Bioszféra

Villamos!

Dejó ez a sárga-fekete valami

Na, majd egyszer körülnézek, biztos van valami tõle... Kicsit több helyen lenne otthon, elhoznék muteroméktól minden régi könyvemet... Csak már így is 3 egymás mögötti sorban vannak a polcokon...

Nagy Hymenoptera-szaki (volt?) az öreg, nekem is megvan az 1987-es Rovarbölcsõk c. darazsas-hangyás könyve. E mû és Schmidt Egon "Ezer ágán ezer fészek" címû alkotása gyerekkori kedvencem volt, utóbbi még dedikálva is van.

Köszönöm! Azon agyalok, hol találkoztam a Móczárral, lehet, hogy a gyerekkori könyveim közt van tõle valamim?

KÖszönöm, sejtettem, hogy valami régebbi könyv lehet... Gondolom senkinek nem érné meg 1000 példányban kinyomni egy vaskos határozókönyvet...
Olyan könyvecském (na jó, füzetkém) van, amit a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum adott ki, abban a Bakony rovarvilágáról van némi áttekintés, de határozónak alkalmatlan. Mondjuk a keleti rablópillét (Libelloides macaronius)ebben találtam meg, amikor elõször találkoztam vele, és még fogalmam se volt, ki is õ. MIcsoda szép egy állat õ is!

Ez az a határozó: Móczár L. (szerk., 1969): Állathatározó 1-2. - Tankönyvkiadó, Bp. 722 + 758 old.

Ja. Az az..

Amibõl idõnként megpróbálok szakszerûbben határozni, az a két vastag kötetes "Állathatározó", a "70-es évek végén adhatták ki. Nincs nálam, szerzõt nem tudok. Fontos bélyegekre építi fel a kulcsot, emiatt jó, viszont ezek a bizonyos bélyegek ma már csak felületesen használhatók, lévén tucatnyi új fajt írtak le azóta.
Ahol az álcincért találtam (az elülsõ lábfeje vereslik, ni! ), az a Steninbach-sorozat magyar fordítása (Magyar Könyvklub: Rovarok). Nem határozó, csak egy képes bemutató, de sok jó kép és adat van benne.

Köszönöm!
Milyen ügyes kis határozód van! :-)
Mondd, hol lehet ma hozzájutni tisztességes és átfogó rovarhatározóhoz? (lepkehatározó sincs magyar nyelvû, csak valami ovis szintû, ami arra jó, hogy bizonyos jegyek alapján az ember családig eljusson, ahol aztán szépen egyenként végignézi a fajokat...)

Mitõl sárgalábú? Tök fekete a lába. (vagy csak régen mosdott? ;-) )

Számomra a "kis édes" a szépnevû vajszínû ördögszem (Scabiosa ochroleuca). A lakmározó pajtást megtaláltam egy határozómban: Oedemera flavipes a neve, magyarul sárgalábú álcincér. Sokszor látom én is.

Köszi Noli, ha majd egyszer végre eligazodok a honlapszerkesztés útvesztõjében (nekem legalábbis az ), rendszeresen teszek majd föl képeket. Ám a fényképezõm is meghibásodott pár hete, CCD-csere szükséges..

A szitakötõdnek valami rá van tapadva a szárnya aljára, talán valami parazita? Kis piros golyócska. (vagy szétesett a golyós dezodorja...)

Egy kis nyár retro:Link
Link
Link
Link
Link

Biztos sokat gyúrt rájuk.

Meg tudja valamelyikõtök mondani, hogy a fenti kis édes kicsoda? Nyáron sokszor találkoztam vele, de nem tudtam beazonosítani... :-( Helyes izmos combjai vannak :-)

Darázspók szöcskekonzervvel :-) Egyik kedvenc pókom. :-)
Nagyon szép képek! Remélem, jó sokat feltöltesz majd még!

Egy kis késõnyári visszatekintés: a kisalföldi homokpuszta élete Link

Szép, üde képek. Nálunk csak a "fejecskéje" látszik ki a hóvirágoknak a hóból. Majd képeket teszek fel róluk, miután megcsináltam a honlapot végre..

De csodaszépek!

Két mai, havas-hóvirágos képem:Link ,Link

Nem csak nálunk szokatlan mostanság az idõ:
Link
A srác képeit régóta figyelem, nagy molyvadász, s most azt írja, hogy a mostani képén látható jószág kimondottan nyári fajta - noha októberben még elõfordulhat. De most január végén kapta el...

Majdnem elfelejtettem: reggel piacon voltam, és 4 nénike is árult pereszkét! Frisset, szépet, üdét. Igaz, annyira nem voltak nagyok, mint az õsz végén, de elég sok volt. Azért ez se egészen normális dolog, februárban októberi gombát látni...

Csak azért, mert azt írtad, hogy "mindenfelé". Szóval olyan rózsaszín elefántos zöngéje volt a mondatodnak. :-)

Á, nálunk decemberben, januárban is ezt tették. :-) Tudnak valamit: énekelni :-)

Egyébként múlt hét elején suliba menet a Margit híd budai hídfõjénél, a 17-es villamosmegálló melletti parkból jól hallhatóan nyitnikék-et dalolt reggel egy cinenge. Csak tud valamit...

Menyit ittam??
Merhogy??

Addig nincs gond míg csak a méhek repkednek, ha õ is repked már, akkor van baj.

Mennyit ittál, Flooka? ;-)
Nálunk is van légy, sõt, hajnalban egy gyönyörûen, hangosan, tavaszian éneklõ feketerigót is hallgattam vagy 5 percig.

Méhek és legyek röpködnek mindenfelé...

