyelmezett vagy, nem vagy rabja az ellenõrizetlen belsõ késztetéseidnek. Képes vagy dönteni, felvállalni a döntéseidet és azok következményeit. Ez meg már nagy haladás, és nagyon kilóg a manapság "trendi" felfogásból.
Noli kis OFF viccelõdés - a pácolt hering ecetes/sós levébe viszont tesznek cukrot és sokkal ízletesebb mint a sós hering 
Jó és használható hasonlat a sós hering, melyben kissé morbid helyettesítéssel a gyerek a "nyers hal" és "feldolgozói" igyekezetén múlik hogy kevesebb munkát igénylõ bíbelõdéssel szimplán besózva majd magára hagyva napon szárított hering lesz VAGY
több odafigyeléssel és (persze munkával) értékesebb és finomabb étel lesz
Jó és használható hasonlat a sós hering, melyben kissé morbid helyettesítéssel a gyerek a "nyers hal" és "feldolgozói" igyekezetén múlik hogy kevesebb munkát igénylõ bíbelõdéssel szimplán besózva majd magára hagyva napon szárított hering lesz VAGY
több odafigyeléssel és (persze munkával) értékesebb és finomabb étel lesz
Ellentétes az élet alapelvével. Nem fog menni. Csak mondjuk vegyi úton zombisítva az embert, vagy ilyesmi módszerrel (Ahogy egyes helyeken pl. van lehetõség a nemi erõszakot elkövetõk vegyi úton való kasztrálására, ilyesmire gondolok. Ezt meg fogjuk oldani, az biztos.)
Noli igazad van, a versenyszellem mindig élni fog az emberekben hiszen alapvetõen ez vitte/viszi elõre az emberiséget, egyfajta evolúciós folyamatként, kár lenne "semlegesíteni"
DE sztem a szülõk-nevelõk és a tágabb környezet feladata hogy "tipegõ" kortól kezdve kevésbé veszélyes irányokba, a sport, mûvészet, tudomány felé tereljék a versengési hajlamot a "mindennapok dzsungelharcában ragadozóvá válás" helyett
Ha sikerül szemléletesebb "életmodell" szimulációt csinálnom, animált lefutását még közreadom
DE sztem a szülõk-nevelõk és a tágabb környezet feladata hogy "tipegõ" kortól kezdve kevésbé veszélyes irányokba, a sport, mûvészet, tudomány felé tereljék a versengési hajlamot a "mindennapok dzsungelharcában ragadozóvá válás" helyett
Ha sikerül szemléletesebb "életmodell" szimulációt csinálnom, animált lefutását még közreadom
Bocs, de én abszolút nem emberben gondolkodtam, amikor a polisz szót használtam, hanem valamely élõlénypopuláció elszigetelt telepére.
Viszont a gondolataid kapcsán teljesen biztos vagyok benne, hogy se neveléssel, se mással nem lehet kiverni az emberbõl a folyamatos vetélkedést, a másik feletti uralkodni vágyást. Ez olyan, mintha cukorral akarnál sós heringet készíteni.
Viszont a gondolataid kapcsán teljesen biztos vagyok benne, hogy se neveléssel, se mással nem lehet kiverni az emberbõl a folyamatos vetélkedést, a másik feletti uralkodni vágyást. Ez olyan, mintha cukorral akarnál sós heringet készíteni.
Kenya az EGO pusztán önfegyelem kérdése. Az önfegyelem a gyerekkori nevelés eredménye. Amíg létezett kötelezõ sorkatonaság, a túl önérzetes "nagypofájú" srácokat fegyelmezett legényekké nevelte, nemegyszer közülük kerültek ki a legjobbak. A "nevelhetetlen" pár kivétel lappangó vagy nyíltan idegbeteg orvosi eset volt. A családi nevelés hol van már... manapság "szekérrel szakadék felé a vágtató lovak közé dobott gyeplõre" emlékezet. Félreértés ne essék NEM katonai drill kell "önfeláldozó közhangyák" nevelése - egyszerûen megértetni, "belenevelni" már a beszédértelmezésre képes kicsi korban hogy nem az egyén a világ közepe. Az önfegyelem magával hozza az önfenntartás mértékéig szükséges "tömegbe illeszkedés" képességét is. Az egyéniség nem fog elveszni amennyiben hasznos irányba terelik a gyerek szülei, sport-mûvészet tudomány területein felszabadítva a versengési hajlamot. Csakhogy a mai szülõknek erre nincs idejük vagy - tisztelet a kivételnek - képességük. A gyerekeknek "nagyon éles szemük van" mindent észrevesznek és a környezetükbõl ellesett "sikeres magatartásmintát" utánozzák, legyen az csendes becsületes tevékeny élet, netán az "élelmes" névvel finomított ügyeskedõ mások jóindulatát kihasználó szélhámos kupeckedés avagy agresszív törtetõ hangoskodó erõszak. Amelyik magatartásminta leginkább beválik, azt fogja felvenni, megtanulni és gyakorolni a felnõtté váló gyerek. A "legkeményebb" kigyúrt maffiózók is átlagos kiskölkek voltak, környezetük nevelte erõszakossá, mely börtönbe kerülve csak fokozódik. Persze mivel "érdekes és borzongató" ezért "jól eladható" az erõszak, a média gátlástalanul rájátszik erre, szinte félistenekké emelve a törtetõ mindenen átgázoló könyörtelen de lelkileg torz emberszabású lényeket. Aki már került utcai vagy kocsmai verekedésbe, tudhatja, fizikailag lehetetlen utánozni a hivatásos kaszkadõrök gondosan megtervezett százszor elpróbált jeleneteit. Összegezve: a gyerekek utánozzák amit látnak, de az utánzás felnõtt korban sem szûnik meg, mert szükséges, aszerint milyen környezetben keresi megélhetését. Két szélsõ pontja: lehet szerzetes és lehet maffiózó. Persze a szerény életmód rengeteg lemondással jár "nehéz út". Sokkal könnyebb egy agresszív csoporthoz csapódni, mert a "falka" védettséget ad és konchoz is juttatja. De egy mondás szerint "könnyebb út könnyen a halálba vezet". Ha nem kellene már az óvodában megverekedni mindenért, kevesebb sérült lelkû ember terjesztené agresszív vagy szélhámoskodó magatartásmintáját.
