Józsi!

Ha figyelmesen olvasod mostani hozzászólásaimat, akkor feltûnhet, hogy nagyon-nagyon ritkán állok le vitázni úgy, hogy konkrét személyeket szólítok meg, vagy nevezek meg (nem vagyok én a magam ellensége, sõt a Te neved sem szerepel az elõzõ hozzászólásban, ugye?). Elõzõ hozzászólásomban sem tettem ilyet, mert egyrészt ez a vita akkor sok embert érintett, másrészt pedig minden látszat ellenére én is gyûlölöm a személyeskedést. Ha elolvasod az akkori hozzászólásokat, akkor láthatod, hogy engem is próbáltak néhányan "rejtve" megkörnyékezni, de sikertelenül.

"Zoli, azért nem kellene ennyire tolni a témát, hisz ezzel csak a tüzet szítod tovább, a tanulságokat az esettel kapcsolatban le lehetett vonni, a melldöngetés legalább annyira elítélendõ, mint amennyire nem fog az általad kért bocsánatkérés elhangozni."

Melldöngetés? Egyáltalán nem indokolt. (Nem is írtam olyan, hogy nekem - glidernek - igazam volt). Ez azért egy kissé túlzás.

Úgy vélem, egy vita akkor teljes, ha nemcsak elkezdjük, hanem be is fejezzük azt. De nem úgy, hogy a tanulságokat a vitapartnerek magukban tartják. Egy regénynek is van bekezdése, tárgyalása és befejezése.

Nem várok senkitõl konkrét bocsánatkérést (tõlem egyébként sem kellene bocsánatot kérnie senkinek, nincs is rá ok, azt hiszem), csupán felsoroltam néhány alternatívát segítségképpen. Hangozzék már el valami, ami teljessé teszi az akkor vitát, mert az az érzésem, mintha az egészet "elvágták volna". Másképpen fogalmazva: hiányzik az írásjel a mondat végérõl. (Tudok még pár hasonlatot írni, de a lényeg szerintem már érthetõ).

Hidd el, nem a tüzet akarom szítani, hanem a másik oldal véleményére, következtetéseire vagyok kíváncsi. Ez nem holmi elégtétel, csak a teljesség igénye!

"Ismersz, nem ellened szóltam (ha sértõ, bocsánat és megkövetlek), csak már nagyon flusztrál a metnet-en (a te írásaidban is megjelenõ) egyre nagyobb teret kapó személyeskedés, és arrogáns stílus...."

Ugyan, a személyes találkozások (mégha ritkán is fordulnak elõ velünk) azért már elegendõek voltak arra, hogy valamennyire megismerjük egymást! Engem is idegesít ez a túlzott személyeskedésbe átcsapott hangulat. De azon az elven vagyok, hogy "amilyen a mosdó...". Ha valakivel értelmes, emberi hangnemben tudok kommunikálni, akkor azt teszem. De ha okot adnak rá és támadólag esnek nekem, akkor nem rejtem véka alá a véleményem, s ha kell, akkor én is arrogáns leszek. Tudom, hogy ez nem jó hozzáállás, de mióta a metnet elindult, rá kellett jöjjek, hogy egyre kevesebbszer vezet eredményre a higgadt, elnézõ magatartás. Alkalmazkodni kellett a megváltozott hangulathoz. Hozzáteszem: egyáltalán nem vagyok emiatt boldog.