A Keleméri Mohoson? Onnan nincs adata, de attól még nem zárható ki, hogy néhány évszázada (a botanikai feltárás elõtt) elõfordult. A Kis- és Nagymohos posztglaciális dagadóláplápjához még nem volt szerencsém sajnos. Éppen egy hete mesélte az egyik Prof., hogy a "60-as évek végén micsoda élmény volt a méteres tõzegmohalápon járkálni, "mintha dunyhán lépkedtünk vola..". Egy ilyen élõhely ugyan a tõzegmoha-"dunyha" hatalmas víztartó képességének köszönhetõen lassabban reagál az aszályos évekre (1-1 közbeesõ száraz év nem szárítja ki, ellentétben a rugalmasan kiszáradó-feltöltõdõ mocsárral), de sorozatos száraz évek, egy évtized, erõsebben meglátszik rajta. Pl. a "70-es "80-as évekre már csak pár centi vastag sárga, a szárazságtól sercegõ Sphagnum-lepel maradt a tavakban, s a virágzásakor egyedi látványt nyújtó hüvelyes gyapjúsás állománya is nagyon visszaszorult. Azért rovaroknak továbbra sem ajánlott bemerészkedni a közepébe..

Már decemberben kibújtak,csak most kezd látványos lenni.
Tavaly március végén álltak ugyan így...

LOL Febr. 1.

Nem túl sikerült kép,de így áll a tulipán helyzet a kertben:Link

Kellett nekünk Hõsök-tere és Milleneumi földalatti!
Az biztos, hogy a biotopok közül vizes élõhelyeink szenvedték (szenvedik!) el a legnagyobb - és gyakran végzetes - csapásokat. Szépen feltört és beszántott löszpusztagyepeink mellett pl. Lásd a Mezõföld egykori teljes eredeti vegetációjának, bálványfák által szorongatott, alig ezer négyzetméterre összeszorult élõhelyét, Bicske közelében. Egyébként Liparis barátunk Zólyomi atyánk kedves Mohosának fajlistáján vajon szerepel?
Illetve milyen fajok tûntek el, gyérültek meg, kerültek végveszélybe erdõtársulásaink terén, s váltak unikálissá?

Jobb egér, kép megjelenítése, és igen, különben nem. (Valószínû nem engedik a linkelést az adott oldalon)

Mondjuk nekem csak egyszer jelent meg a kép, azóta csak piros x van a helyén - nem tudom az okát. :I Remélem, más látja a nyuszkót.

Köszi, Dávid

Szeretettel Lepus vindobonensis-nek

Inkább az égrenézõbe illik.

Hát, a kocsmalátogatók közül már senki sem emlékezett ezek szerint a biológia-órákra

Nekem öröm, hogy beírhattam. :-)
Egyébiránt ma amúgy is eszemben voltál, gombalevest fõztem ugyanis.
Még egy nyulas sztori, hogy jókedvre is derülj.
Egy kocsmáros ismerõs egy szép napon gondolt egyet, és elkezdett sorra áradozni a vendégeinek, hogy micsoda remek nyúlzúza-pörköltet fõzött ebédre a felesége. Persze a vendégek meg is kérdezték sorra, hogy hol vette a nyúlzúzát. Õ meg elmesélte, hogy a sarkon lévõ maszek hentesnél (aki nem volt persze beavatva a turpisságba, elég rendesen megrökönyödött a vevõi kívánságán).
gy azután sorra mentek át a pasik a kocsmából a henteshez nyúlzúzáért... A vége majdnem a kocsmáros megverése lett...

Köszi a verset, Noli! Fõleg, hogy nyúlról is szó van benne

Látta valaki a fókuszt, nagyon érdekes dolgok voltak benne az energiaforrásokat illetõen, hát ez a napenergia nagyon jó és a földbõl nyerhetõ hõ? Volt benne egy nagyon ismerõs idetartozó személy is! Ezen a napenergián már régóta gondolkodom én is, biztos megtérûl a befektetés.

Holnap van február elseje, egyúttal Hajnal Anna költõnk születésének századik évfordulója. A mostani idõjárási viszonyokhoz illõ versét hadd idézzem ez alkalomból:

Februári kankalinok

Ó tél, amelynek titkos heve van!
mohák ragyognak rézzöld hevületben,
a párás fészkekben sárgán ülnek õk,
kis kelyheik még csukva, lendületlen.
Hüs, gyenge, sárga száruk nem remeg,
nem érte szél. Ajkuk még mozdulatlan.
reggel kinyílnak, megleng kis szivük,
s a napban állnak fényes bódulatban.

Árnyék? Vagy felhõ ami elsuhan?
egy rezzenésnyire bealkonyul - -
s már ujra fény van, moccanatlan csend,
lágy fészkük fölött átsuhant a nyúl.

1960

Bizony, a hagymaburok, mint az úszó- és tõzogmohalápok kisavanyodó, vékony talajára, hûvös mikroklímájára specializálódott kosbor, nálunk is elõfordul. A Városligetben az 1800-as évek 2. felében bizony még élt, amikor az még -Borbás Vince írásából tudjuk- háborítatlan, a "fõvárostól nem messze esõ" (..) mocsár volt. Ugye, milyen nehéz ma elképzelni?

Ez biza a klimaváltozás jele,a szúnyogok már nem eléxenek meg az emberi vérrel

Délutáni kis barangolásom alkalmával érdekes dolgot láttam.
Sétáltam kicsit a sóstói erdõben. A földön sárga fagyöngy bogyók hevertek. Az egyik bogyón 3 szúnyog tanyázott és a levét szívogatták. Az egyiket arrébb löktem az ujjammal, erre felmászott rá. Míg fényképeztem, a csápjait és a szívókáját tisztogatta a lakoma után.