Vasárnap a Gönyűi-erdőben gombászkodtam. Ez vegyes erdő (tölgy, fekete és erdeifenyő, nyír-nyár) folyami homoktalajon. A talaj már eléggé száraz volt, de a szeptember eleji nagy esők megtették a hatásukat, viszonylag nagy volt a gombabőség. Sajnos, a pár őzlábgomba amit találtam, eléggé elöregedett, használhatatlan volt. Itt jelenleg tinóru-éra van. Az egész erdő tele volt valami nagy termetű, vastag, hasas tönkű, eléggé világos kalapú tinórufélével. A csöves rész zöldessárga, a tönk sárgás, rajta kis szemű, szintén sárga hálózattal, helyenként egész kevés vöröses színnel. A csöves rész nyomásra kékül, a hús szintúgy. A tönk a talajban gyökérszerűen folytatódó, a gomba erősen kesernyés ízű. Megmondom őszintén, kissé vakartam a fejem, milyen gomba légyen az. Leginkább kesernyés tinórura tudtam gondolni, a kóstolás pedig meggyőzött.
Meg kell jegyeznem, a gombászkönyvek szerint a kesernyés tinóru  hálózatos recéje nagyon finom szemű, inkább csak nagyítóval látható. Ezeken a gombákon viszont kicsi, de szabad szemmel is jól látható volt. Ez a gomba elég erősen mérgező (bár csak gyomor-béltünetes), de rossz íze miatt úgysem enné meg senki. Egy foltban találtam számos sátántinórut, nagyon szépek, dekoratívok voltak fehéres kalapjukkal, bíborvörös termőrétegükkel és tönkjükkel. Olyan is volt köztük, amelyiknek roppant vaskos tönkjén két kis kalap is ült. A sátántinóru is mérges, de csak enyhén, sőt a könyvem szerint alapos főzés hatására többé-kevésbé méregtelenedik. Mégis kerülendő, nem ennivaló. A kis túrámból leszűrtem azt a tanulságot, hogy a nagyon világos kalapú vargánya-alkatúak kerülendők.
Rábukkantam egy változékony tinórura is, ez vargánya alkata, narancsvörös termőrétege, barna kalapja, durva, hosszú szemű, vöröses recéje, kékülése révén félreismerhetetlen. Ha több lett volna, jól megfőzve ettem volna belőle egy adag pörit. Tulajdonképp feltételesen ehető gomba, állítólag külföldön kiterjedten fogyasztják. Enyhe, hőre biztosan lebomló méreganyagot tartalmaz, legalább negyed óra, húsz percig főzni kell.
Találtam még 2 szürke galócát. Szép, galóca alkatú gomba, nem is mérges. De galócákat elvből nem fogyasztok, és senkinek sem ajánlanám ezt (kivétel a császárgomba)
Volt még számos, közepes nagyságú, barnásvörös tejelőgomba, kicsit a rizikére emlékeztetett gyűrűs, céltáblaszerű kalap-rajzolatával. De a rizike élénk  sárgarépa színvilágánál ezek a gombák jóval fakóbbak,  barnásak voltak. Zöldes foltosodást se mutattak. Inkább a helyükön hagytam őket.
Egyelőre kénytelen vagyok a szomszéd kerítése tövében kinőtt pár kerti csiperkével vigasztalódni.
Hétvégére tervezünk egy bakonyi gombász kiruccanást. Meglátjuk, mi lesz az eredmény.