Egy olyan rendkívül bonyolult, nagy részt összefüggéseiben kevéssé átlátott, oda-visszaható mechanizmusaiban nem ismert folymatba igyekszünk belelátni, amit, a részterületeken ugyan nagy eredményeket elért kartéziánus analizáló tudományágak, képtelenek összefüggéseiben, szintézisben szemlélni.
Vajmi keveset esik szó az általatok is tárgyalt folymatok kapcsán pl. akár csak a jelenleg zajló lemeztektonikai folyamatokról (pl. aktív szubdukciós övezetek hatásai), vagy a földtudományban olyan közismert és mégis a légköri szén-dioxid egyensúlyi háztartásában oly fontos szilikát mállásról, vagy a méltatlanul elhanyagolt, de a Földi ökoszisztémában kiemelt fontosságú mikrobiális szervezetek (pl. kemototróf baktériumok stb.) felmérhetetelenül sokirányú tevékenységeirõl, vagy a csillagászati pályaelem módodulások és ezek kapcsolatáról. És ökológiai rendszerünk, áltlunk még csak nem is sejtett végtelen finom összefüggései nyomán, még végtelen sok elem relációja felállítható lenne.
A legnagyobb baj, hogy a tudomány (a politika és a gazdaság szolgálatába állítva) miközben már a nanotechnológia mélységeibe tör elõre, nem érti és nem is akarja megérteni e bolygó kényes egyensúlyának törvényszerûségeit, mûködését. De ha egyszer a vészharangok kongása nyomán mégis kisérletet tenne rá, már Galilei óta - tisztelet a kivételnek - elvesztette a holisztikus (egészleges) gondolkodás képességét.
Hiába rakom össze és elemzem az egyes folyamatokat a legnagyobb pontosággal, a végén soha nem áll össze a rendszer, mert nem ismerem a rendszer (és a felette lévõ szintek) saját törvényszerûségeit.
Szétbonthatom a képet kockákra, de újra összerakva csak egy mozaikot kapok, ha a kép belsõ öszefüggéseit kihagyom.
Nem véletlen akár a biológiában is, hogy az egyed feletti hierarchikus szintekkel oly kevesen foglalkoznak, ellentétben a mikrobiológia (genetika stb.) hallatlan elõretörésével szemben.
Hány analizáló genetikus, mikrobiológus, immunulógus stb. publikáció jelenik meg, kuatás folyik (ami nagyon fontos) és milyen kevés a Bioszférával mint komplex rendszerrel foglakozó sokoldalú kutatások, publikációk, tanulmányok száma.
Mindaddig szinte semmit sem jelent, ha pl. a T-lymphocita sejtek enzimkötõ MHC receptorairól mindent tudok, amíg a Bioszféra (homo sapiens-estül) folymatait nem látom át.
Persze ehhez az is kellene, hogy tudomásul vegyük, letaszítva magunkat a mesterségesen kreált és lassan összeomló trónusunkról, hogy mi is ennek a nagy rendszernek a részesei vagyunk, bármennyire is igyekeztünk az elmúlt néhányszáz évben úgy tenni, mintha kívül állnánk.
Persze a homo sapiens faj (egy sajátos és robbanásszerû bio-kulturális koevolúció nyomán) Bioszférát befolyásoló képességét, más fajokhoz képest, már kellõen bizonyította. Sajnos inkább negatív értelemeben.
Azt azonban nagy korlátoltság lenne gondolnunk, hogy anya bolygónk ökológiai rendszere össze fog omlani. E tualjdonképpen ökológiai értelemben véve "parazitafaj" megjelenésénél is nagyobb "katasztrófákat" élt meg (pl. perm végi hógolyóföld effektus) hosszú élete során.
Legfeljebb drasztikus változásokkal fogja le reagálni és átalakítani a jelenlegi struktúrát. De ennek se irányát, se fokozatait, se szerkezetét, se sebbeségét nem vagyunk képesek még nagy vonalakban sem megjósolni.
Még a klimatikus változások terén sem...
Bocsánat ha túl hosszúra nyúlt e fejtegetés, de gondoltam a tanulságos és érdekes beszélgetéshez ezeket is hozzáfûzöm, hátha van benne tovább gondolásra érdemes.