Olvassuk egyszer-kétszer Erdélyi Józsefet, mert bizony ilyenkor is bizsereg:

"Kitelt a Tél, árad az ér,
Bomló rügyet dajkál a szél.
Sejhaj, ibolyalevél -
Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.

Bokrosodik az ibolya,
Fesleni kezd a bimbója.
Sejhaj, ibolyalevél -
Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.

Csordul már a fából a lé,
Hogyha szívet vágnak belé.
Sejhaj, ibolyalevél -
Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.

Ki vágott kést a szívembe,
Hogy könny gyûl a két szemembe?!
Sejhaj, ibolyalevél -
Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.

Tavaszi szél utat szárazt,
Minden állat társat választ.
Sejhaj, ibolyalevél -
Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér.

Mert én szegény ember vagyok:
Szerelem híján hervadok.
Sejhaj, ibolyalevél -
Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér..." nevet