Azért a neten ÉN döntöm el, hogy mit akarok nézni, nem egy gazdasági menedzsment és egy szerkesztõbizottság. Olyan, mintha könyvet olvasnék, csak ezt kényelmetlen fekve olvasni, meg ha elalszik közben az ember, félõ, hogy agyonüti a fejére esõ monitor... :-)
Értem az összehasonlításodat, persze, hogy itt is van rengeteg szemét, csakhogy megvannak az eszközök arra, hogy kiszûrje az ember, míg egy tévé esetén nincsen, ott ömlesztve kapod a vacakot.
Igény szerint kinek-kinek mire van szüksége, azt találja itt is, ott is. Csakhogy amíg itt rövid idõ alatt el tudom dönteni, hogy az adott (megtalált) információ az-e, amire szükségem van, addig a tévén ez csak utólag derülhet ki, és közben elfecsérel az ember egy rakás vissza nem hozható idõt, ami az én ÉLETEM, és nem egy gazdasági menedzsment + szerkesztõbizottság élete. Engem nem szórakoztatna, nem oldaná a bennem lévõ feszültséget egy olyan dolog, hogy csak ülök és üres tekintettel bámulok valamit. Nekem az a jó, ha én tarthatom a kezemben a gyeplõt, én dönthetem el, hogy mivel kössem le az agyam szabadon futó kapacitásait. Ha akarom, vicceket olvasok, ha akarom tanulmányozom a mamutfenyõk fejlõdési szakaszait, ha akarom, megnézek egy videót egy viharról, ha akarom, elolvasom, hogyan mûködik egy hosszú útra tervezett ûrjármû energiaellátó rendszere. Nem hiszem, hogy ez pusztán léptékbeli különbség lenne, sokkal de sokkal inkább minõségi - már ha az ember tudja, mit akar. Én speciel tudom. :-)