Alapjaiban elhibázott a mai nevelés és tisztelet a kivételnek, rosszak a család-társadalom-média felkínált magatartásmintái. Ennek hibái most még irányíthatónak látszanak, késõbb törvényszerûen el fog fajulni a totális erõszak irányába. Az emberi társadalom hasonlít az emberi szervezethez. Mindig lappanganak benne vírusok/baktériumok melyek karbantartott egészséges szervezetben nem tudnak elszaporodni, elhanyagolva õket elszaporodnak, megbetegítik végül elpusztítják az embert. Ez érvényes a mindenkori társadalmakra is, melyek kifejezetten egy nagy léptékû élõ organizmusnak tekinthetõk, bennük az emberek a szervezetet mûködtetõ sejtek. Ha egy sejt "ego-ja megnõ" erõszakosan burjánozni kezd, hasonlítani kezd az egészséges sejteket elnyomó rákos sejtekhez, melyek szaporodását idejekorán meg kell fékezni, különben a sebész kése sem segít, elpusztul a társadalom. Ez van, lám az én gondolataim is burjánzanak elnyomva a Ti értékes gondolataitokat. Bocsánat a hosszért, "leszállok" a témáról, eldugultam
Alapjaiban elhibázott a mai nevelés és tisztelet a kivételnek, rosszak a család-társadalom-média felkínált magatartásmintái. Ennek hibái most még irányíthatónak látszanak, késõbb törvényszerûen el fog fajulni a totális erõszak irányába. Az emberi társadalom hasonlít az emberi szervezethez. Mindig lappanganak benne vírusok/baktériumok melyek karbantartott egészséges szervezetben nem tudnak elszaporodni, elhanyagolva õket elszaporodnak, megbetegítik végül elpusztítják az embert. Ez érvényes a mindenkori társadalmakra is, melyek kifejezetten egy nagy léptékû élõ organizmusnak tekinthetõk, bennük az emberek a szervezetet mûködtetõ sejtek. Ha egy sejt "ego-ja megnõ" erõszakosan burjánozni kezd, hasonlítani kezd az egészséges sejteket elnyomó rákos sejtekhez, melyek szaporodását idejekorán meg kell fékezni, különben a sebész kése sem segít, elpusztul a társadalom. Ez van, lám az én gondolataim is burjánzanak elnyomva a Ti értékes gondolataitokat. Bocsánat a hosszért, "leszállok" a témáról, eldugultam
Már megint az ego... 
"Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé."
Vavyan Fable
"Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé."
Vavyan Fable
Noli amennyiben a kis poliszok közös megegyezéssel mindenki számára ésszerû korlátok között tartják életvitelüket, fenntartható az egyensúly és mindenki "túlél" van fejlõdés, nincs túlszaporodás. Nem akarom a helyet foglalni életszimulációs modellek képeivel (egy teljes képernyõ se elég olykor) de ha csak információt cserélnek a kis csoportok egymás fejlõdését elõsegítve, tartósan fennmaradhat a teljes közösség autonóm csoportokra bontva, ergo a túlélés biztosítható. Ezen a képen látható amint két kisebb "polisz" között élénk "információcsere" csere zajlik és egyúttal a "glider" nevet nyert "repülõ" alakzatok más csoportok felett áthaladva megváltoztatják azok szerkezetét, elemszámát, de az egész területen elhelyezkedõ elemek "összlétszáma nem változik, de örök oszcilláló változásban fejlõdésben vannak. Amennyiben a "gliderek" mûködése nem háborúkat jelent hanem információcserét, a Föld országainak ésszerû együttmûködése, egymás kölcsönös megsegítése és nem leigázására/kihasználására való törekvéssel hasonló egyensúlyt lehetne kialakítani ahogy néhány modellen látható. Ehhez viszont az "egysejtû korunkból" örökölt agresszív/támadó "vagy én vagy õ" jellegû viselkedést el kell felejteni. Ez viszont nagyon nehéz mert a nagy sokaságban még mindig akad sok egyed aki atavisztikus gyilkos ösztöneivel totális uralomra tör a maga szemétdombján másokat leigázva, kihasználva ha ellenszegülnek, ilyen-olyan módon semlegesíti vagy egyszerûen elpusztítani törekszik, kitör a harc mely totális leigázásba vagy általános pusztulásba torkollik. Azt vélem, ez már csecsemõkori nevelésnél kezdõdik. Jó példa egy óvodai jelenet - egy kisgyerek odafutott egy gazdátlanul álló kis háromkerekûhöz. Boldogan elkerekezett VOLNA. De egy másik kiskölök (jól szituált belvárosi szülõk gyereke) odarohant, egyszerûen lelökte a triciklirõl, ráült majd vígan elkerekezett. A másik kisgyerek keserves sírásra fakadt, de senki nem törõdött vele. Mentségemre szóljon én már távozóban voltam, nem avatkoztam közbe és különben is ott volt az óvodaszemélyzet de az anyja is, rászólhattak volna de nem tették. Rendben van, örököltük a vetélkedési/túlélési ösztönt hiszen alapvetõ túlélési taktika mindenkor nehéz helyzetekben, de aki igazán EMBER az úrrá tud lenni "gyilkos" ösztönein és példájával másokat is késztethet erre. Csak nagyon elvetemült ember (rendszerint gyerekkori defektusokkal, lelki vagy idegrendszeri sérülésekkel) nem szégyenli el magát. Az emberek formálhatók, hajlanak a jóra és szelídségre, legjobb példa volt rá Mahatma Gandhi békés tüntetése melyen az emberek nem "oszoltak" hagyták magukat összeverni amíg a katonai parancsnok fel nem adta mert katonái szabályosan belefáradtak a tömeg verésébe. A "történet" ismert, összefogással csendes "jó emberek" puszta tömege is képes megtörni az elnyomó hatalmat, mert ha tûzparanccsal-népirtással kiirtja a "rabszolgákat" nem lesz kin uralkodni. Elnézést nem akartam ilyen irányba kanyarodni csak megmutatni hogy az emberek formálhatók és deformálhatók, senki se születik gonosznak de szinte gyerekkortól "ránevelik" akár azzal is hogy csak "hagyják". A gyerekkori nevelésnél kezdõdik minden, de még sok idõ kell hogy az "egyes" ember is elfelejti az erõszakot. Aki nem "természetes kiválasztódással" kerül az emberek élére okossága, gyors észjárása a többiekénél jobb ítélõképessége révén, hanem gyerekkorából magával hozott késztetései szerint elõtérbe nyomakodik félrelökve mindenkit majd taktikázva, embereket összeugrasztva megfizetve avagy erkölcsileg/fizikailag "likvidálva" kerül hatalomra csak gerjeszti az erõszakot. Én az ilyeneket lelki sérültnek tartom akikre tágabb analógiával ráillik hogy "egy bolond százat csinál". No az említett "információhordozó siklók" képe
