Szívfájdítóként egy bejegyzés a naplómból (1993. vovember 29.):

Nagy idõjárás-beli különbség volt ma az ország nyugati és keleti része között, nagyjából a Duna vonalával elválasztva. Míg a Dunántúl legnagyobb részén egész nap ömlött a hó, addig a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közének döntõ részén egyáltalán nem volt csapadék, csak a fõváros környékén esett reggel mintegy 8-10 cm hó.

Ritkán tapasztalható hatalmas havazás köszöntött be ma a Dunántúl legnagyobb részére. Már a reggeli híradások is sok helyrõl 20-30cm-es friss hóréteget jelentettek. Amire senki sem számított: estére a nyugati országrészben a hóréteg vastagsága elérte az 50-60cm-es vastagságot és még mindig havazott. A K-i, ÉK-i szél már kisebb hóátfúvásokat is kialakított. A közlekedés megbénult. A legtöbb alsórendû út egyáltalán nem, a fõutak többsége is csak nehezen, általában egy nyomon volt járható. A legkritikusabb helyzet Zala megyében alakult ki, ahol még hólánccal is Istenkíséréts volt útnak indulni.

A mûholdképen szépen kirajzolódik az a ciklon, amely a Dunántúlon, valamint Horvátország, Szlovénia és Ausztria érintett területein a nagy havazást okozta. A ciklon több mint 24h-n keresztül semmit nem változtatott helyzetén, az említett területek felett kavargott hosszú idõn át. Meteorológusaink a ciklon ÉK-re helyezõdését várták - csaknem országos havazást reméltek - ám az ÉK felõl áramló sarki levegõ erõsebbnek bizonyult annál, hogy a ciklont elmozdulni hagyja. Tehát a két áramlás nagyjából kiegyenlítette egymást.

(a mûholdkép mellett a másnapi sajtó egy fényképe is csatolva van: usankás emberek próbálnak kitolni a hóból egy régi Skoda-típusú kisbuszt. Az idõsebbeknek: tudjátok, amilyenek a "Kórház a város szélén"-ben szaladgáltak).

Ui.: Jászberényben aznap nem volt csapadék, bár már 2 hete hóréteg botrította a várost, ekkor 6-8 cm-es. Majdnem megbolondultam a ciklon beragadása miatt...