Kibírták, de kevesen! Gondolj a hadifoglyokra, vagy a szovjet csapatok által elhurcolt civilekre (malenkij robot) akik a munkatáborokban sínylõdtek hosszú évekig. Ezen munkatáborok egy része Szibériában, az Ural keleti részén, sõt a sarkkörön túl volt. Egy túlélõ magyar beszámol arról , hogy jobban rettegtek a több kilométeres , a tábortól a bányába vezetõ úttól, mint az embertelen körülmények közötti mélymûvelésû bányamunkától. A szovjetunióban volt egy szabály miszerint - 50 fok alatt már nem lehet munkára hajtani a rabokat.Náluk ez a szabály nem élt, hiszen csak a munkába jutásról volt szó...Egy kötélbe kapaszkodva mentek több tucatnyian ha hóvihar volt. Így még ha valaki elbukott, be akarta temetni a hó ki tudták rángatni. Azonban a több tucat emberbõl néhány minden nap elmaradt a végtelen hómezõn. Kolimában Link 1953 - ig több mint egy millió rab megfordult, ezeknek csak kis hányada a szabaddá vált létszám, a többi az embertelenség, és a zord klíma áldozata.
Nem hiszem, hogy ezzel te ne lettél volna tisztában (a hozzászólásaidat olvasva nem tudom elképzelni), inkább csak kiegészítésként írtam.
Bocs az OFF-ért!