Látom már az immunológiai-virulógia témaköre is begyûrûzött ide. nevet Snowhunter most Te vagy a homogenitás sérülésének az oka, túl jó témát dobtál be. ;-)
De szerintem nem baj, ettõl olyan széleslátókörû ez a fórum,
bizonyítván, hogy minden mindenre kihat.
De hogy ideális helyzet alakuljon ki, ötvözzük a kettõt:
immunulógia-klimatológia.
A 90-es évek elején (biztos emlékeztek néhányan), Új-Mexikóban és Arizonában (késõbb pontszerûen máshol is) felütötte a fejét a hanta vírus. A mortalitási rátája 98%-os volt, köszönhetõen annak hogy egy olyan vírusról van szó, amelyik a tüdõléghólyagok szöveti sejtejeiben (intracelluláris terében), használta fel a gazdasejt biokémiai anyagait, saját szaporodásához. Tulajdonképpen szokásos virusprogram.
De a léghólyagok hajszálereiben járõrözõ makrofágok és T,B limphociták felismerték a bajt. Átdiffundáltak az érfalon, be a sejtbe és a virust felszámolták. Csak közben a diffundáláshoz olyan oldó enzimet használtak, ami a léghólyagokat behálózó finom hajszálerek falait tönkretette és vér nyomult a szövetekbe. Tüdõvizenyõ, tüdõvérzés, embólia amit akartok. A beteg menthetetlen, a szervezet a védekezés közben magát pusztítja el.
A betegség gyorsan terjedt. Az USA fejlett légiközlekedése útján, megjelent a nagyvárosokban is.
Igyekeztek gyorsan megelõzni a bajt és ki is derült, hogy a vírus a félsivatagot lakó, száraz prériken honos ormányos egér beporló fekáliájából kerül az emberi légutakba.
De ember eddig is volt, egér is akkor mitõl most ugrott meg?
Itt jön a klimatológia. Az El-Nino - La Nina jelenségpár fokozott aktivitásának köszönhetõen e területek csapadék mennyisége drasztikusan megnõtt. A sivatagok valósággal kivirágoztak. Több táplálék, több egér, megugró populáció.
Plusz az emberi terjeszkedés, autópályák, üzemek, raktárak az eddig lakatlan területeken. Így több potenciális találkozás a homo sapiens és a rágcsáló között, sokszorosára nõtt az infektálódás.
Az ok már megvolt, a rágcsálokat begyûjtötték, a virust semlegesítõ ellenanyagot kezdték kutatni bennük, de már pánikhelyzetben, amikor hipp-hopp a virus eltûnt. A fertõzések megszûntek. Az ok máig homályos, de az eset talán tanulságos.
A humánpatogének és a homo faj között folymatos "tánc" folyik. Az immunrendszerünk adaptív és tanulékony.Több százezer, talán millió anitgén felismerõ enzim receptorunk van. A vírusok viszont hihetetlen gyorsan változtatják genomjukat. Döntetelen 1:1. Egyes vírusok 90 %-os mortalitása mögött viszont ott a 10 % túlélõ, amelynek oka az ember genetikai háttérben van.
De megváltozik az oikümené, a környezet és ez a változás drasztikus, túl gyors és negatív irányú. Az évmilliók alatt kialakult kényes egyensúly ebben a küzdelmeben könnyen felborul, s egyáltalán nem a mi javunkra. De nem a vírusok hibájából, õk csak gyorsabban és hatékonyabban alkalmazkodnak e változásokhoz.
S azt se feledjük a vírus gazdát keres a szaporodásához és nem a pusztítás a célja.