Nyugtatásként, Fekete István: "Csendes reggel volt, párás, majdnem enyhe, pedig már decembert írt a kalendárium. Ha kiáltott volna valaki, messze hangzott volna, de nem kiáltott senki, hiszen a roráték ideje volt már, amikor nagyobbakat pihennek a gépek és emberek, s a vonat is olyan nyugodt dohogással futott a ködös völgyben, mintha tudta volna, hogy nemsokára úgyis feljön a Csillag, és békességet hirdet az embereknek.
Csend volt hát a vetések, rétek és még az örökké zsongó fenyvesekben is, és ebben a csendben egyszercsak megszólalt az erdõ õsi pirossapkás távírásza - a harkály.
A szél elállt, a hó már csak szállingózott, hamvas felhõk mögött volt a nap, de a táj fehér volt világos és tiszta, és most már mindenki tudta, hogy a világot birtokába vette az Idõ negyedes fejedelme, a Tél."