Hajj mi lett volna itt a naplóban 1993-ban ezidõtájt, belegondolni is rossz. A tavaszias esõs-atlanti enyheség (+10 felett országszerte, Vorarlberg +20.9 fok!) csúnya gúnyt ûzött akkor a Karácsonyt a maga fagyos, fehér nyugalmában eltölteni kívánókkal. Milyen jó volt, hogy az ember fia (rosszabb! híján) maga kalkulálgatta, hogy Károly bácsinak mennyire lesz majd igaza, eljõ-e Szenteste másnapján a várva-várt hóesés! Ma itt van a technika, élén a szent GFS-sel(aminek lassan a nevétõl is rosszul leszek), az elvárásokra és külsõségekre alapozó média szánalmas tréfa-elõrejelzéseivel (a nagypolitika, a mai életstílus vetülete...), és -sajnálom, hogy le kell írnom- az észlelési napló sok telhetetlen, kielégíthetetlen hó- és fagyszomjú ifjú idõjárás-rajongójával, akinek érzésvilágát megmérgezi technika.
1993 Szentestéjének másnapján elkezdett havazni, szépen, egyre sûrûbben, tartósabban, meg se állt szinte az óév végéig. A hóimádók pedig örültek, nem szidták a radarokat, az addigi "pocsék", "gyalázatos" telet, hanem megélték teljes kiszámíthatatlanságában Tél tábornok támadását.
Hogy mit is akartam ezzel megfogalmazni? Tkp. semmit. Csak jött. Ajánlom magamat. nevet