Az modellek alapján törvényszerûen túlélhet mindent az emberiség HA nem "erõbõl" hanem egymáshoz alkalmazkodva békés együttmûködéssel szabályozza a Föld össznépességének életvitelét. Ez viszont csak úgy lehetséges ha már a szavak tanulásával egy idõben megkezdik a nevelést. Lesznek talán akik felhördülnek hogy akkor az "egyéniség" hová lesz. Számos példa mutatja, a túlzásba esõ "egyéniségek" rendszerint börtönben végzik. A vetélkedési ösztönt pedig a tudomány területére kell visszaszorítani ki tud többet nyújtani új hasznos ismeretek megszerzésében/kutatásában, ott vezessék le az õsi "versenyszellemet" mely a hétköznapi életben rendszerint összetûzésekbe erõszakba torkollhat. Elég babrás a jó modellek megkeresése, de keresek jobb példákat több "városállammal"
Az modellek alapján törvényszerûen túlélhet mindent az emberiség HA nem "erõbõl" hanem egymáshoz alkalmazkodva békés együttmûködéssel szabályozza a Föld össznépességének életvitelét. Ez viszont csak úgy lehetséges ha már a szavak tanulásával egy idõben megkezdik a nevelést. Lesznek talán akik felhördülnek hogy akkor az "egyéniség" hová lesz. Számos példa mutatja, a túlzásba esõ "egyéniségek" rendszerint börtönben végzik. A vetélkedési ösztönt pedig a tudomány területére kell visszaszorítani ki tud többet nyújtani új hasznos ismeretek megszerzésében/kutatásában, ott vezessék le az õsi "versenyszellemet" mely a hétköznapi életben rendszerint összetûzésekbe erõszakba torkollhat. Elég babrás a jó modellek megkeresése, de keresek jobb példákat több "városállammal"
Pedig csodálatos lények! Minél többet fényképezem õket, annál biztosabb vagyok ebben... pókiszonyom ellenére. Bár ez utóbbi, lehet hogy pont ennek köszönhetõen, mintha múlóban lenne. Ha kell, már "fenékbe is billentem" õket egy jobb póz kedvéért, persze vigyázva testi épségükre. Na nem mondom, a 2cm feletti testmérettel már óvatosabb vagyok 
Hát, jobb lett volna, ha a "+ráadás..." bekezdésû mondatodat figyelmesebben olvasom el!
Megosztanék veletek néhány, a gyõri állatkertben készült képet videót. Persze csak ha valakit érdekel a bioszféra ezen oldala...
Elõször is kezdem a kedves Gibbon barátunkkal, aki csak nekünk, csak most elõadta a nagy produkciót: Link (videó a bátor akcióról, és a természet egyik legcsodásabb hangjáról - persze ez utóbbi erõsen szubjektív)
Aztán egy kis tömeges, páncélos szieszta: Link
Egy spontán erõdemonstráció, vagy szimpla "marakodás" a Skótfelföldi-marhabirtokon: Link
Egy flamingópózolás: Link
és a kisfiam kedvence: Link
+ a ráadás, a "házi állatkertembõl"(pókiszonyosok kerüljék, pókrajongóknak, Nolinak kötelezõ) : Link Link Pár napja már ide-oda szaladgált a padlón, így megérett már egy fotóra
Elõször is kezdem a kedves Gibbon barátunkkal, aki csak nekünk, csak most elõadta a nagy produkciót: Link (videó a bátor akcióról, és a természet egyik legcsodásabb hangjáról - persze ez utóbbi erõsen szubjektív)
Aztán egy kis tömeges, páncélos szieszta: Link
Egy spontán erõdemonstráció, vagy szimpla "marakodás" a Skótfelföldi-marhabirtokon: Link
Egy flamingópózolás: Link
és a kisfiam kedvence: Link
+ a ráadás, a "házi állatkertembõl"(pókiszonyosok kerüljék, pókrajongóknak, Nolinak kötelezõ) : Link Link Pár napja már ide-oda szaladgált a padlón, így megérett már egy fotóra
Teraszomon van egy elhagyott fecskefészek. Egy rozsdafarkú pár beköltözött Eleinte, ha kint voltunk, nem mertek röpködni. Mostanra már a terasz része lett a család, nem zavartatják magukat. Ezzel a kis fiókával jó pár percig nézegettük egymást, 1-1,5 méteres távolságból. Aztán huss a szülõkkel repült egy kört. Olyan igazi kis "bukdácsolós" repülés volt
Link
Eleinte, ha kint voltunk, nem mertek röpködni. Mostanra már a terasz része lett a család, nem zavartatják magukat. Ezzel a kis fiókával jó pár percig nézegettük egymást, 1-1,5 méteres távolságból. Aztán huss a szülõkkel repült egy kört. Olyan igazi kis "bukdácsolós" repülés voltLink
Ez így igaz, csak az a baj, hogy ellentmond annak a túlélési stratégiának, amit tengeri egysejtû korunk óta a génjeinkben hordozunk. Az emberbe nincs sajnos beépítve olyan önszabályozó mechanizmus, amit ennek elérése érdekében "be lehetne kapcsolni".
Másrészt ne csak a nõt korlátozzuk (annak ellenére, hogy kézenfekvõ), mert pl. ezzel csak azt érnénk el, hogy a férfiak közt volna, akinek 6000 gyereke lehet, s van 5999 másik, akinek egy se, ez nem maradna megtorlatlanul, szerintem ismerjük magunkat.
Technikailag érdekes lesz kivitelezni, akárhogy is tennénk meg. Azonban valóban ez az egyetlen valóban humánus lehetõség.
Másrészt ne csak a nõt korlátozzuk (annak ellenére, hogy kézenfekvõ), mert pl. ezzel csak azt érnénk el, hogy a férfiak közt volna, akinek 6000 gyereke lehet, s van 5999 másik, akinek egy se, ez nem maradna megtorlatlanul, szerintem ismerjük magunkat.
