Ez a kérdés oda vezet: jogunk van-e felhasználni az élõ szervezeteket saját magunk táplálására/szórakoztatására/kényemére. Illetve mi az a határ és szabály, ami ezt lehetõvé teszi.
Mert végigmenve a gondolaton: enni nem ehetünk meg akkor semmi élõt, mert minden élõnek tõlünk független joga van/volt az élethez, ha megesszük a kenyeret, akkor gyakorlatilag egy búza-tömeggyilkosságban leszünk bûnrészesek.
Az emberi kultúra része az önfenntartás és a szokások (pl virág leszedése tisztán szórakoztatási/örömszerzési céllal). Pedig ezek a szokások nagy része - a fenti gondolatmenet szerint - gyilkosság.
Persze én is szándékosan sarkítottam, de a lényeg, hogy a kultúránk ilyen, ez az alap esszenciánkhoz tartozik: ha nem ilyenek lennénk, akkor nem lennénk emberek, hanem egy másik faj.
A lényeg, hogy fejlõdjünk, a rossz tulajdonságokat vetkõzzük le, a jókat terjesszük el. Ez az oktatás fõ feladata.

Mondok példákat, amiket én mindig próbálok betartani:
1.: feleslegesen nem ölök meg semmi élõt (pl ha horgászok, akkor visszaengedem azokat a halakat, amikrõl tudom, hogy nem lesz rá szükségem)
2.: feleslegesen nem okozok kárt/szenvedést semmiben: ha kifogtam a halakat, amiket meg fogok ölni és meg fogok enni, akkor azokat addig tiszta vízben tartom
DE: mi van akkor ha pl egy erdõt ki kell tisztítani, mert fát termelek? Vagy egy parkot? A gyomnak kinevezett növényeket kiirtom kézzel-vegyszerrel: akkor ez most felesleges vagy nem?
3. Ha kirándulni viszek gyerekekekt az erdõbe, akkor megtanítom nekik, hogy hogyan kell ott viselkedni: szemetet nem eldobni, nem üvöltüzni, nem letépni mindent. De felelõs e egy gyerek/felnõtt, akit sose tanítottak erre: igen érszben az, de részben nem.

Tessék ezeken gondolkodni