A jelenlegi gépem hátránya hogy nem cserélhetõ az obi. Ezt próbálták kompenzálni a fix obi makro- és teleobjektív képességeivel, amit megtanulva, jól ki lehet használni. Fix állvánnyal, segédfényekkel még jobb makro/tele-képek készülhetnének, de amióta makrózni kezdtem, "kapáslövéseket" produkálok, mert többnyire élénk, gyorsan mozgó a mikrovilág, a "téma" hamar kimegy a képbõl, emiatt már sok "üres" képet produkáltam nevet Emellett képformátum veszteségtõl függetlenül beleütközöm a "pixelhatárba", próbáltam RAW-ban is, de nem sokat javult a helyzet a relatíve kevés pixelszám miatt. Életlen vagy lágy lesz a kép továbbá az akaratlan és észrevehetlenül kicsi (egyensúlyozás stb) mozdulatok miatt, jelentõsen rontanak már, én szálegyenesnek hittem a tartásom, biztosnak a kéztartásom, a képekrõl kiderül hogy vannak (logikus) akaratlan apró koordináló testmozgások. Pontszerû fényforrásnál kiderült, a "kimerevített" avagy fix tárgyra letámasztott abszolút fixnek érzett kezem is apró "gépet bólogató" szinuszos mozgásokat produkál a képen erõs telézésnél vagy makrózásnál, persze ettõl apró részletek mosódhatnak el, melyet az eredeti kivágat lekicsinyítésével lehet "eltüntetni". Ehhez hozzájön még az élõ "téma" mozgása is. Egyszerre kell teljesíteni a jó megvilágítást gyors expohoz, jó mélységélességet, jó fókuszálást amit az automatika jól elvégez, de lerontja egy parányi rezzenés, makrónál "elvész a pók lábán a szõrszál", telénél eltûnik egy holdkráter. Próbálkoztam "sorozatlövéssel" de egyenlõre nem igazán segít duhos