Technikailag érdekes lesz kivitelezni, akárhogy is tennénk meg. Azonban valóban ez az egyetlen valóban humánus lehetõség.
Lordom, olyan jellegû törvényszerûség nincs, ami több eséllyel ruházná fel a túlélésre a csendben, stabilan meghúzódó kis "poliszokat". A törvények alapján azok halnak ki, akik nem tudják követni a változásokat - ez logikailag ellentmond annak, hogy egy hosszú ideje elszigetelt csoport legyen ilyen szerencsés. A generalista, sokmindenhez alkalmazkodni képes fajok a gyõztesek normál körülmények közt. Az elszigeteltség akkor lehet nyerõ, ha a kihalási esemény nem érinti azt a helyszínt pont az elzártsága okán, de ez nem egy általánossággá tehetõ szabály. Sõt, nyilvánvalóan nagyban függ a kihalási esemény milyenségétõl, hogy egyáltalán megmaradhat-e egy monjuk katasztrófát meghúzódva túlélt csoport, hogy alkalmasak lesznek-e számára a feltételek ezt követõen.
Nincs semmilyen vezérelv, ami alapján valaki tuti túlélõ lehet, pl. a Burgess-pala faunájának a hatvanas évek végétõl való újravizsgálatával, rendszerezésével, taxonómiai feltérképezésével derültek ki olyan dologok, ami alapján még inkább a "véletlen" nevû fogalom került az evolúció mozgatórugóinak élére. (Az adott korszak állatvilága sokkal változatosabb volt a mainál, de a mai élõlények "õsei" mind megvannak benne. Mégis, a benne élt állatok nagy része teljesen eltûnt, kihalt, nyomok és leszármazttak nélkül. Semmilyen okot nem találtak eddig arra, hogy miért pont azok maradtak fenn és népesítették be a Földet, akik. Stephen Jay Gould-nak van egy állati jó könyve a paláról, nem tudom, magyarul kijött-e, angolul van meg: Link Ebben szépen leírja a pala megtalálását, a benne lévõ állatokat, azok másutt volt elõfordulásait, leszármazásait, stb. De nem lehet tudni, hogy miért pont a máig fennmaradtak maradtak fenn, a sokszínûség idején nem mutattak semmi különleges tulajdonságot - legalábbis olyat nem, ami a kövületekbõl kiderülne - nem "jelezték elõre" önnön túlélési képességeiket.)
A legbiztosabb dolog, ami szükséges a túléléshez, az az alkalmazkodóképesség, ehhez se szépnek, se okosnak nem kell lenni.
Az ember esetében az intelligencia egy olyan tulajdonság, amely kiszélesítette az alkalmazkodóképességet. Segítségével tudtuk benépesíteni a sarkvidéktõl a trópusokig a Föld minden szegletét, ami fizikailag alkalmas az életre. De még a tengerek mélyén is megélnénk megfelelõ technikai felszerelésekkel, ahogy az ûrben is. Fontos azonban tudni, hogy a technikánk nélkül sehol se lennénk, s így az ettõl való még nagyobb fokú függés sérülékennyé is tesz minket, ez csapdahelyzet a javából. Ráadásnak most pont egy ilyen helyzet közepébe masírozunk öles léptekkel. Egy példa: az Eyjafjöll kitörés miatt külöföldön rekedt 14 éves cserediák kislány kétségbeesve hívta az anyját a befogadó családtól: "Anyu, mit csináljak, elfogyott a tiszta bugyim?", meg se fordult a fejében, hogy mosson... Kb, ugyanez volt egy másik csoporttal, ott viszont a tanár, aki velük volt, megoldotta a problémát: bement egy nagyáruházba s vett egy szatyor bugyit a lányoknak.... (Nekem mondjuk eszembe nem jutna felvenni kimosás nélkül a boltból hazahozott bugyit...) Ez csak egy végtelenül egyszerû eset, de mi lesz, ha mondjuk megszûnik az áramszolgáltatás egy sokmilliós nagyvárosban s nem lesz többé folytatása? Mi lesz, ha leáll a vegyipar és nem gyártanak több mûtrágyát, permetszert? Ki fog enni? Ha megszûnik a ma a nyugati világban mindenhol elérhetõ iható, tiszta, fertõzésmentes ivóvíz szolgáltatása? És ezek egyáltalán nem elképzelhetetlen helyzetek. Mire megyünk madj a fene nagy intelligenciánk szüleményeivel, ha nem mûködnek?
Erre szoktam azt mondani, hogy az az ember fog túlélni, aki technika nélkül is képes erre a hétköznapokban. Talán egy kis pápua vagy amazón bennszülött csapat. Már ha marad élõhely még számukra... Ezért is gondolom, hogy sokkal fontosabb a meglévõ élet összefüggéseinek megismerése mindennemû technikai fejlesztésnél. Szándékosan óvott csoportok persze fennmaradhatnak a technikai civilizációból is, de meddig? Energia, nyersanyag, újrafelhasználás lehetõsége, stb. Az új problémák megoldásához megvan az eszünk, de nem biztos, hogy minden eszközünk is megvan illetve meglesz. Ám a legfontosabb (ha szabadna rangsorolni) tudomány a biológia - a maga bonyolult összefüggéseivel együtt, ebben van a túlélésünk kulcsa.
Nincs semmilyen vezérelv, ami alapján valaki tuti túlélõ lehet, pl. a Burgess-pala faunájának a hatvanas évek végétõl való újravizsgálatával, rendszerezésével, taxonómiai feltérképezésével derültek ki olyan dologok, ami alapján még inkább a "véletlen" nevû fogalom került az evolúció mozgatórugóinak élére. (Az adott korszak állatvilága sokkal változatosabb volt a mainál, de a mai élõlények "õsei" mind megvannak benne. Mégis, a benne élt állatok nagy része teljesen eltûnt, kihalt, nyomok és leszármazttak nélkül. Semmilyen okot nem találtak eddig arra, hogy miért pont azok maradtak fenn és népesítették be a Földet, akik. Stephen Jay Gould-nak van egy állati jó könyve a paláról, nem tudom, magyarul kijött-e, angolul van meg: Link Ebben szépen leírja a pala megtalálását, a benne lévõ állatokat, azok másutt volt elõfordulásait, leszármazásait, stb. De nem lehet tudni, hogy miért pont a máig fennmaradtak maradtak fenn, a sokszínûség idején nem mutattak semmi különleges tulajdonságot - legalábbis olyat nem, ami a kövületekbõl kiderülne - nem "jelezték elõre" önnön túlélési képességeiket.)
