Ajjaj, lehet, hogy újra hosszú leszek, he-he !

Örülök, hogy végre Kp is megszólalt, hisz neki, mint szakembernek tényleg adhatunk a véleményére.
Nagyon bejáratottá fog válni eme fórum, hamarosan a legforgalmasabb jelzõvel is illethetjük.

Egyet tudok érteni Kp-vel, hasonló véleményen vagyok, hagy idézzek eme fórumba írt ehó 12-i írásaimból egy-egy szemelvényt, az elsõ a „mihez-képest” jegyében íródott, a második a téma „lélektani oldalával” foglalkozott.

Íme:

„Azaz mit nevezünk zérusnak, és jogos-e ahhoz mérni ennek-annak ilyen-olyan korrelációit.
Egyszóval a tizedekbe beleveszõ „ej ráérünk arra még” elv sem célravezetõ, de a szakmai (a médiabeli fajtáját hagyjuk, az „óvoda”, és szóra sem érdemes) túldimenzionálás sem egy egyértelmûen meghúzott vonaltól kezdõdik.”

„Bár a döntéshozó szervek és személyek lennének ennyire érzékenyek a témához, talán akkor nem az usa által alá sem írt, egyébként is már kifigurázott kyotoi egyezmény lenne az emberi tárasdalom összefogásának és feleõsségérzésének a maximuma. Ez még a minimumnak is kevés szerintem, ez mutatja civilizációnk technikai feljettség ide vagy oda gyerekességét, avagy inkább a félig szóismétléssel élve fejletlenségét.”

A példának felhozott események kapcsán pedig ne dõljünk a médiavilág csapdájába, inkább vizsgáljuk meg a lehetséges okokat elsõször.

Tátra: Bizony messze nem a „ történelem” legerõsebb szélvihara sújtotta a térséget, például a XIX.sz ill. a XX.sz. elején kapott hasonló (sõt) dolgokat több-kevesebb pusztítással, ám a mostani pusztítás fõ okát az erdõgazdálkodásra vezetném.
Személyes tapasztalatom volt, hogy a szörnyû aratás sávjában a kevés viszonylag épen maradt fa javarészt lombhullató, fõleg Bükk volt, azaz a lucfenyõ-monokultúra sebezhetõsége (egyre jobban megmutatkozik Európa-szerte) a szépségével arányos, a Tátra elegyes õshonos erdei sokkal stabilabban bírták az ilyen viharokat, jellegükbõl fakadóan.

Tisza: A folyók speciális indikátorai a civilizációs „fejlõdésünknek”, hisz a folyószabályozásokkal egyre jobban leszûkítettük árterületeit, és szûk néhány km-es csatornákba kell levezetni azt a vizet, amit a Tisza esetén a XIX.sz. elõtt igen széles lápokkal vegyes ártér fogadott be. Egyértelmû, hogy több ezer km3/sec--os árvízi vízhozamot jóval nehezebb kivédeni egy szûk gátakkal megerõsített csatornában, mint egy Ecsedi-láppal és több tíz km-es ártérrel vegyes területen, és akkor nem beszéltem az elmúlt 100 év fokozatos erdõkivágásairól a Kárpátokban.

Mátra: Az okok még nehezen körülvonalazhatók, Kali helyesen világított rá az imént.

Eme írásom fõ mozgatórúgója tehát az, hogy mielõtt egy sajnálatos esemény(sorozat) kapcsán ítélkezünk, vizsgáljuk meg az okokat, elhamarkodott véleményalkotás a média „feladata”, he-he !