Tizenéves korom legszebb, "hidegváró" húsvétja volt az 1977-es. Abban az évben húsvétvasárnap ápr. 10-re esett. A tavaszi szünetet már egy héttel előtte kiadták, így a szüleimmel, öcsémmel, és az ő egyik barátjával leutaztunk a csopaki nyaralónkban. Változóan felhős, jobbára napos időt hoztak azok a napok, erősödő délies széllel. Könnyű pulóverben jártuk a Balaton-felvidék tavaszi erdőit, zsenge fűvel borított domboldalait.
Emellett vérpezsdítő reménnyel figyeltem az időjárást, hiszen a meteorológiai intézet nyomatékosan felhívta a figyelmet a közeledő igen erős lehűlésre, szinte téliesre forduló időre. És hát, a légnyomás is szépen  ballagott lefelé...
Link     Link     Link
Ez utóbbi térképre, az azon megjelenő mediciklonra vonatkozólag mondhatta a tv-híradó jelentő meteorológusa, hogy "tapasztaltabb nézőink már tudják, az ilyen helyzet nem sok jót jelent az ünnepekre" Sok csapadékot, erős szelet, igen hűvös időt helyezett kilátásba a meteorológus, többfelé havasesővel, havazással. Az egy nappal későbbi kép megerősíteni látszott az aggodalmakat:     Link
A mediciklonok azonban közismerten szeszélyes jószágok. Az történt, hogy mire bejött a magasban a hideg, elfogyott a csapadék.     Link
Nagyszombaton fel kellett utaznom Győrbe kulcsokért. Csopakon apám valahogy elhagyta a nyaraló kulcsait, édesanyám pedig akkor már Győrben volt  -neki volt kulcsa a házhoz. Felszálltam tehát a Zircen, azaz a Magas-Bakony tetején át Győrbe menő buszra. Már előre dörzsöltem a kezem, hogy visszafelé milyen fehér tájat fogok látni a Bakonyban. Nagy csalódás ért: húsvét vasárnap felhőátvonulásos, napos, viszonylag csendes, száraz és nem is túlságosan hideg idő fogadott a hegyekben. A Balatonnál természetesen még enyhébb volt a levegő. A havazás csak a Dunántúl nyugati peremvidékéig jött be az országba. A győri helyi újság, a Kisalföld meginterjúvolt egy soproni gyümölcstermesztőt. Az úgy nyilatkozott, a frász majd' kitörte a látványtól, ahogy a virágzó gyümölcsfáit fokozatosan belepte a hó húsvét reggelén...