A legbiztosabb dolog, ami szükséges a túléléshez, az az alkalmazkodóképesség, ehhez se szépnek, se okosnak nem kell lenni.
Az ember esetében az intelligencia egy olyan tulajdonság, amely kiszélesítette az alkalmazkodóképességet. Segítségével tudtuk benépesíteni a sarkvidéktõl a trópusokig a Föld minden szegletét, ami fizikailag alkalmas az életre. De még a tengerek mélyén is megélnénk megfelelõ technikai felszerelésekkel, ahogy az ûrben is. Fontos azonban tudni, hogy a technikánk nélkül sehol se lennénk, s így az ettõl való még nagyobb fokú függés sérülékennyé is tesz minket, ez csapdahelyzet a javából. Ráadásnak most pont egy ilyen helyzet közepébe masírozunk öles léptekkel. Egy példa: az Eyjafjöll kitörés miatt külöföldön rekedt 14 éves cserediák kislány kétségbeesve hívta az anyját a befogadó családtól: "Anyu, mit csináljak, elfogyott a tiszta bugyim?", meg se fordult a fejében, hogy mosson... Kb, ugyanez volt egy másik csoporttal, ott viszont a tanár, aki velük volt, megoldotta a problémát: bement egy nagyáruházba s vett egy szatyor bugyit a lányoknak.... (Nekem mondjuk eszembe nem jutna felvenni kimosás nélkül a boltból hazahozott bugyit...) Ez csak egy végtelenül egyszerû eset, de mi lesz, ha mondjuk megszûnik az áramszolgáltatás egy sokmilliós nagyvárosban s nem lesz többé folytatása? Mi lesz, ha leáll a vegyipar és nem gyártanak több mûtrágyát, permetszert? Ki fog enni? Ha megszûnik a ma a nyugati világban mindenhol elérhetõ iható, tiszta, fertõzésmentes ivóvíz szolgáltatása? És ezek egyáltalán nem elképzelhetetlen helyzetek. Mire megyünk madj a fene nagy intelligenciánk szüleményeivel, ha nem mûködnek?
Erre szoktam azt mondani, hogy az az ember fog túlélni, aki technika nélkül is képes erre a hétköznapokban. Talán egy kis pápua vagy amazón bennszülött csapat. Már ha marad élõhely még számukra... Ezért is gondolom, hogy sokkal fontosabb a meglévõ élet összefüggéseinek megismerése mindennemû technikai fejlesztésnél. Szándékosan óvott csoportok persze fennmaradhatnak a technikai civilizációból is, de meddig? Energia, nyersanyag, újrafelhasználás lehetõsége, stb. Az új problémák megoldásához megvan az eszünk, de nem biztos, hogy minden eszközünk is megvan illetve meglesz. Ám a legfontosabb (ha szabadna rangsorolni) tudomány a biológia - a maga bonyolult összefüggéseivel együtt, ebben van a túlélésünk kulcsa.
Az egyenlõ esély megoldható: például 1 nõnek 1 gyermeke lehet. Ezzel 1 generáció alatt máris több, mint felére csökkentettük a népességet.
Más kérdés ennek etikai, emberi jogi, gazdasági és egyéb háttere.
Ha nem szeretnénk, hogy a Természet oldja meg helyettünk (amit elõbb-utóbb meg fog cselekedni), akkor lépni kellene valamit, amíg nem késõ.
Más kérdés ennek etikai, emberi jogi, gazdasági és egyéb háttere.
Ha nem szeretnénk, hogy a Természet oldja meg helyettünk (amit elõbb-utóbb meg fog cselekedni), akkor lépni kellene valamit, amíg nem késõ.
Szerintem a Föld nem túlnépesedett, inkább rosszul népesedett, ami tulajdonképpen nem is népesedési probléma, hanem rossz társadalmi-gazdasági folyamatok következménye.
Noli valóban "elbeszéltünk egymás mellett" kissé tán az én hibámból
Lényegében hasonló gondolataink vannak a felsorolt témákban.
Egyfelõl számomra érdekes, hogy az "élet-szimuláció" modelljeiben sok esetben a robbanásszerû szaporodást többnyire hosszabb-rövidebb ideig tartó kavarodás követi, melynek során megindul a "kihalás" és csak néhány kis elszigetelt, változatlan, mozdulatlan vagy helyben oszcilláló de létszámban nem gyarapodó csoportok maradnak életben. Kísértetiesen emlékeztet kezdeti kis törzsek, falvak, városok, fejedelemségek, országok, birodalmak történelembõl ismert folyamatára. A szimulációknál egy szerencsés kivétel van, amikor már a kezdetnél kialakulnak stabil, mozdulatlan és spontán nem változó elkülönült kisebb csoportok melyek idõnként kilöknek egy-egy mozgó alakzatot amely tetszõleges pályán haladva egyes csoportokat elpusztít, másokat gyarapít, ismét másokat csak átformál (önként adódik az emberi párhuzam kiemelkedõ tudósok vagy politikusok hatásával) összességében azonban a teljes "élettér" elemeinek száma nem vagy csak kismértékben változik beáll az egyensúly. Remélem az utóbbi modellt követi az emberiség sorsa.
