Mészöly Miklós írt egy kisregényt Magasiskola címmel, ebben solymászokról van szó (persze egy rakás átvitt értelmû dologgal), gyönyörû, ahogy ír a ragadozómadarakról, ha másért nem, ezért érdemes elolvasni. Filmet is csináltak belõle (sajnos nem láttam)
Link

Biztos vagyok benne, hogy szeretetbõl tartottál tiltott állatot, de meg kell érteni, hogy nem véletlenül tiltott a tartásuk. Nem egy íróasztal mögül találja ezt ki valaki, hanem gyakorlati tapasztalattal bíró emberek döntenek így, mégpedig azért, hogy a nevezett jószág természetes élõhelyén legyen képes fennmaradni.
Egyébként felénk rengeteg ölyv van, ha Veszprémbõl Tapolca felé megy az ember az úton, egy csomó út menti fán látni õket, ahogy lesik a szántót, mondjuk Veszprém-Nagyvázsony között 7-8 biztos összejön, ha figyelsz. A legközelebb úgy 20 méterre voltam egyszer egytõl, fenn voltam fotózni a Látóhegyen, amikor a bozótból kinézve a szántóföld felé észrevettem, hogy épp lecsap, majd le is ült (gondolom talált) és evett valamit. Nem akartam moccanni sem, nehogy megzavarjam, de valami hihetetlen csodálatos volt ilyen közelrõl látni. Szerencsére vércsék is laknak felénk, de õk piszok félénkek, messzirõl észrevesznek és suhannak is el.
A legjópofább az a héja volt, akit tavaly nyáron aratáskor láttam odafenn. Lepkéket hajkurásztam épp, amikor jött két kombájn és mögöttük röpült a héja, mintha csak oda lett volna kötve :-) Elkísérte õket ahhoz a földhöz, ahol arattak, aztán csemegézett a levágott gabona közt szaladgáló jószágokból. :-)

beillesztett kép