Ez tényleg reménytelen. Itt már a kupakgyűjtés nem segít.

Ma egy átlagos családi házhoz (10x15 m alapterületű, földszintes) kb. 200 tonna beton, 12 tonna acél, 100 m3 hőszigetelés (polisztirol vagy ásványgyapot), 50 m3 kerámia falazóanyag, 180 m2 kerámia cserép és 8 m3 faanyag kell. És máris szerkezetkész állapotban van a házunk, elérte a teljes értéke 40%-át. Bele sem merek gondolni, hogy mennyi energia kell ezen anyagok előállításához és a helyszínre szállításához.

Ezzel szemben 100-150 évvel ezelőtt a házat megtapasztották helyben kitermelt agyagból, a tető fából készül, náddal fedték, a padlókat ledöngölték. Közművek nem voltak, a vizet kútból húzták, a szennyvizet szikkasztották, áramot nem használtak, télen csak egy szobát fűtöttek fával, a keletkezett hulladékot helyben felhasználták. Az emberek döntő többsége nem utazott (sem munkahelyre, sem nyaralni), helyben élte le életét. A tárgyakat, eszközöket nem a divat szerint cserélték, hanem addig használták, amíg azok meg nem semmisültek. Helyben készült élelmiszereket fogyasztottak. Akkor 1,2 milliárdan voltunk, most 8 milliárdan.

Lehet sajnálkozni, a lelkiismeretünk megnyugtatására a hulladékot szelektíven gyűjteni, árammal hajtott autóval közlekedni, de ahhoz az életmódhoz, amelyet egyre több ember folytat mind több és több energia kell. Gyökeres életmód változásra pedig érthető módon az emberek döntő része nem hajlandó. A megújuló energia termelés eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A megújuló energia termelés jelenleg drágább, mint a hagyományos energiák felhasználása, és a valljuk be, ami drágább, az általában környezetszennyezőbb is, mint az olcsóbb (az előállításuk környezetszennyező, csak később a működés során vállnak környezetbarátokká).

Az entrópia törvénye alapján a világ folyamatosan a rendezettebb állapot felől a rendetlenebb állapot felé halad. Az ember ezzel szemben szeret rendet teremteni maga körül. Ez az ideiglenes rendteremtés  - bármennyire fáj is - csak energia felhasználásával valósítható meg.