Régóta játszom az amatõr filozófust, évtizedek alatt kétféle önkényes megállapításra jutottam. Az egyik hogy az embernek semmilyen konkrét kiemelt rendeltetése nincs nem "a teremtés koronája" csupán szerencsés véletlenek összejátszása révén õ vált "csúcsragadozóvá". Szerintem konkrét, meghatározott "eleve elrendeltetett" feladata NINCS sem az egyes embernek sem az emberiségnek. Értelmet, célt, csak saját maga adhat létezésének. A másik gondolatom hogy szerintem az emberi fajra is érvényes a születés-fejlõdés-hanyatlás-elöregedés-pusztulás folyamata akár az egy ember esetében. Az emberiség élettartama és sorsa, az egyéni emberi sorsokhoz hasonlóan alakul, önpusztító-önsorsrontó-mihaszna vagy okos óvatos maga és mások hasznára élõ, környezetéhez alkalmazkodó és azt nem leigázni törekvõ emberhez méltóan alakítja életét majd hosszú életet megélve békés öregkor végén, de mindenképp a "meghal". Véleményem szerint téveszme az hogy az ember "mindenek ura", ugyanolyan téveszme mint az hogy a Föld a Mindenség középpontja és körötte forognak a csillagok. S. Lem nagyon jó allegóriát használ a "Magafia Majmász" novellájában "...a kõ pedig, amelyet a fazék megmozdított, meglökött egy rozsdás vasat, amely ócska mágnes volt, ettõl a mozgástól áram keletkezett, elmozdított tizenhat másik vasdarabot és drótmaradványt, szulfitok és kloridok olvadtak ki, atomjaik összekapcsolódtak más atomokkal, s a megbolygatott molekulák elkezdtek meglovagolni más molekulákat, míg végül a szemétdomb kellõs közepén létrejött egy Logikai Áramkör, aztán öt másik, végül újabb tizennyolc ott, ahol a fazék végül darabokra törött, estére pedig, nem messze a már kiszáradt pocsolyától, kimászott a szemétdomb szélére az ilyen véletlen módon létrejött Magafia Majmász, akinek nem volt sem apja, sem anyja, saját maga volt õ, hiszen apja a Véletlen, anyja pedig az Entrópia. Lemászott Majmász a szemétdombról, és egyáltalán nem tudta, hogy keletkezésének valószínûsége egy volt a száz szupergigacentilionhoz..."
Van még egy fantazmagória-számba menõ elképzelésem is a számítógépek, robotok fejlõdése láttán - mi csak egy köztes láncszem vagyunk akár emberszabású elõdeink voltak hozzánk képest. Semmi lehetetlent nem látok abban hogy a gépek lépnek az elöregedett, majd kihaló emberiség helyébe, vélhetõen "saját intellektussal és éntudattal" ám sokkal nagyobb probléma-megoldó és alkalmazkodó képességgel mint hús-vér elõdeik. Õk viszik tovább mindazt amit tudásban "megörököltek" az emberiségtõl" eleinte antropocentrikus késõbb az ésszerûségi irányelvekre támaszkodva. Lényegében az õ tevékenységük is elsõsorban az önfenntartásra irányul majd ahogy az ember esetében, de az önfenntartás sajátos helyzetüknek megfelelõ problémái miatt számukra is szükséges hogy szinte emberi módon de folytatják a kutatás/megismerést is az utolsó csillag kilobbanásáig. Az õ létezésük sem fog örökké tartani, csak ameddig anyag és energiaellátásukat meg tudják oldani, illetve az ehhez szükséges ismereteket meg tudják szerezni. Persze, tovább fantáziálva, nem törvényszerû az emberiség kihalása ha az emberi agyat sikerül biomechanikus közvetlen kapcsolatba hozni a gépekkel - akkor az EMBER nem hal ki, mert nem a test formája teszi emberré az embert, hanem az AGYA és gondolkodása Én is kísérletezem ilyesmivel Bárki megpróbálhatja azt a szoftvert mely a szem mozgását követve vezérli az egérikont "pislogással katintva". Beteg kislánya számára fejlesztette ki magyar kutató, a próbaverziót ingyenesen közreadta. Jól használható és elképesztõ ahogy az ember csak rápillant egy parancsikonra, pislog párat és a program elindul. Ez még csak fizikai kapcsolat, normál megvilágításban webkamera képén követi a szemmozgást a gép, furcsa érzés hogy pusztán a szemed jártatva a képernyõn az egér mozgása követi pillantásod, ha megáll valamin, kijelöli, ha pislogsz párat indítja a progit, rajzolni igen, sajnos írni nem lehet vele. Viszont léteznek és elérhetõk hangfelismerõ progik melyek leírják a kimondott szavakat - ergo rápillantasz a hangíró progira és diktálod a gépnek amit akarsz, levelet akár szoftvert írva végül egy "pillantással ki is nyomtathatod e-levélben küldheted akár elfaxolhatod (vannak faxoló PC progik is). Komolyan "beszélek" ez már ma is bármely PC-n megvalósítható! Régóta keresik a lehetõséget hogy az emberi agyat EEG (elektroenkefalográf) módján figyelve összekapcsolják az emberi agyat és a számítógépet. Hatalmas elõnyei vannak és "rossz kezekben" iszonyú hátrányai lehetnek, akár az lentebb említett kutatási területeken. Addig viszont sok idõ lepereg és vigyázni kell a fejlesztésekkel illetve azok helyes felhasználására. Ismerve az embereket, a hírek, információk felgyorsult terjedése révén bátran mondhatom az emberiséget- mely jó és rossz indulatok két véglete között vergõdik mondhatnám "a jók küzdenek a rosszakkal õz és farkas módján" hát némileg féltem utódainkat.
-------------------
Kiemelem: a "kacsintós-webkamera" verzió kifejlesztéséhez GRATULÁLOK a fejlesztõnek, tesztelése jól sikerült, gyakran használom
-------------------
A számítógépes "széndioxid-faló alga" tervezésérõl nekem is rögtön a Mars "terraformálása" jutott eszembe
Csak aggodalmaskodom, mert az emberiség százszor is igazolta hogy "vasból nemcsak ekét, kardot is lehet kovácsolni".
Sopánkodásom ellentételézeséként idézek Paul Davies "Utolsó három perc" c. könyvébõl:
"1972-ben a Római Klub A növekedés határai címmel komor elõrejelzést tett közzé az emberiség jövõjére vonatkozóan. Számos küszöbön álló katasztrófát soroltak föl, ezek egyike szerint a világ fosszilis tüzelõanyag-készletei röpke néhány évtizeden belül kimerülnek. Az emberek megriadtak, az olaj ára magasba szökött és divatos téma lett az alternatív energiaforrások kutatása. Most a 90-es évek közepén járunk és egyelõre nyoma sincs annak, hogy a fosszilis tüzelõanyag- készletek a kimerülés határán járnának. Így aztán a riadalom helyét a nyugalmas megelégedettség vette át. Sajnos az egyszerû matematikai számítások mindennek ellenére azt mutatják, hogy egy véges erõforrást nem lehet soha nem csökkenõ, véges tempóban az örökkévalóságig kiaknázni. Elõbb vagy utóbb egészen biztosan beköszönt az energiaválság. Hasonló végkövetkeztetésre kell jutnunk a Föld népességét illetõen is: az nem növekedhet minden határon túl.
