Időjárási visszatekintő

"A kemény tél viszont nehezen adta meg magát, március első fele olyan telet hozott az országra, ami januárban is bőven elmenne."

Bizony ez így van. Olyannyira, hogy 1987 márciusa magasan a leghidegebb március 1892 óta Siófokon (-0,6 °C-os átlag !), de gyanítom ez országosan is igaz.

Évfordulója közeledik a legendás 1987 jan. 11-i hóviharnak, hát emlékezzünk egy kicsit. Érdemes, ugyanis ezt -legalábbis a Dunántúl tekintetében- azóta se érte utol egyetlen havazásos, fagyhullámos helyzet sem (északkeleten azonban ott volt az 1999 februári "szuperhavazás")
Annak idején írásban örökítettem meg az eseményeket, ebből fogok idézni, archív térképekkel megtámogatva. Ott, ahol adódik ebből valami konklúzió, le is vonom. Tehát:
"Karácsony után újra a nyugati áramlással érkező óceáni léghullámok határozták meg az időjárást, az átlagosnál jóval magasabb hőmérsékletet
okozva. Azonban mialatt Dél és Közép-Európában enyheség uralkodott,
addig északon szokatlanul zordra fordult az idő. Finnországban és
Oroszország északi részén -40, -50 fokokat mértek, és az itt
felgyülemlett óriási hidegtömeg dél és nyugat felé terjeszkedett."

Link

Itt mindjárt találunk egy furcsaságot, ti. hogy a félteke (de legalábbis annak nyugat-eurázsiai és észak-amerikai szegmense) domináns hideg területe, "vezér hidegpontja" nem Grönlandon, illetve az attól nyugatra elhelyezkedő arktikus szigetvilágban található, holott messze többségben éppen ez szokott lenni a helyzet. A nagy hidegdepó ebben az esetben a Kara-tengeren és a csatolt nyugat-szibériai területeken látható. Ez a furcsaság már eleve fel kell vesse egy nagyszabású európai fagyhullám lehetőségét.

"A hideg és a meleg levegőt elválasztó vonal ny-k irányúvá és egyben igen hullámossá válva január első napjaira észak felől megközelítette a
Kárpát-medencét. A nagy hőmérséklet-különbség miatt az áramlás
rendkívüli mértékben felgyorsult, a nyugat-északnyugati szél időnként
viharossá fokozódott, és a légnyomás hirtelen 752 hgmm-re esett le.
Emellett változó felhőzet, és kisebb záporesők is voltak."

Link     Link

"A következő héten a Kárpát-medence térsége -képletesen szólva- többször is gazdát cserélt, mivel a hosszan kígyózó frontzónának hol a hideg, hol
meg a meleg oldalára került át. Január 3.-án hajnaltól tomboló északi
szél kíséretében fagyos levegő zúdult az országra. Az addigi 4-5 fokról a
hőmérséklet -4 fokra esett vissza és ott is maradt."

Link


"A légnyomás azonban gyorsan fölemelkedett és január 5.-én ismét enyhe levegőt
kaptunk nyugatról. Január 6.-ra a Kárpát-medence teljes mértékben a meleg
oldal hatása alá került: ragyogó napsütés és 5-6 fok körüli hőmérséklet
volt ezen a napon."

Link     Link     Link

Itt mindenképp meg kell állni néhány szóra, rendkívül érdekes szinoptikai történést látunk! Az első térkép azt mutatja, hogy a jan.3-i erős hidegbetörés támasztó AC-ja már egy nappal később délre kenődik, ugyanakkor Izland térségében heves ciklontevékenység indul. A makrokép viharos sebességgel visszavált lényegesen zonálisabbra. Egy ilyen változás más esetben alapvető enyhülést hozott volna. Ebben az esetben azonban azt történt, hogy az izlandi ciklon, északi oldalán immár rendkívül hideg levegővel, gyorsvonati sebességgel helyeződött kelet felé.

"Január 7.-én hajnalban aztán újra betört a hideg, felhőátvonulások, hózáporok és erős szél kíséretében folyamatosan
csökkent a hőmérséklet a reggeli 0 fokról az esti -10 fokra."

Link

Szóval, meg lehet kockáztatni azt a kijelentést, hogy igen erős hidegfelhalmozódások környezetében térségünk akkor is gyorsan megkaphatja a durva hidegbetörést, ha a közvetlenül megelőző bárikus kép ennek enyhén szólva ellentmondott. A hidegtömeg "megcsinálja" a leszakadásához szükséges nyomáselrendeződést. Másik jellemző példája az ilyesminek az 1979 jan. 1-i nagy hidegelárasztás. De nézzük csak tovább:

"A következő néhány napban megint átkerültünk a meleg oldalra, de mivel a frontzóna ekkorra már jóval délebbre tolódott, most a délre rohanó
hideg által a Földközi-tenger medencéjéből kiszorított enyhe, nedves
levegő kezdett fölénk áramlani. Ez január 9.-én több órán át tartó, erős
havazást okozott. Kb. 15 cm vastag friss porhó hullott, amiből a
kezdetben még erős déli szél kis fuvatagokat formált. Az idő némileg
megenyhült, -3, -4 foknál nem volt hidegebb. Estére a havazás és a szél
elállt. Másnap, január 10.-én igazi "semmilyen" időjárásban volt
részünk, messziről "bűzlött róla", hogy frontbetörés fogja követni. A
vékony felhőzetből gyengén szitált a hó, mérsékelt keleties szél fújt, a
hőmérséklet az előző napihoz képest nem változott."

Link     Link     Link

Itt huszonéves fejjel, komoly meteorológiai ismeretek és naprakész szinoptikai térképek híján kicsit tévedtem. A jan. 9-i havazást nem mediciklon, hanem egy "alácsúszó" karakterű ény-i kis ciklon okozta. Jan. 10-re aztán csakugyan létrejött a medi, középpontjával a Földközi-tenger nyugati medencéje felett. Egy nappal később így alakult a helyzet:

"Január 11.-én aztán kitört a "fehér pokol". A havazás és az északira fordult szél reggeltől egyre erősebb lett, miközben szakadatlanul
csökkent a hőmérséklet. Hajnalban még "csak" -8 fok volt, este -14!
Ekkorra már párját ritkító hóvihar dühöngött, és az egész éjszakán át tartott.
Csaknem embermagasságú hótorlaszok keletkeztek, a közlekedés az egész
országban megbénult. A kinn rekedtek közül többen megfagytak, ezen nem
lehet csodálkozni, mivel január 12.-én hajnalban a hőmérséklet elérte a
-17(!) fokot, ráadásul erős szél is fújt."

Link     Link

Hát igen: ritkán látható "szibériai" hideg terület Európa közepén, térségünkben. Sajnos, archív hóvastagság térképeket nem tudok mutatni, pedig érdekes volna. Az biztos, hogy a Kisalföld közepén is volt vagy 40 cm porhó, 1-2 méteres fuvatagokkal. A házak széllel szemközti oldalait sok helyen az ereszcsatorna magasságáig betemette a hó. Azon a napon egyetlen autó sem mozdult a Győr és Mosonmagyaróvár közötti szigetközi úton. Csak késő délutánra szabadította fel az út egy szakaszát egy hóeke, így Győr és Győrzámoly között egy nyomon lehetett járni.