Ma  szabadság,  mentem  egy K'Miklós - Kunadacs - Kecskemét - Mizse - Népliget  kört.  A  vetések  növögetnek,  a  táj  szépségesen gondozott,  még  az erdő -ültetvények  is,  még  a  példás-rövidre legelt  tocsogó-szélek  is.  Fájó  a  különbség  Újbuda elegánsnak  megálmodott,  gyámoltalanul  elhanyagolt   köztereihez,  utcáihoz  képest...  Talán  mert  a  Kunságban  az  emberek  magukénak  érzik  a portájuk  elejét,  földjeiket,  útjaikat.  - amiben  sajnos Budapest nem  igazán  segíti  az  itt  lakókat...  Kint  már fehér  fátylat  vont  az  útszélre  a  ködvirág (Draba verna),  aggófű  és pásztortáska  virágait  borzolja  a  szél.  Volt-e  sár,  nem  tudom.  A  tavalyi  komiszul  aszályos   esztendő  után,  a  vetések reménykedve  zöldellnek,  a  szántások  gondozottak.
"a  föld  bölcs  rendje  visszatér,  amit ó csillagok  szakállas  fénye  áztat:
állatok  és  kalászok  rendje  ez,  nehéz,  s  mégis   szelíd  szolgálati  szabályzat."