Egyes jeremiások úgy gondolják, hogy a ránk váró energia- és túlnépesedési válság miatt egyszer és mindenkorra búcsút mondhatunk az emberiség létezésének. Nincs szükség azonban arra, hogy párhuzamot vonjunk a fosszilis tüzelõanyag-készletek kimerülése és a Homo sapiens kipusztulása között. Elképesztõ bõségû energiaforrások vesznek körül bennünket, feltéve, hogy megvan bennünk az akarat és a képesség a kiaknázásukra. Legfigyelemreméltóbb a napfény, amely több energiát kínál, mint amennyi az emberiség egész szükséglete. Nehezebb problémának látszik az emberiség szaporodásának visszafogása, még mielõtt világméretû éhínség tizedelné meg sorainkat. Ehhez sokkal inkább társadalmi, gazdasági és politikai eredményekre van szükség, semmint tudományosakra. Mindenesetre, ha le tudjuk gyõzni a fosszilis üzemanyagok kimerülése miatt fellépõ hiányt, és ha katasztrofális konfliktusok nélkül stabilizálni tudjuk a népességet, és ha az ökológiai és a kisbolygók becsapódásából származó katasztrófákat korlátozni tudjuk, akkor azt hiszem, hogy az emberiség sorsa felvirágozhat. Nincs olyan természeti törvény, amely lehetetlenné tenné fajunk örök életét."
Abbahagyom, mert vég nélkül folytathatnám hiszen még ezernyi gondolat rekedt bennem, de a fórum nem errõl szól Bocs a hosszért
Lényegében hasonló gondolataink vannak a felsorolt témákban.
Egyfelõl számomra érdekes, hogy az "élet-szimuláció" modelljeiben sok esetben a robbanásszerû szaporodást többnyire hosszabb-rövidebb ideig tartó kavarodás követi, melynek során megindul a "kihalás" és csak néhány kis elszigetelt, változatlan, mozdulatlan vagy helyben oszcilláló de létszámban nem gyarapodó csoportok maradnak életben. Kísértetiesen emlékeztet kezdeti kis törzsek, falvak, városok, fejedelemségek, országok, birodalmak történelembõl ismert folyamatára. A szimulációknál egy szerencsés kivétel van, amikor már a kezdetnél kialakulnak stabil, mozdulatlan és spontán nem változó elkülönült kisebb csoportok melyek idõnként kilöknek egy-egy mozgó alakzatot amely tetszõleges pályán haladva egyes csoportokat elpusztít, másokat gyarapít, ismét másokat csak átformál (önként adódik az emberi párhuzam kiemelkedõ tudósok vagy politikusok hatásával) összességében azonban a teljes "élettér" elemeinek száma nem vagy csak kismértékben változik beáll az egyensúly. Remélem az utóbbi modellt követi az emberiség sorsa.
Régóta játszom az amatõr filozófust, évtizedek alatt kétféle önkényes megállapításra jutottam. Az egyik hogy az embernek semmilyen konkrét kiemelt rendeltetése nincs nem "a teremtés koronája" csupán szerencsés véletlenek összejátszása révén õ vált "csúcsragadozóvá". Szerintem konkrét, meghatározott "eleve elrendeltetett" feladata NINCS sem az egyes embernek sem az emberiségnek. Értelmet, célt, csak saját maga adhat létezésének. A másik gondolatom hogy szerintem az emberi fajra is érvényes a születés-fejlõdés-hanyatlás-elöregedés-pusztulás folyamata akár az egy ember esetében. Az emberiség élettartama és sorsa, az egyéni emberi sorsokhoz hasonlóan alakul, önpusztító-önsorsrontó-mihaszna vagy okos óvatos maga és mások hasznára élõ, környezetéhez alkalmazkodó és azt nem leigázni törekvõ emberhez méltóan alakítja életét majd hosszú életet megélve békés öregkor végén, de mindenképp a "meghal". Véleményem szerint téveszme az hogy az ember "mindenek ura", ugyanolyan téveszme mint az hogy a Föld a Mindenség középpontja és körötte forognak a csillagok. S. Lem nagyon jó allegóriát használ a "Magafia Majmász" novellájában "...a kõ pedig, amelyet a fazék megmozdított, meglökött egy rozsdás vasat, amely ócska mágnes volt, ettõl a mozgástól áram keletkezett, elmozdított tizenhat másik vasdarabot és drótmaradványt, szulfitok és kloridok olvadtak ki, atomjaik összekapcsolódtak más atomokkal, s a megbolygatott molekulák elkezdtek meglovagolni más molekulákat, míg végül a szemétdomb kellõs közepén létrejött egy Logikai Áramkör, aztán öt másik, végül újabb tizennyolc ott, ahol a fazék végül darabokra törött, estére pedig, nem messze a már kiszáradt pocsolyától, kimászott a szemétdomb szélére az ilyen véletlen módon létrejött Magafia Majmász, akinek nem volt sem apja, sem anyja, saját maga volt õ, hiszen apja a Véletlen, anyja pedig az Entrópia. Lemászott Majmász a szemétdombról, és egyáltalán nem tudta, hogy keletkezésének valószínûsége egy volt a száz szupergigacentilionhoz..."
