Igen, ismertem. Nemcsak mint a fenékpusztai madármenhely, megfigyelõ állomás alapítója, szellemi-fizikai mindenese volt õ, élt-halt (fájdalom, szó szerint..) a természet szépségeiért. Amikor gyerekek közelében volt, átszellemülve, arcán boldogsággal magyarázott, tanított, fegyelmezett. Örök szerelme a Kis-Balaton különlegesen értékes mocsara, ahol heteket töltött el a madarakat fürkészve, közben kiváló ismerõje lett a vizinövényeknek, rovaroknak is. 2002 nyarán hunyt el, utolsó napjaiban is távcsõvel a kezében leste repdesõ kedvenceit. Emlékét egy emléktúra, és sok lelkes tanítványa õrzi. Közülük egy Palkó szellemiségét birtokló fiatal lány tavalytól átvette a menhely irányítását. Remélhetõleg még sokáig táborozhatnak ott gyerekek, és gyógyulhatnak fel sebesült madarak.