Sz a CO2 tarolas szamomra meglehetosen problemas tema. Az USA-ban is egesz komolyan felvetodott a CO2 tenger alatti tarolasa, ami gyonyoruen megoldana a problemat, de szamomra ez meglehetosen szuklatokoru gondolkodasnak tunik. a termeszet a folyamatokrol, megpedig a korkoros folyamatokrol szol (legalabbis szerintem), szigoruan figyelembe veve a megmaradasi torvenyeket. Egy olyan otlet, hogy termeljuk a CO2-t es taroljuk, nehany dolgot figyelmen kivul hagy:
- Mit teszuk vele kesobb? (azaz mennyit tarolunk, es hova tesszuk a tobbit?)
- 12 tonna szen elegetese 44 tonna CO2-t eredmenyez. Azaz 32 tonna oxigent kot meg. Ezt mibol potolnank? (koolajra, gazra a kiindulo 12 tonnas erteknek jo kozelitessel 14 tonna felel meg)
- A tarolt CO2 gyakorlatilag egy idozitett bombanak felel meg akkora tetelben, ami mar merheto javulast eredmenyezne. Eleg lenne egy foldrenges, vagy technikai hiba, es jonna az ugrasszeru koncentracio-valtozas. Amihez nem lehet alkalmazkodni, ellentetben a folyamatos valtozassal.

Logikusan vegiggondolva a megoldas az lenne, hogy a CO2-bol a szenet (vagy szenhidrogeneket) kellene visszatenni oda, ahonnan elovettuk. Felhasznaltuk az energiaforrasokat a fejlodes erdekeben, most mar meg tudjuk elvileg oldani az energiaigenyunket mashogy, tegyuk vissza szepen a polcra, amit kolcsonvettunk. Erre vannak termeszetes modszerek, pl. mocsarak, termeszetes allapotban hagyott (es nem evente veletlenul felgyujtott) erdok. Ja, hogy a mocsarakat lecsapoltuk, a folyokat szabalyoztuk...