Van még egy fantazmagória-számba menõ elképzelésem is a számítógépek, robotok fejlõdése láttán - mi csak egy köztes láncszem vagyunk akár emberszabású elõdeink voltak hozzánk képest. Semmi lehetetlent nem látok abban hogy a gépek lépnek az elöregedett, majd kihaló emberiség helyébe, vélhetõen "saját intellektussal és éntudattal" ám sokkal nagyobb probléma-megoldó és alkalmazkodó képességgel mint hús-vér elõdeik. Õk viszik tovább mindazt amit tudásban "megörököltek" az emberiségtõl" eleinte antropocentrikus késõbb az ésszerûségi irányelvekre támaszkodva. Lényegében az õ tevékenységük is elsõsorban az önfenntartásra irányul majd ahogy az ember esetében, de az önfenntartás sajátos helyzetüknek megfelelõ problémái miatt számukra is szükséges hogy szinte emberi módon de folytatják a kutatás/megismerést is az utolsó csillag kilobbanásáig. Az õ létezésük sem fog örökké tartani, csak ameddig anyag és energiaellátásukat meg tudják oldani, illetve az ehhez szükséges ismereteket meg tudják szerezni. Persze, tovább fantáziálva, nem törvényszerû az emberiség kihalása ha az emberi agyat sikerül biomechanikus közvetlen kapcsolatba hozni a gépekkel - akkor az EMBER nem hal ki, mert nem a test formája teszi emberré az embert, hanem az AGYA és gondolkodása
Én is kísérletezem ilyesmivel Bárki megpróbálhatja azt a szoftvert mely a szem mozgását követve vezérli az egérikont "pislogással katintva". Beteg kislánya számára fejlesztette ki magyar kutató, a próbaverziót ingyenesen közreadta. Jól használható és elképesztõ ahogy az ember csak rápillant egy parancsikonra, pislog párat és a program elindul. Ez még csak fizikai kapcsolat, normál megvilágításban webkamera képén követi a szemmozgást a gép, furcsa érzés hogy pusztán a szemed jártatva a képernyõn az egér mozgása követi pillantásod, ha megáll valamin, kijelöli, ha pislogsz párat indítja a progit, rajzolni igen, sajnos írni nem lehet vele. Viszont léteznek és elérhetõk hangfelismerõ progik melyek leírják a kimondott szavakat - ergo rápillantasz a hangíró progira és diktálod a gépnek amit akarsz, levelet akár szoftvert írva végül egy "pillantással ki is nyomtathatod e-levélben küldheted akár elfaxolhatod (vannak faxoló PC progik is). Komolyan "beszélek" ez már ma is bármely PC-n megvalósítható! Régóta keresik a lehetõséget hogy az emberi agyat EEG (elektroenkefalográf) módján figyelve összekapcsolják az emberi agyat és a számítógépet. Hatalmas elõnyei vannak és "rossz kezekben" iszonyú hátrányai lehetnek, akár az lentebb említett kutatási területeken. Addig viszont sok idõ lepereg és vigyázni kell a fejlesztésekkel illetve azok helyes felhasználására. Ismerve az embereket, a hírek, információk felgyorsult terjedése révén bátran mondhatom az emberiséget- mely jó és rossz indulatok két véglete között vergõdik mondhatnám "a jók küzdenek a rosszakkal õz és farkas módján" hát némileg féltem utódainkat.-------------------
Kiemelem: a "kacsintós-webkamera" verzió kifejlesztéséhez GRATULÁLOK a fejlesztõnek, tesztelése jól sikerült, gyakran használom
-------------------
A számítógépes "széndioxid-faló alga" tervezésérõl nekem is rögtön a Mars "terraformálása" jutott eszembe
Csak aggodalmaskodom, mert az emberiség százszor is igazolta hogy "vasból nemcsak ekét, kardot is lehet kovácsolni".
Sopánkodásom ellentételézeséként idézek Paul Davies "Utolsó három perc" c. könyvébõl:
"1972-ben a Római Klub A növekedés határai címmel komor elõrejelzést tett közzé az emberiség jövõjére vonatkozóan. Számos küszöbön álló katasztrófát soroltak föl, ezek egyike szerint a világ fosszilis tüzelõanyag-készletei röpke néhány évtizeden belül kimerülnek. Az emberek megriadtak, az olaj ára magasba szökött és divatos téma lett az alternatív energiaforrások kutatása. Most a 90-es évek közepén járunk és egyelõre nyoma sincs annak, hogy a fosszilis tüzelõanyag- készletek a kimerülés határán járnának. Így aztán a riadalom helyét a nyugalmas megelégedettség vette át. Sajnos az egyszerû matematikai számítások mindennek ellenére azt mutatják, hogy egy véges erõforrást nem lehet soha nem csökkenõ, véges tempóban az örökkévalóságig kiaknázni. Elõbb vagy utóbb egészen biztosan beköszönt az energiaválság. Hasonló végkövetkeztetésre kell jutnunk a Föld népességét illetõen is: az nem növekedhet minden határon túl.
Egyes jeremiások úgy gondolják, hogy a ránk váró energia- és túlnépesedési válság miatt egyszer és mindenkorra búcsút mondhatunk az emberiség létezésének. Nincs szükség azonban arra, hogy párhuzamot vonjunk a fosszilis tüzelõanyag-készletek kimerülése és a Homo sapiens kipusztulása között. Elképesztõ bõségû energiaforrások vesznek körül bennünket, feltéve, hogy megvan bennünk az akarat és a képesség a kiaknázásukra. Legfigyelemreméltóbb a napfény, amely több energiát kínál, mint amennyi az emberiség egész szükséglete. Nehezebb problémának látszik az emberiség szaporodásának visszafogása, még mielõtt világméretû éhínség tizedelné meg sorainkat. Ehhez sokkal inkább társadalmi, gazdasági és politikai eredményekre van szükség, semmint tudományosakra. Mindenesetre, ha le tudjuk gyõzni a fosszilis üzemanyagok kimerülése miatt fellépõ hiányt, és ha katasztrofális konfliktusok nélkül stabilizálni tudjuk a népességet, és ha az ökológiai és a kisbolygók becsapódásából származó katasztrófákat korlátozni tudjuk, akkor azt hiszem, hogy az emberiség sorsa felvirágozhat. Nincs olyan természeti törvény, amely lehetetlenné tenné fajunk örök életét."
Abbahagyom, mert vég nélkül folytathatnám hiszen még ezernyi gondolat rekedt bennem, de a fórum nem errõl szól
Bocs a hosszért
Ezzel csak az a baj, ha bármilyen mesterséges módszerrel próbálkoznánk, ott lenne a lehetõség, hogy ne egyenlõ eséllyel csökkentsük a népességet, hanem lehessenek kivételezettek...
Ezért (is) gondolom, hogy leginkább a Természet fogja ezt elintézni, mint annyi mindent, helyettünk.
Ezért (is) gondolom, hogy leginkább a Természet fogja ezt elintézni, mint annyi mindent, helyettünk.
Gábrusz még az esõk elõtt pár estén hallottam ciripelõkórust, de azóta hallgatnak, tegnap este sem hallottam õket.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2026-07-29 13:37
Szabályzat