No. Kész a diópucolás, törpöltem a poénon, helyette az élet produkált poént. Lementem a garázsba, tiszta szívvel, jó szándékkal diót puccantani. Kedves szomszédom és barátom, a mellettem lévõ garázs elött halat pucolt, készült a halászléfõzésre. Gyorsan megittunk pár sört, majd kitaláltuk, hogy nem a konyhában fõzi meg a halászlét. Nekem van bográcsom, neki van hala, nosza, fõzzük meg bográcsban. Végeredmény: a lépcsõházunk lakóinak szereztünk egy tök jó délutánt, a barátoméknál holnap nem lesz halászlé (ha csak nem vesz halat holnap), nálunk nem lesz bejgli, mert kb. egy marék diót sikerült megpucolni, eltüzeltük a környéken fellelt fahulladékot, viszont sikerült meginni két rekesz sört, pár liter bort és egy egész üveg horvát FÜGEPÁLINKÁT. Ismét bebizonyosodott, hogy azok a dolgok, amiket az ember nem szervez meg elõre, sikerülnek a legjobban. legalább is kb. 15 ember számára tuti így volt.
Boldog Karácsonyt!