Bizony, ez tényleg így van. Mármint hogy amilyen a tél, olyan érzésekkel vágunk neki a tavasznak.
Amióta mindenem (hobbim, hivatásom) a Természet, azóta egyre korábban ütközik ki rajtam a tavaszvárás izgatottsága. Hangulatingadozásaim ezirányú változásaiért pedig a tél milyensége a felelõs, hiszen ha kemény hidegek vannak, vastag hó ül a tájon (ami leggyakrabban már a tél 2. felében, jan.közepétõl-feb.elejéig szokott lenni), akkor hiába vagyunk naptárilag közelebb a vegetáció éledezéséhez, a nagybetûs Tél miatt kevesebbet gondolok rá. Ellenben enyhe, atlantikus téli idõjáráskor gyakran elfog a nyughatatlanság (állati ösztönök), hogy mielõbb kiélhessem botanikai szenvedélyem, rójam a kilométereket erdõn-mezõn. Egy zord február (pl. 2003) után belevetni magunkat a tavaszba sokkal felemelõbb érzés, mint a tél nagy részét "átszenvedve" (értem ezalatt: téli idõjárási események átélése nélkül) langyosan beleolvadni a márciusba (mint ahogy pl.1997-1998 telén történt).