Szia Nola!
Valóban halottam (pontosabban a Földtani Kutatást forgatva bukkantam rá egyszer) már ezekrõl a gázhidrátokról, és a szóban forgó metán-hidrátról! nevet
A 70-es évek óta (olajár-robbanás) foglakoznak velük behatóbban. Persze a vegyészek (és az asztrokémia!) már régen ismerik az illékony gázok hidratált állapotát.
Nagy nyomás, alacsony hõmérséklet, vizes (hidratált, mint a babaápolóknál :-) környezet és megvan a gázhidrátunk.
Pontosan a mélytengeri környezet, óceánfenék, az örök jég, csúnyaszóval a permafrost (pl. Szibériai fagyott altalajú helyek) területei alkalmasak erre.
Speciális keletkezési körülményeik miatt valóban elég érzékenyek, ahogy írod instabilak. Egyszerûen elvesztik a gáztartalmukat.
A drasztikusan fogyó (azért egészségesen kételkedjünk) CH-k kiváltására akarják õket alkalmazni. Gõzerõvel kutatják a felhasználhatóság körülményeit. Az oroszoknál már fejtik és erõmûben égetik is.
De hát a metán oxigénes égetésekor megint mi keletkezik?
CO2 és vízgõz. Ezek pedig üvegházgázok. Fából vas karika.
Emellett pedig mûrevaló fejtésük se egyszerû eset.
De a metánhidrát keresõszó alatt azért elég sok mindent ad majd fel a gugli.nevet
A legjobb a Bermuda-háromszöges..nem lövöm le a poént! nevet
Amúgy tegnap már írtam - szerintem eltûnt az észlelések tengerében - hogy szépek a képeid. Fõleg a naplementések!
És szívesen..

Jaurinum, Nomad:Érdemtelenül tisztelnek meg Uraim,de köszönöm! nevet